Óriási teljesítményt nyújtva hosszabbításban legyőztük az olaszokat!

JÉGKORONG
DIVÍZIÓ 1/A-VB, Bolzano
4. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 3–2 (0–0, 1–1, 1–1, 1–0) – hosszabbításban
Bolzano, 5394 néző. V: Langin (kanadai), Stano (szlovák), Braten (norvég), Zgonc (szlovén)
MAGYARORSZÁG: BÁLIZS – Stipsicz (1), Hadobás / KISS R., H. Nilsson / Garát, Ortenszky (1) / Szabó B. – Varga B. 1 (1), Hári J. (1), Sofron 1 / Papp, Sebők, Erdély Cs. / Nemes, Sárpátki, GALLÓ / Mihály Ákos 1, Németh K., Terbócs. Szövetségi kapitány: Don MacAdam
OLASZORSZÁG: Clara – Trivellato (1), Seed / Spornberger, Larkin / Glira, PIETRONIRO 1 / Amorosa, Insam – Frank 1, Kostner, Marchetti / Frigo (1), Mantenuto (1), de Luca (1) / Salinitri, Catenacci, Gazley / Mantinger, Purdeller, Deluca. Szövetségi kapitány: Michael Pelino
MESTERMÉRLEG
Michael Pelino: – Nagyszerű mérkőzés volt, megérte kijönnie a csarnokba a szurkolóknak. Elismerésem a magyar csapat stábjának és játékosainak, de azt gondolom, mi voltunk a sokkal jobb csapat és megérdemeltük volna a győzelmet. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, mindenben jobbak voltunk, kivéve a góllövésben. Nagyon keményen harcoltunk, a védelmünk is jó volt. A magyar kapus elképesztő napot fogott ki, különösen a hosszabbításban voltak parádés védései. Eddig minden mérkőzésen kicsit jobbak voltunk, mint az előzőn, fel szeretnénk jutni az elitbe, meg akarjuk verni Dél-Koreát.

ÖSSZEFOGLALÓ

„MAGYAR GYARMAT” LETT Bolzano – már ami a Sparkasse Aréna környékét illeti – a péntek délutáni órákban, a divízió 1/A-világbajnokság házigazda olaszok elleni mérkőzése előtt szurkolóink több százas nagyságrendben gyülekeztek órákkal a mérkőzés előtt. A közeli szurkolói zónában (hívjuk úgy) melegítettek be az összecsapásra, az ízlésüket kiszolgálva a helyi lemezlovas is vidáman játszott le minden nótát, amit a közönsége kért, az érkezésünkkor például éppen Tankcsapda bömbölt a hangszórókból.

A lelátóra érve aztán olyan látvány fogadott minket, mint a világbajnokság alatt még sosem: közel telt ház gyűlt össze, az eddigi rekordot a hazaiak szlovénok elleni 2–0-s veresége tartotta 4200 nézővel, a Sparkasse Arénába pedig ennél háromezerrel is többen férnek be. A sorokra pillantva szembeötlő volt Fejes Nándor hiánya, aki agyrázkódás miatt minden bizonnyal a mieink záró mérkőzésén sem lép jégre Szlovénia ellen, így viszont a hátsó párosokat rendesen fel kellett forgatni, az eddig korlátozott jégidőhöz jutó Hadobás Zétény például az első sorban találta magát. A támadóknál – a szövetségi kapitány Don MacAdam ígéretének megfelelően – az eltiltását letöltő Sofron István visszatért az első sorba, az elmúlt napok „botrányhőse”, Galló Vilmos így maradt a harmadikban, de legalább emberelőnyben is játszhatott, erről kicsit később.

A kezdő buli előtt a helyszíni szpíker is kitett magáért, a rettentőre sikerült kabalaállattal akarta magát a jégen körbetolatni, miközben a két rolba még javában cirkált. Aligha meglepetés, hogy az egyik sofőrje torkaszakadtából, paprikavörös fejjel üvöltött a hatáskörét túllépő, időközben a székről is letántorodó műsorvezetővel, csak hogy el ne üsse…

Az első harmad isteni gondviseléssel kezdődött, hiszen az első életveszélyes helyzetben a védelmünk eladta a korongot, és Dustin Gazley egy az egyben mehetett Bálizs Bencére. Pontosabban mehetett volna, mert a másik kapu mögötti olasz szurkolók vécépapírgurigákat hajigáltak, és az egyik utat talált a jégre, így azonnal meg kellett szakítani a játékot. A hazai drukkerek teljesítménye ennyiben nagyjából ki is fújt, csak az emberhátrányuk alatt volt kedvük fütyülni, egyébként a csarnok egynegyedét megtöltő magyarok vették át a hangulatfelelős szerepét.

