Kiss Dávid: „Az egyik erősségünk, hogy sosem adunk fel meccset”

– Sokat jelent, hogy a csapat történetének legjobb alapszakasz-helyezését érték el, és még a biztos Bajnokok Ligája-indulást is kiharcolták?
– Persze! Először kizárólag a bajnokságra figyeltünk, az már csak hab a tortán, hogy a Bajnokok Ligája-szereplés jogát is kiharcoltuk. Sokat jelent, de nemcsak nekünk, hanem a szurkolóinknak, a városnak és szerintem a magyar jégkorongnak is – felelte a Nemzeti Sportnak az ICEHL alapszakaszát második helyen záró Volán edzője, Kiss Dávid.

– Hagynak maguknak a történelmi siker után időt az ünneplésre, vagy nem jó leengedni idény közben?
– Attól függ, ki mit hív ünneplésnek. A Graz elleni meccsről hazafelé jövet jó volt a hangulat a buszon, hangosabbak voltak a srácok, mint szoktak. Nem őrjöngésről, bulizásról volt szó, de érezhetően könnyedebb, lazább volt a hangulat, mint máskor. Mindenki mindenkivel beszélgetett. Kaptak a játékosok három nap pihenőt, de egyelőre nem nagyon ünneplünk, mert egy jégkorongozó akkor ünnepel igazán, ha bajnokságot nyer.

– Még az idény előtt mondta, négyszer tíz- és egyszer nyolcmeccses etapokra osztották az alapszakaszt. Ezek külön-külön hogyan sikerültek?
– Jobban, mint előzetesen reméltem. Majdnem mindegyik periódusban elértük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé. Ha tízből hét meccset meg akartunk nyerni, az össze is jött. A játékosoknak is jobban adagolható így a bajnokság, hiszen nemcsak az a cél, mint mindenkinek, hogy első legyen az idény végén, hanem közben is vannak teljesítendő kihívások, amelyek, ha megcsináljuk őket, jó visszajelzések. A játékosokat is motiválja, hiszen ha jönnek a győzelmek, egyre közelebb kerül a cél, amikor pedig a küszöbén állunk, akkor egy egyébként „szürke” bajnoki meccs is érdekesebbé válik. Ráadásul minden egyes szegmens végén tartottunk közös csapatvacsorát Székesfehérváron, amelyeken mindenki jól érezte magát. Természetesen ha éppen búslakodtunk volna, azért is jó lett volna összegyűlni, hogy kibeszéljük magunkból a rossz gondolatokat. Ezek az alkalmak is hozzájárultak a csapat össz­hangjához.

– A siker nyilván többtényezős, de ki tudna emelni valamit, ami elengedhetetlen volt hozzá?
– Az egyik erősségünk, hogy sosem adunk fel meccset, akármilyen vert helyzetben is vagyunk. Az is fontos, hogy sokszor nekünk sikerül belőni az első gólt. Ezenkívül a játékosok közötti kohézió erős, szétoszlanak a srácok között a pontok, még akkor is, ha például Hári Jani kiemelkedik az egy pont/meccs feletti átlagával. A hátvédjeink, a kapusaink, az első és a negyedik soros játékosaink mind-mind hozzáadnak a csapathoz, egyénileg és egységként is jól teljesítünk.

– Nem mintha lenne rá ok, de terveznek bármilyen változtatást a rájátszásra?
– Mivel az átigazolási időszak már lezárult, új játékos nem érkezik hozzánk, bízunk azokban, akik eddig is nagyszerűen teljesítettek. Ráadásul télen rendkívül nehéz valódi erősítést jelentő játékost szerződtetni, beépíteni rövid idő alatt a csapatba pedig szinte lehetetlen. Vértes Nátán és Guillaume Leclerc sérült, a visszatérésük időpontja még kérdéses, de ezen kívül nem tervezünk változtatni.

– Még nem teljes a negyeddöntő mezőnye, de gondolkodnak már azon, melyik csapatot válasszák ellenfélnek?
– Egyelőre nem. A Klagenfurt előttünk választ, ráadásul a 7–10. helyezett csapatok még csak most fognak játszani a rájátszásba kerülésért. A döntéshozatalba mindenképpen bevonjuk majd a játékosokat is. Azt gondolom, mindenkinek a fejében van ideális ellenfél, de még túl sok a változó ahhoz, hogy biztosat mondhassak.

– Az utolsó játéknapon dőlt el, hogy megelőzik a címvédő Salzburgot és maradnak a másodikok. Presztízscsata volt?
– Amikor a pontjaink alapján eldőlt, hogy a top négyben végzünk, akkor megcéloztuk az első helyet, amikor az elúszott, akkor már semmiképp sem akartuk hagyni kicsúszni a kezünk közül a másodikat. Nemcsak a Salzburg miatt akartuk megtartani a második helyet, de így kicsivel még édesebb, mintha másik csapatot előztünk volna meg.