Erste Liga: a döntő volt a cél, aranyérem lett a vége a Gyergyónál

– Milyen érzésekkel kelt fel a történelmi Erste Liga-győzelem másnapján?
– Edzőként azért máshogy él meg egy ilyen sikert az ember, mint játékosként, az sokkal euforikusabb, ez most inkább olyasmi, mint amikor látod, hogy a gyereked boldog – mondta a Gyergyói HK vezetőedzője, Szilassy Zoltán a Nemzeti Sportnak. – Jól­eső boldogság tudni, hogy a rengeteg szakmai, tulajdonosi és fizikai munka kifizetődött. A döntő utolsó dudaszójánál óriási öröm tört belőlünk, hiszen rendkívül szoros, a végsőkig kiélezett meccseket játszottunk.

– Közös ünneplés volt a szurkolókkal?
– Persze, nagyon sokáig, alig bírtunk eljönni a csarnokból. Nagyjából éjfél lehetett, mire a szurkolók elengedtek minket, és akkor a csapattal folytattuk szűkebb körben az ünneplést, én hajnali négy körül kerültem ágyba.

– Azért ebből látni, hogy mit jelent a térségben élő embereknek ez a bajnoki cím, pláne, hogy tavaly a rivális Csíkszereda nyert.
– Itt a hoki a nemzet sportja, olyan, mint a braziloknak a foci. Gyergyószentmiklós a maga nagyjából tizenötezres lakosságával sokszor Csíkszereda árnyékában volt, a két csapat közötti rivalizálás pedig olyan erős, mint Budapesten a Fradi és az Újpest közötti vetélkedés. Ezek a tények fokozzák az örömöt, a helyiek is történelmi sikerként élik meg. Megható volt, ahogy az emberek megköszönték és kifejezték hálájukat azzal kapcsolatban, amit elértünk. Óriási és szenvedélyes szurkolótáborunk van, amely valóban hatodik emberként van velünk együtt a csarnokban.

– Három évvel ezelőtt még segédedzőként került Gyergyóba, 2023-ban pedig vezetőedzőként nyert bajnoki címet. Beszélne erről a folyamatról?
– Amikor idekerültem másodedzőként, már nem volt titok, hogy a 2020–2021-es idény végén átveszem a vezetőedzői feladatokat is, de ez előbb, októberben valósult meg. Abban az idényben még nem a saját szakmai stábom által összeállított kerettel játszottunk. Akkoriban a tulajdonosi körrel egyeztettünk, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy a Gyergyó topcsapattá váljon, én pedig mondtam, hogy a keret több mint felét ki kell cserélnünk, ha a liga erősségéhez fel akarunk nőni. A vezetőség támogatott ebben, de nehéz időszak volt, hiszen sok érdek sérült, sok gyergyói fiú maradt új szerződés nélkül, ám mindenkinek a lojalitását igyekeztünk meghálálni olyan pozíciók felajánlásával, amelyek betöltésével a klub mellett maradhattak. Természetesen voltak, akik eligazoltak, de rengetegen maradtak különböző feladatokat ellátva az együttes kötelékében, ezt pedig nagyon fontosnak tartom, hiszen ők mind az identitásunkhoz tartoznak. Akkor úgy kalkuláltunk, három esztendő kellhet ahhoz, hogy bajnoki címért küzdjünk, de minden évben feljebb akartunk lépni. Tavaly a döntőbe jutás esélyét a koronavírus elvette tőlünk, idén a fináléval már elértük a célunkat, a győzelemmel pedig túl is szárnyaltuk.

– A kezdeti keretátalakítás után viszont erre az idényre mindössze két új játékost igazoltak a nyáron, és egyet télen a sérült Jimi Jalonen helyére.
– Jyri Marttinent nem a sérülés miatt igazoltuk a védelembe, attól függetlenül is szerettük volna bővíteni a hátvédsorainkat. Létszámban Jalonen sérülése után is megmaradtunk, de Marttinennel védekezőbb stílusú hátvéd érkezett hatalmas rutinnal, aki negyvenéves kora ellenére hihetetlenül fitt. Csiszer Ádi, aki Jalonen mellett a másik nyári érkező volt, éppen feleannyi, húszesztendős, ő egyértelműen a jövő embere nálunk.

– A két-három éves időintervallumot reálisnak tartja arra, hogy egy edző, ha rendelkezésére állnak a szükséges források, bajnokcsapatot formáljon egy addig kevésbé erős együttesből?
– Körbe kell néznünk a világban ahhoz, hogy erre választ kapjunk, de például Mogyi barátom (Majoross Gergely – a szerk.) egy év alatt nyerte meg Miskolcon az akkor még Mol Ligát. Ő kiváló edző, de a miskolciaknál jó alapokkal kezdhette el a munkát, a MAC élén már neki is több időre volt szüksége a bajnoki cím megszerzéséhez. Én most először dolgoztam olyan csapattal és olyan tulajdonosi körrel, amely valóban nyerni akart, és erre a lehetőségeink is megvoltak. Újpesten nem volt reális esélyünk, hogy arról beszélgessünk, amiről most.

– Üldözőből üldözötté vált a csapatával, miben lesz más ezzel a kihívással szembenézni?
– Vannak ezzel kapcsolatban előérzeteim, teljesen más, amikor nem te vadászol, hanem rád vadásznak. Mindig mindenki a bajnokot akarja megverni, motiváltak lesznek az ellenfeleink, ahogy mi is mindig azok voltunk a bajnokok ellen.

– A román bajnokságban még várnak önökre feladatok, de mennyire lesz nehéz a következő mérkőzésekre mentálisan és fizikailag felkészülni az Erste Liga bajnoki címe után?
– Szerintem ez rövid határidőn belül lehetetlen. A román bajnokságban elég nagy a káosz, még négy, szinte tét nélküli meccsünk lesz a középszakaszban, de én most a válogatottra összpontosítok, vasárnap már csatlakozom is a kerethez segédedzőként.

– Lehet más a következő idényben a cél, mint hogy megvédjék a bajnoki címüket?
– Nem magától értetődő, hogy a bajnok megvédi a címét. Ez az elvárás magunkkal szemben, de megtartani sokszor nehezebb a címet, mint megszerezni. A csapatom gerincében megvan még egy vagy két jó idény lehetősége, sikeres felkészüléssel és némi ráncfelvarrással újra győzhetünk. Nagyobb átalakítás terveink szerint csak 2025-ben várható, mivel akkor sokaknak lejár a szerződésük. A következő idényben be kell jutnunk a rájátszásba, és az alapszakaszt minél ügyesebben arra használni, hogy készen álljunk a playoffra.