Hoki-vb: Meg kell találni a felfelé vezető utat – Majoross

– Visszaszereztük a becsületünket?
– Igen, ez volt az elsődleges tét ezen a mérkőzésen, és nagyon örülök, hogy sikerült jobb személyiségjegyeket megmutatnunk, mint Szlovénia ellen... Amikor hátrányba kerültünk, akkor sem lankadt az akarat és elszántság: ezt várja el mindenki a magyar jégkorong-válogatottól. Sajnos a helyzetkihasználásunk viszont nem javult, így vereséget szenvedtünk.

– A négy vereségből melyiken látott játékkal elégedett, ha egyáltalán?
– A két feljutó ellenivel, talán a Kazahsztánnal szembenivel valamivel jobban, ám ezt nehéz eldönteni, mert Fehéroroszország ellen is jól csináltunk sok mindent – kivéve a helyzetek értékesítését.

– Kazahsztán és Fehéroroszország feljutása, valamint Litvánia kiesése és a saját ötödik helyünk reális?
– Az, hogy nem vagyunk benne az első kettőben, és nem mi lettünk a hatodikok, reális, miként az is, hogy ez a három válogatott foglalja el ezeket a helyeket. Hogy a köztes három csapatnak miként kellett végeznie, azon lehetne vitázni. Természetesen nem örülünk, hogy e három helyből nekünk a legrosszabb jutott.

– Három hete még nem tudta, hogy megbízott szövetségi kapitányként vezeti majd a csapatot: mire számított és milyen lett a vébé?
– Nehézre számítottam és az is lett. Biztos vagyok benne, hogy sok dolgot másként is csinálhattunk volna. Ám talán nem ez a legfontosabb, hanem hogy a helyzet szült egy rakás nehézséget, ami vagy nem volt megoldható, vagy rossz felől közelítettünk hozzá. Ha nem három napom van felkészülni arra, hogy a vébé első meccsén egy ideges csapattal kell valamit kezdenem, akkor lehet, hogy jobban oldom meg. Én is és a stáb többi tagja is a tudása legjavához mérten igyekezett helytállni. Hogy ez mennyire sikerült, az majd az elkövetkezendő hetek elemzései során talán jobban kirajzolódik.

– A pesszimista kommentek jövendöléseivel egyetért?
– A kommentmezőn mindenki bátor. Ha két ember egymásnak megy a járdán, nem kezdenek el hangosan ordítozni, ha már van köztük egy autó, akkor igen, kommentmezőben pedig virtuálisan megölik egymást. Van sok minden, aminek következménnyel kell járnia, nem feltétlenül személyiekkel, az nem az én dolgom, de ez a világbajnokság sok mindenre rávilágított: lehet, hogy másként kellene csinálnunk, felépítenünk. Ám erről nem egy órával a meccs után kell határoznunk: mindannyiunkra sok munka vár, és amit a magyar jégkorongért lehet, azt meg fogjuk tenni.

– Mik volnának azok a témák, amiket legalább meg kell vizsgálni?
– Meg kell találnunk az utat, amelyen felfelé haladhatunk, és magunkhoz képest erősebbé válhatunk. Ha ezt az utat megtaláltuk, kijelöltük, akkor pedig végig kell mennünk rajta. Ez a válogatott nem olyan, mint amilyen annak idején volt: ez sokkal ügyesebb, de kevésbé fegyelmezett, éppen mert tudja magáról, hogy sokkal ügyesebb... Ez a válogatott kicsit irányvesztett.

– Az utazás előtt kórházba kerülő Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány hiánya miatt?
– Biztos nem segített, hogy ő nem lehetett velünk. Alakulhatott volna másként a hét, hiszen a kinevezett vezére nélkül szerepelt a csapat, ami az imént említett bizonytalanságot csak erősítette. Ugyanakkor a válogatottnak minden körülmények között meg kell találnia a módját, hogy legyőzzön jobb ellenfeleket, hiszen nem lesz tizenöt KHL-játékosunk hirtelen. Valószínűleg a célkitűzéseket is összhangba kell hozni a helyzettel, nem biztos, hogy jó ennyire egyértelműen minden évben a feljutásról beszélni. Közben persze bármikor kifuthat egy.

– A Nur-Szultanba érkezés és az első mérkőzés között érezte, hogy valami nem klappol majd?
– Nem szeretek a felkészülésből következtetni. A vébé nyitómeccsét nagy várakozás előzi meg, és délben kezdeni sem ideális, miként az sem, hogy a padon megbízott kapitány áll, aki napokkal korábban tudta meg, hogy ő lesz a kapitány, ami soha életében nem volt. Ezzel azt akarom mondani, hogy nyilván én sem sokat tudtam segíteni, hogy kevésbé legyünk idegesek, mert ha van olyan, aki a helyemben nem lett volna ideges, akkor valószínűleg neki kellett volna ott állnia. Ennek ellenére jól kezdtük azt a mérkőzést, majd gyermeteg és végzetes hibákat követtünk el, amitől egyre rosszabbul néztünk ki. Utána ezt két összecsapás erejéig sikerült megszüntetni, majd jött a szlovénok elleni meccs, aztán az utolsóra megint rendbe jöttünk.

– Van arról elképzelése, vágya, hogy ezután mi legyen, hogyan alakul a szakmai stáb?
– Nem, és nem is hiszem, hogy most lenne itt az ideje ezen gondolkodni. Az a legfontosabb, hogy készüljön egy anyag, amelyi a leendő stábnak és vezetőjének hasznos – álljon a stáb bárkikből is és legyen a vezetője bárki is.

JÉGKORONG
DIVÍZIÓ1/A-VILÁGBAJNOKSÁG, NUR-SZULTAN
5. FORDULÓ
KAZAHSZTÁN–MAGYARORSZÁG 3–1 (0–0, 1–0, 2–1)

Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény rangsorolt (Magyarország–Litvánia 4–1). Kazahsztán és Fehéroroszország felkerült az elitbe, Litvánia kiesett a divízió 1/B-be, ahonnan Románia jutott fel.