Nem teljesen ellentétes, de más meccset játszott a magyar és lengyel válogatott szombat délután, mint csütörtök este. Akkor a mieink az első és utolsó harmaddal nyertek, míg a középsőt elvitték a vendégek, most viszont nekünk kellett egy játékrész az ébredezéshez, és a középsőben voltunk a legtermékenyebbek. Ellenben a vége ugyanaz lett: magabiztos győzelem.
Nagy Gergő, a magyar válogatott csatára: – Az első harmadban nem játszottunk valami fényesen, a lengyelek is szerettek volna bizonyítani, de utána azért összeszedtük magunkat. Fárasztóbbnak éreztem ezt a meccset az előzőnél: korábban kezdtünk és a tempó is magasabb volt, ám örülök, hogy két győzelemmel indítottuk a válogatottévadot. Tóth Richárd, a magyar válogatott támadója: – Nagyon boldog vagyok, hogy hozzá tudtam járulni a csapat sikeréhez: fontos találat volt, lehetett rá építeni, onnantól jött a többi gól is. Csütörtökkel ellentétben a lengyelek sokkal keményebben indítottak, kiállításból is túl sokat csináltunk, többet is kellett volna blokkolunk, de az öt az öt elleni játék rendben volt. Patrik Wajda, a lengyel válogatott hátvédje: – Sokkal jobban játszottunk, mint legutóbb. Szereztünk egy korai találatot, balszerencse, hogy nem tudtunk rátenni még egy lapáttal. Az a korongkezelésen is látszott, hogy a magyar csapat tagjai jobban ismerik egymást. A jelen helyzetben figyelnünk kell magunkra, a testünkre, és egészségesnek maradnunk, hogy a szurkolóknak örömet szerezhessünk. |
Pedig az edzőmérkőzések sosem egyértelműek, főleg, hogy jelenleg mindkét együttes a beszoktatás időszakánál tart, hiszen nálunk a kanadai Sean Simpson, odaát a szlovák Robert Kaláber az új szövetségi kapitány, akik még csak tanulják új csapatukat – és fordítva. Viszont a mi alapanyagunk a jobb, ami levezethető abból, hogy mi a világbajnokságok másodosztályához, a divízió 1/A-hoz tartozunk, ők pedig a harmadosztálynak megfelelő divízió 1/B-hez. A világranglista-helyezések már kevésbé érdekesek, hiszen ott „21.–22.” az állás ide, ráadásul mindketten továbbjutottunk az olimpiai selejtező utolsó szakaszába.
Szóval gyengébb, de nem sokkal, és főleg nem ismeretlen Lengyelország válogatottja, amely tanult a csütörtökből is, ezúttal sokkal élesebben kezdett, percek alatt megszerezte a vezetést is (0–1). Ezt ugyan a második harmad elején Tóth Richárd egy váratlan, ám annál nagyobb góllal kiegyenlítette (1–1) – ráadásul ez volt az első találata a felnőttválogatottban –, csak aztán emberhátrányban a szerencse Bartlomiej Jeziorski elé ejtette a korongot, amit ő felrántott a léc alá (1–2).
Kétszer is gólhátrányba kerültünk tehát, ami újdonságnak számított Simpson fiatal hivatala során – ugyanakkor máris tetszhetett az elit-vb-ezüstérmes, Spengler- és Victoria-kupa-, valamint Bajnokok Ligája-győztes, svájci és német élvonalbeli bajnok szaktekintélynek, hogy csapatunk innen is felállt, sőt, az utolsó harmadra már vezetéssel fordult.
Ebben a legnagyobb szerepe aktív pontrekorderünknek, Sofron Istvánnak volt, aki egyfelől megkapta a Kevin Wehrs kalimpálásakor szerzett gólunkat (2–2) – a honosított amerikai bekk ütőlengetését még videózták is, hogy nem volt-e magas bot, ám nem ért a pakkhoz –, másfelől gyönyörűen pattintott a léc alá a kapuelőtérből (3–2), amivel mi is kipipáltuk egy fórunkat.
Az utolsó húsz perc már jobbára a játék és az eredmény menedzseléséről szólt, amivel ki lehetett békülni. Kezdetben még rendkívül nagyvonalúan kezeltük a részleteket, olykor felelőtlenül bántunk a koronggal a saját kék vonalunkon, életveszélyesen passzoltunk a saját kapunk előtt és gyűjtöttünk buta kiállításokat, még akkor is, amikor egy játékosunk már kint ült a padon. Ehhez képest a viszonylag kemény kézzel fogott végjáték pláne előrelépés, azt pedig aligha kell magyarázni, hogy légiósaink és számos koronavírus-fertőzés(veszély) miatt hiányzó alapemberünk nélkül, továbbá új edzővel három napon belül kétszer nyertünk.
NÉZZE MEG A MÉRKŐZÉS UTÁNI VIDEÓ INTERJÚINKAT!
ÍME, A MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA!
MAGYARORSZÁG–LENGYELORSZÁG 3–2 (0–1, 3–1, 0–0)
Tüskecsarnok, 595 néző. V: Pálkövi Zs., Rencz, Soós, Kis-Király
MAGYARORSZÁG: BÁLIZS
Szirányi B., POZSGAI (1) – Garát (1), Szabó D. – Tóth Gergely, Vojtkó – WEHRS, Kiss D.
Nagy K., Nagy G., SOFRON I. 2 – Csányi, Bartalis, Magosi B. – Terbócs, Sarauer, Bodó – TÓTH RICHÁRD 1, VAS J. (2), Becze T.
Szövetségi kapitány: Sean Simpson
LENGYELORSZÁG: Kieler
Wajda, Michalowski – Gorny, Bryk – Kostek, Tomasik – Szurowski, Kameneu
MROCZKOWSKI 1, PAS (1), Krezolek – Sawicki, Walega, Urbanowicz – JEZIORSKI 1, Neupauer, Lyszczarczyk – Marzec, Starzynski (1), Przygodzki
Szövetségi kapitány: Róbert Kaláber
MESTERMÉRLEG
Sean Simpson: – Lengyelország ezúttal nagyon jól hokizott, kénytelenek voltunk módosítani a játékunkon, ugyanakkor tetszett a küzdőszellemünk és karakterünk. A játékosaink nevét már megtanultam, most a képességeik feltérképezése volt a lényeg. Elégedett vagyok a héttel és a két mérkőzéssel is.
STATISZTIKÁK
Kapusok: Bálizs 92.3%, ill. Kieler 88.0%
Kapura lövések 25 (7, 12, 6), ill. 26 (6, 11, 9)
Időkérés: –, ill. 50:33
Emberelőnyök: 5/1 (2/0, 2/1, 1/0), ill. 3/1 (–, 3/1, –)
Kiállításpercek: 10 (–, 6, 4), ill. 14 (4, 4, 6)
A csütörtök estéhez képest apróbb módosításokat hajtott végre mindkét szövetségi kapitány, például kapusokat cseréltek. Lengyelország gólvonalára a honosított amerikai John Murray helyett Michal Kieler állt, a miénkre pedig Hetényi Zoltán helyett Bálizs Bence, aki duplán otthon érezhette magát, hiszen a Tüskecsarnok a MAC HKB Újbuda csarnoka a hétköznapokon. Amúgy nálunk még Vojtkó Mátyás és Tóth Richárd került a csapatba, azaz a kapus Márkus Levente és a csatár Révész Marcell kimaradt, s egyelőre vár a bemutatkozására a felnőttválogatottban. |