Az elnök úr tréfás kedve – történetek a felejthetetlen Dr. Sárközy Tamásról

Sárközy Tamás 1988 és 1998 között tíz éven keresztül vezette a Magyar Jégkorongszövetséget, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a rendszerváltás idején mostohán kezelt sportág elindult az A-csoportos tagság felé tartó úton. Elnöksége során megteremtette a szintlépéshez szükséges feltételeket, felkarolta az utánpótlásképzést, kiemelte az 1975–1977-es korosztályt, a későbbi szapporói aranygenerációt, és korábban sohasem látott forrást biztosított a zavartalan fejlődéshez. 2019-ben beiktatták a magyar jégkorong Hírességek Csarnokába.

Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorongszövetség szakmai alelnöke – aki 19 éven át főtitkára volt a szervezetnek, és 2020-ban bekerült az IIHF Hall of Fame tagjai közé – számos kedves, humoros történetet őriz a lelkes hokiszurkolóként is ismert jogászprofesszorról. Ezek közül idézett fel néhányat a Képes Sport kérésére.

BOSSZÚ AZ ÚJPESTI GÓLÉRT

„Tamás már kisgyerekként lelkes Fradi-drukker volt, rendszeresen járt ki a zöld-fehérek hokimeccseire. Egyszer egy Újfalussy nevű játékvezető megadott egy gólt az Újpestnek, ami Tamás szerint nem volt az. Mérgében kimászott a parkolóba, és szegény Újfalussy úr Wartburgján állt bosszút.”

NINCS BAJNOKSÁG, NINCS BALHÉ

„A kilencvenes években előszeretettel viccelődött azzal, hogy egyszerűen el kellene törölni a magyar jégkorong-bajnokságot, mert minden decemberben jön az aktuális botrány – akkoriban éppen Paraizs Ernő szemsérülése miatt állt a sorozat és zajlottak a fegyelmi tárgyalások. Tamás azzal is heccelte a szövetséget, hogy a bajnoki meccsek és a balhék helyett inkább a válogatottat kellene utaztatni. Persze ezt egyáltalán nem gondolta komolyan.”

HASZNÁLATI UTASÍTÁS A TITKÁRHOZ

„Néhány hete dolgoztam még csak a szövetségnél, amikor Tamás új titkárnőt vett fel, akinek a sok egyéb feladata mellé még külön használati utasítást is adott – hozzám. »Kedves Csilla, vigyázzon, ha a szomszéd szobában dolgozó Kovács úr idejön magához valamilyen kéréssel, mindig legyen a fiókjában egy tiltó tábla. És bármit kérdez vagy kér, maga mutassa fel azt a táblát, hogy nem! Tudja, Kovács úr rendszeresen partizántornákat szervez, és ez nem jó dolog.«”

HA MEGVETTE, HADD SZIDJA!

„Tamás minden szövetségi rendezvényre jegyet vásárolt magának. Hogy miért? Szerette szabadon kiengedni a hangját a meccseken, hogy kedvére szurkolhasson, és ha nem értett egyet bizonyos játékvezetői ítéletekkel, nem fogta vissza magát. Jeggyel a zsebében úgy érezte, nyugodtan szidhatja a bírót, és adhat hangot a nemtetszésének, senki sem vetheti a szemére, hogy mit káromkodik itt a szövetség elnöke – hiszen megvette magának a jegyet.”

SZÓFIA? INKÁBB FOKVÁROS!

„Volt egy érdekes elnökségi ülésünk valamikor a kilencvenes évek elején. Abban az évben Szófiában rendezték a C-csoportos világbajnokságot, és azon a tornán volt jelenése a magyar válogatottnak is. Csakhogy tudtuk, a bolgár fővárosban pocsék szállás, élvezhetetlenek koszt és sok erős rivális – mint az akkoriban önállósodó lett, fehérorosz és szlovák válogatott – vár ránk. Mind­eközben az észtek Dél-Afrikába készültek a D-csoportos vb-re Mexikó, Új-Zéland és Ausztrália ellen mérkőzni… Tamás ekkor felvetette Kercsó Árpád szövetségi kapitánynak, hogy meg kellene fontolni, mi lenne, ha cserélnénk az észtekkel. Mi mennénk Dél-Afrikába, ők meg helyettünk Szófiába. Nekünk van pénzünk, hogy kiutaztassuk a csapatot, Fokvárosban ráadásul szép helyen is lennénk, meg aztán tíz-húsz gólos győzelmeket aratnánk, szemben a C-csoporttal, amelyben a papírforma szerint tíz gól alatt egyik meccsünket sem úsztuk volna meg. Kercsó elnevette magát és azt mondta: »Tamás, mindez nagyon szép, de ne adjuk alább, ha már elértünk egy bizonyos szintet!« Természetesen ezt Sárközi Tamás is így gondolta, hiszen az egész ötletet csak viccnek szánta.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. november 5-i lapszámában jelent meg.)