Legenda lila-fehérben: Duane Sutter Újpesten

– Árulja el, hogyan kerül ilyen játékosmúlttal és referenciával Magyarországra, az Újpesti Jégkorong-akadémia mentoredzői székébe?
– Van egy közös ismerősünk az akadémia sportigazgatójával, Kovács Attilával, Glen Williamson (sokáig a magyar utánpótlás vezetője – a szerk.), ő hívott fel július elején, hogy érdekelne-e a feladat. Elgondolkodtam, aztán Attilával is felvettük a kapcsolatot, számos beszélgetés során igyekeztük tisztázni, mi is lenne a pontos szerepem mentoredzőként. Végül úgy döntöttem, eljövök és megpróbálok segíteni, fejleszteni az akadémiát és az edzőket.

– Mi vonzotta ide négyszeres NHL-bajnokként, korábbi NHL-edzőként, -játékosmegfigyelőként, harmincévnyi munka után a világ legjobb bajnokságából?
– Az elmúlt másfél-két évben már félig-meddig „nyugdíjas üzemmódban” működtem, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy megvívtam a harcot a prosztatarákkal. Szerencsére már jól vagyok, de az utóbbi két évben a pihenés volt a legfontosabb. Ezt a megkeresést viszont kimondottan érdekesnek találtam, és nem is kellett csalatkoznom: az akadémia mögött jó emberek állnak, és van néhány kiváló magyar edző, akik kellően lelkesek is, őket is igyekszem még jobbá tenni.

– Az sem lehetett mellékes, hogy a fia, Brody is közel lesz, ő a következő idénytől a Vienna Capitalst erősíti.
– Ráadásul nemcsak ő, de a menyem és az öt hónapos leányunokám is vele tartott Bécsbe, tényleg sokat jelent, hogy remélhetőleg gyakran láthatom őket.

– És mi lesz pontosan a feladata az akadémián?
– A hivatalos titulusom „a játékosok és edzők fejlesztéséért felelős igazgató”. Igyekszem minél többet a jégen lenni, de főbb feladataim közé tartozik az ifjak edzése és az edzők képzése mellett a megfelelő struktúra és a napi rutin kialakítása, a videoelemzések, a jeges és száraz tréningek megtervezése is. Ezenfelül nagy hangsúlyt fektetek a dietetikára, fizioterápiára és sportpszichológiára. És még két fontos elem: a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás – havonta legalább egyszer lesz közös míting –, illetve segítség az angol nyelv elsajátításában, hiszen ez elengedhetetlen a tanuláshoz és fejlődéshez, alapvetés a nívósabb külföldi ligákban.

– Tényleg ritkán fordulnak meg ilyen kaliberű sportági legendák a magyar hokiban: hogyan emlékszik vissza a játékoséveire, kivált a legendás New York Islanders-dinasztiára, amellyel négy bajnoki címet nyert?
– Hú, de rég volt már... Alig voltam húsz, amikor az elsőt nyertük, rögtön az újonc­idényemben, 1980-ban. Fantasztikus emlékek, fantasztikus csapat volt: mint egy nagy család, zseniális társakkal, nagyszerű edzőkkel. Aztán háromszor védtük meg a címünket, ez is kivételes fegyvertény. De a második és harmadik az igazán különleges, mert akkor Brent öcsém is ott játszott, és együtt értünk fel a csúcsra. Fiatal voltam, rengeteget tanultam a csapattársaimtól, ezeket igyekszem most átadni Újpesten is az ifjaknak és családjuknak.

– A sportág egyik legsikeresebb családja az önöké: elárulja, miben rejlik a „Sutter-titok”?
– Elszántság, kemény munka minden egyes nap, minden egyes edzésen és meccsen, mindegy, mi az állás. Emellett légy jó csapattárs, és mindig hallgass az edződre! Ezek voltak a sikerünk kulcsai – ezeket az üzeneteket viszem magammal mindenhová, az újpesti akadémiára is.