Kanada nagyon jó volt, gálahangulatban nyert négy góllal

JÉGKORONG
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Magyarország–Kanada 0–4 (0–1, 0–2, 0–1)
Budapest,  MVM Dome, 14 925 néző. Vezette: Nagy A., Soós, Kis-Király, Szabó D.
MAGYARORSZÁG: Bálizs (Horváth Dominik, Farkas R.) – Stipsicz, HADOBÁS / Kiss R., H. Nilsson / Garát, Ortenszky / Szabó B., Fejes – Varga B., Hári J., Sofron / PAPP K. , Sebők, Erdély Cs. / Nemes, Sárpátki, Galló / Mihály Ákos, Németh K., Terbócs. Szövetségi kapitány: Don MacAdam
KANADA: BINNINGTON – Power 1, PARAYKO 1 / Byram 1, Oleksiak / Guhle, Severson / Zellweger – Bunting (1), McCann, Bedard (2) / MANGIAPANE (2), Cozens, Guenther 1 (1) / Tanev, McBain, Mercer/ Greig (1), Clark. Szövetségi kapitány: André Tourigny
Kapura lövések: 32–39. Emberelőny-kihasználás: –, ill. 2/1

ÖSSZEFOGLALÓ

Második majális volt a Népligetben, pontosabban azzal szemben, az Üllői út túloldalán az MVM Dome előterében. A Magyar Jégkorongszövetség már öt órától különböző programokkal várta a Magyarország–Kanada mérkőzésre érkezőket. Nem is csoda, hogy a szurkolók legalább fele gyermek volt. A csarnokon kívüli aktivitások olyan vonzók voltak, hogy csak lassacskán szivárogtak a nézők a lelátóra. Negyven perccel a kezdő korongbedobás előtt már volt alkalma a várakozó nézőknek felemelni a hangjukat, hiszen az A-csoportos magyar férfiválogatott érkezett bemelegíteni a jégre. Nem sokkal később már az elitvébére készülő kanadaiak is megérkeztek átmozgatni magukat.

Az ő helyüket először a Klagenfurtban Pat Cortina vezetésével a legjobbak közé jutó női válogatott tagjai vették át, a köszöntésre még a szövetségi kapitány is eljött, de azért látszott, sokan már jól megérdemelt szabadságukat élvezik. Korántsem volt vége a sikeres sportolók előtti tisztelgésnek, hiszen az idényben a férfiválogatottól visszavonuló klasszisok is megkapták a nekik járó elismerést. Csak, hogy kontextusba tudjuk helyezni Nagy Gergő, Pozsgai Tamás, Szirányi Bence, Magosi Bálint és Kóger Dániel összesen 680 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. A-csoportos világbajnokságokon szerepeltek tagjai voltak feljutást kiharcoló csapatoknak, egy korszakon át voltak rendszeres résztvevői a válogatottnak. Érdemeiket, eredményeiket – volt belőlük jó néhány – olyan sokáig sorolta a hangosbemondó, hogy az eredetileg tervezett hét órai meccskezdet már ekkor elcsúszott.

A női szinkronkorcsolya-válogatott bemutatója és a látványos bevonuló ceremónia már csak olaj volt a tűzre. Nagyjából 15 perces késéssel kezdődött a meccs, és nem is kellett sokat várni az első szemet gyönyörködtető megmozdulásra. A mieink pechjére Colton Parayko, a St. Louis Blues Stanley-kupa-győztes védője villant meg, üres folyosó nyílt előtte, a kapu felé, Bálizzsal szemben állva lőhetett. Kíméletlen erővel ütötte meg a korongot, és esélyt sem adott a magyar kapusnak. A leköszönő szövetségi kapitány, Don MacAdam csapata nem sokkal később életjelt adott magáról, Nemes Márton, Sebők Balázs összjáték végén kellett nagyot védenie Jordan Billingtonnak. Érdekes módon leginkább a negyedik sorunk okozott kellemetlen pillanatokat a kanadai védőknek, de a gólszerzéshez a harmad végéig nem álltunk közel. A legtöbb feladata a világbajnokságon remeklő Bálizs Bencének volt, de a már említett Parayko-lövésen kívül nem fogtak ki rajta az elit-vb címvédői.

A kanadaiakon érződött még, nem teljesen összeszokott a csapat, de ez nem is csoda, hiszen minden évben teljesen más összeállítású együttessel vágnak neki a vb-nek. A technikai képzettségük és sebességük ugyanakkor szembetűnő volt, és a fölény nemcsak a kapura lövések számában (11–17 az első játékrészben) volt tetten érhető, hanem abban is, hogy a mieink egyenlő létszámnál is nehezen tudták a kapu elől kijuttatni a pakkot, hogy nyugodtan cserélhessenek.

A harmadszünetben sem volt megállás, repültek a beteg gyerekeknek felajánlott plüssök a jégre. Hogy megdőlt-e a hazai 6870-es rekord, azt nem lehet egyelőre tudni, de az önkéntesek szedték egy darabig a figurákat, a rolbáknak gyorsan kellett dolgoznia, hogy elkészüljön a jég a középső játékrészre. Egy másik rekord viszont már a múlté, korábban ugyanis sosem voltak még annyian hazai jégkorongmeccsen, mint kedden, 14 925-en szurkoltak a friss világbajnok válogatottunknak.

A plüssök szedegetése ellenére újabb csúszás azonban nem volt – legalábbis az időben –, Kanada ott folytatta, ahol abbahagyta. Az ellenfél játékosai sokszor elképzelhetetlenül kis területen játszottak, hihetetlenül gyorsan, hamarosan már 2–0 állt az eredményjelzőn. Kapust is cseréltünk, Horváth Dominik is megtapasztalhatta, milyen a sportág legjobbjai ellen védeni. Még a második harmadban „felavatták” a kanadaiak, Owen Power húzta be lába között a korongot a kapuba.

Terbócs István ziccerénél emelkedhetett meg leginkább a nézők pulzusa az utolsó játékrészben. A védelmünk bírta a nyomást, előfordult, hogy a kapuvas is velünk volt, néhány gólszerzési lehetőségünk is akadt, az eredmény mégis a kanadaiaknak kedvezően változott, emberelőnyben lőtték a negyediket, amivel a végeredményt is beállították. 0–4

A találkozó részletes beharangozóját ide kattintva lehet elolvasni.

PERCRŐL PERCRE