Menő, nem? – Szűcs András jegyzete

Nemcsak úgy nem volt még, hogy valahogy ne lett volna, hanem úgy sem, hogy a magyar női felnőtt jégkorong-válogatott az elithez tartozzon. Olyan se nagyon volt még, hogy a női hokiról beszéljenek a népek Magyarországon, és ne lehessen jegyhez jutni. Meg olyan se, hogy valaki egyazon ország férficsapata után a nőivel is feljusson.

Ezen a héten az összeset kipipálhattuk.

Van nekünk az a korosztályunk, amely 2012-ben, U18-as válogatottként már feljutott egyszer, sőt, 2013-ban bent is maradt az elitben. Csak 2014-ben pottyant ki onnan – méghozzá ugyanebben a csarnokban, Káposztásmegyeren, ahol immár felnőttcsapatként parádézott végig. Tegnap már a névsorolvasásnál ki lehetett hallani a decibelemelkedést, viszont másfél hete csak a jégkorong-társadalom tudta, kicsoda Gasparics Fanni és Huszák Alexandra, noha a szakáguk európai klasszisai, csak éppen e szakágra nem szokás figyelni. Pedig akárcsak a teljes magyar hoki, az asszonyok, hölgyek, lányok is fejlődnek, amit bizonyít az említett utánpótlás- és a mostani felnőttsiker, továbbá, hogy növekszik a játékosszám is, legjobb klubjaink ugyanúgy légióskodnak a szomszéd Ausztria bajnokságaiban – sőt, meg is nyerik –, ráadásul akadnak légiósaink, akik megjárták már Oroszországot is, vagy éppenséggel háromszor lettek bajnokok Svédországban. Ráadásul amíg a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) Hírességek Csarnokának három férfi honfitársunk, Pásztor György, Schell László és ifjabb Ocskay Gábor a tagja, továbbá az edzőbizottsághoz tartozik Majoross Gergely, addig Kolbenheyer Zsuzsanna nemcsak a női tagozat vezetője – ahol vele dolgozik Elekes Szentágotai Blanka –, hanem konkrétan az IIHF elnökségének tagja, ami olyan magas sportdiplomáciai pozíció, amilyennel nincs kistafírozva a magyar sport. És ha már itt tartunk: a magyar női felnőtt jégkorong-válogatott nemcsak, hogy immár a tízcsapatos elit tagja, esélyes arra is, hogy az ugyancsak tízcsapatos olimpiai mezőnybe is bekerüljön 2022-re, márpedig ötkarikás csapatokban sem dúskálunk…

Mindezek tudatában már érthetőbbnek tűnik, miért ácsorgott vasárnap este kétszektornyi ember a Vasas Jégcentrum előtt reménykedve a lehetetlenben, hogy jegy hiányában is bejusson az Ausztria elleni záró meccsre. Erre amúgy Pat Cortina olyan „felkonfot” kapott, hogy „aki a férfiak után a nőkkel is feljutott az elitbe”, amire feltehetőleg még nem volt példa a hokitörténelemben.

De azt sokszor mi írjuk, ami elég menő, nem?