KoroNapló: Finnországban nincs pánik – Galló Vilmos

„Vasárnapig még Finnországban tartózkodtam, ahol szerencsére nincs pánik, viszonylag normális életet lehet élni – persze már nem látni sok embert az utcán, mindenki igyekszik otthon maradni.
Rosszulesett a döntés, hogy beszüntették az évadot, ám sajnos nagyobb ügyről van szó, mint a sport, tehát mindenképp helyes döntés született.

Az utolsó meccsünket egyébként is nehéz volt komolyan venni nézők nélkül. Előtte is folyamatosan tájékoztattak minket, ezért lehetett sejteni, hogy lefújják a bajnokságot, ám ettől még nyilván fáj, hogy oda a rájátszás – én a szezon végén szoktam a legjobban teljesíteni, az ember ilyenkor mutathatja meg igazán, mit tud. Ugyanígy fáj, hogy világbajnokság sem lesz, hiszen az idén jó esélyünk lett volna a feljutásra: az olimpiai selejtezős továbbjutás pozitív energiát adott a csapatnak, kár, hogy ezt nem lovagolhatjuk meg. Reméljük, jövőre még jobb eséllyel futhatunk neki a vébének.

Egyébként az idény minden percét élveztem, örülök, hogy ilyen jól alakult, ameddig tartott. Sok munka volt benne, de megérte. A klubunk az öt élvonalbeli idénye során még sosem jutott a playoffba, az idei lett volna az első alkalom, és ugyan kisváros a miénk, sokan kijöttek a mérkőzéseinkre, nagy volt a felhajtás. Rossz érzés, hogy vége, de mint említettem, most nem a hoki a legfontosabb.

Finnországban még nem durvult el a helyzet, az emberek ki tudnak menni az utcára, az éttermek is nyitva vannak, úgyhogy szerencsére nekem sem kellett főznöm jó ideje. :-)

Ám ez bármelyik nap megváltozhat, ezért is döntöttem úgy, hogy átrepülök Svédországba, ahol a családom is él. A közelükben talán jobban át tudom vészelni a karantént, hiszen jobb az ismerősökhöz közel ragadni, mint egy idegen országban. Hokisként utazni sem könnyű, sok a cucc. Egy táska a jégkorong-felszerelésnek, egy másik a civil ruháknak, a harmadik válltáska, és elengedhetetlenek az ütőink is. Ezeken kívül még maradt egy Nintendo Switch, ami jól jön a repülőúton.

Szeretnénk mindenkinek erőt, kitartást kívánni. Tartsunk össze!”