– Jelentős KHL-es múltja van, ezért kissé meglepő, hogy Magyarországon jégkorongozik. Miért választotta éppen az Erste Ligát?
– Volt néhány ajánlatom Oroszországból, vagy választhattam, hogy valahol Európában folytatom a pályafutásom. Én szerettem volna Magyarországra, Budapestre jönni. Néhány barátom már az előző idényben is az Erste Ligában játszott, s jó tapasztalatokról számoltak be. Budapest pedig nekem való város.
–Minden olyan itt, amilyennek elképzelte?
– Abszolút, azt kaptam, amit vártam. Tényleg mindennel elégedett vagyok, a várossal, a klubbal egyaránt.
–Vannak már kedvenc helyei Budapesten?
– Konkrét helyek nincsenek, inkább azt mondanám, lenyűgözött a Parlament, a Bazilika, a Fashion Street és a karácsonyi vásárok hangulata is.
–Milyenek az eddigi tapasztalatai az Erste Ligával kapcsolatban?
– Fizikai, kemény hoki jellemzi a csapatokat, és Észak-Amerikától Finnországig, a világ összes pontjáról játszanak itt légiósok.
–A KHL-hez képest mik a különbségek?
– Egyrészt a KHL-ben kisebb a pálya, gyorsabb a játék, de nem elsősorban a korcsolyázás sebességében jelenik ez meg, hanem a gondolkodásban. Ahogy mondtam is, az Erste Ligában jobban érvényesül a fizikai hoki, ezért kevésbé tudja megmutatni az ember a technikás oldalát.
– Gyorsan otthon érezte magát a Budapest Jégkorong Akadémia HC csapatánál? Feltételezem, ebben segített, hogy több honfitársa is játszik itt, sőt, többnyire egy sorban szerepelnek.
– Igen, az mindenképpen előny, hogy van kivel oroszul beszélnem. Viszont igazán azt szeretem ebben a csapatban, hogy teljesen mindegy, beszéljük-e egymás nyelvét, mindenki segít a másiknak.
– Eddig egészen jól szerepelnek az alapszakaszban, beszélgetésünk időpontjában a második helyen állnak a tabellán a Ferencváros mögött. Hogy látja, milyen sikereket érhet el az idén a csapatával?
– Amit meg akarunk nyerni, azt meg is nyerhetjük, ez a csapat filozófiája.
–Mit tart eddigi karrierje legnagyobb sikerének?
– Miután a KHL-ben legfeljebb a rájátszás második köréig jutottam el az aktuális csapatommal, azt mondanám, amikor az Omszkije Jasztrebivel megnyertük az orosz juniorligát. Illetve az U20-as világbajnokság harmadik helyét is a legnagyobb sikereim között tartom számon.
–Oroszországban igen nagy népszerűségnek örvend a jégkorong, ez a sikersportágak egyike, igen nagy a konkurenciaharc. Mennyire volt kemény felnőni ebben a közegben és eljutni a profi karrierig?
– Nem olyan egyszerű ezt elmagyarázni. Rengeteg klub van országszerte, és nyilván nagyon sok gyerek kezd el jégkorongozni, és küzd azért, hogy egyszer majd profi játékos váljon belőle. Ha nem vagy elég jó, akkor gyorsan kikerülsz a rendszerből. Azt gondolom, hogy Magyarországon sokkal egyszerűbb dolga van azoknak, akik a jégkorongot választják, nagyobb az esélyük arra, hogy egyszer a nevelőegyesületük vagy egy másik klub felnőttcsapatában játszanak.
–Gyerekként mi volt az álma?
– A legjobbak ellen akartam játszani a téli olimpián.
– Kit tekintett példaképnek?
– A világ- és olimpiai bajnok, Stanley-kupa-győztes Pavel Dacjukot.
– Sorozatban hat idényt játszott le a KHL-ben, majd 2020-tól két évet kihagyott. Mi volt ennek az oka?
– Súlyos sérüléssel bajlódtam, négy műtéten is átestem, így a rehabilitáció is több időt vett igénybe.
–A négy műtét nem kevés. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy vissza tudott térni a jégre.
– Igen, ezt mások is mondták. De most már minden rendben van, nem okoz gondot ez a korábbi sérülésem.
–Milyen terveket fogalmazott meg magának a jövőre nézve?
– Csak annyit, hogy minél jobb akarok lenni. Jelenleg azt akarom látni, hogy mire vagyok képes, és innen hová fejlődhetek jégkorongozóként és emberként is.
–Erre lehetősége nyílik a karácsonyi időszakban is, hiszen az Erste Liga a két ünnep között robog tovább. Budapesten tölti az ünnepeket?
– Igen, nincs annyi idő két meccs között, hogy hazautazzak. Úgy tervezem, hogy barátokkal leszek, lehet, hogy a csapattársammal, Kirils Galohával töltöm az ünnepeket. Egyébként Oroszországban majd január elején ünnepeljük az ortodox karácsonyt.
– Oroszországban ilyenkor jellemzően havazik. Magyarországon már évek óta nem volt fehér karácsony. Ha az idén is hó nélkül maradunk, nem lesz ez Önnek furcsa?
– Ez lenne az első ilyen alkalom az életemben. És nem is lenne olyan rossz.
A ZSELÉS AZ IGAZI? SZALONCUKROT KÓSTOLTATTUNK A BJA HC KÉT PONTGYÁROSÁVAL, JEGVENYIJ MOZERREL ÉS KIRILS GALOHÁVAL