Az első húsz percben voltak helyzetek itt is, ott is, sajnos magyarból nehéz lenne olyat kiemelni, ami érthetetlen volt, hogy nem ment be, viszont szerencsére a túloldalon sem kellett nagyon izgulni, Bálizs ura volt a helyzetnek. A mieink előtt egy – diplomatikusan maradjunk annyiban, végre valahára megítélt… – emberelőnyben adódtak a legjobb lehetőségek, mint már említettük, MacAdam Gallót is bevetette, igaz, ebben is csak a harmadik sorban, de a motivációtól fűtött egység az első kettőnél is nagyobb nyomás alá helyezte az olasz kaput.

A szövetségi kapitány egyébként élettelibb volt, mint eddig bármikor a vb során, a bírókkal is energikusan beszélgetett egy-egy szituációról, amikor megszakadt a játék, de időről időre biztató szavakat is intézett a legénységéhez, miközben tapssal is buzdította őket – erre sem sok példa jut eszünkbe a korábbiakból. Közben „alattomosan” tűntek el a percek a játékóráról, az első harmadból második lett, amelynek elején a mieink elképesztően beszorították a hazaiakat, de az első magyar gólig tíz percet várni kellett, ekkor egy jó letámadás után Sofron megkerülte a védőjét, majd a jobb oldalról fonákkal a rövid vas mellé löbbölte a korongot.

A harmad végéhez közeledve egy megkérdőjelezhető, derekasan kivédekezett magyar kisbüntetést egyből egy újabb értelmezhetetlen követett, az már túl soknak bizonyult, de Fortunára így is szüksége volt az ellenfélnek, akárcsak Japán ellen, Nilsson Henrik korcsolyájáról pattant be a ketrecbe a korong.

De ha már a bíróknál tartunk, meg kell említeni, nyilván a mieink kárára is hibáztak, ám összességében is borzasztó meccsük volt, példának okáért (ezeket naphosszat sorolhatnánk) a magyar szurkolók is palackot dobtak a jégre, ezután bemondták, a következőért már kétperces büntetés jár annak a csapatnak, amelynek a tábora felelős a rendbontásért. Az egy dolog, hogy a Nemzetközi Jégkorongszövetség vonatkozó szabályai szerint csak a hazai együttes sújtható kiállítással ilyen esetben, és a magyarok semmilyen olvasatban sem tekinthetőek annak, de hogy még be se váltsák a fenyegetést, amikor az olasz gól után a magyar rajongók (akiket egyébként a felső karéjról folyamatosan büntetlenül locsoltak a hazai szimpatizánsok…) ismét egy flakont dobtak be, pontosan mutatja, a „zebrák” mennyire nem voltak a helyzet magaslatán, miközben a sok kisbüntetés ellenére az indulatok egyre csak fokozódtak.

A harmadik játékrész elején gyors gólváltás következett, Mihály Ákos bombájára Daniel Frank válaszolt, egy kipattanót kotort át az ekkor már hanyatt fekvő Bálizs hóna alatt. A mieink átálltak a háromsorozásra, ennek Gallóék egysége látta kárát, kicsit luxus ilyen helyzetben pont őt mellőzni, és nem csak az elmúlt napok történései miatt – erre a stáb is rájött, és a végjátékra ismét „felpakolta” Hári János és Sofron mellé.

Újabb gólt ez sem szült, közben letelt a hatvan perc, így az biztossá vált, hogy pontot szerzünk, de az is, hogy pontot veszítünk is. Így pedig az utolsó játéknapon önmagában a pontszerzés már nem lesz elég a biztos feljutáshoz, Szlovéniát legalább hosszabbításban le kell győzni, hogy ne függjünk Románia és Olaszország eredményétől.

Visszatérve az olaszok elleni meccsre, a három a három elleni játékban volt izgalom bőven, volt Bálizs-védés fejjel meg spárgában is, de Erdély Csanád is megcsengette a kapuvasat… Az i-re a teljesen megérdemelt pontot Varga Balázs és Hári összjátéka tette fel, szép kényszerítő végén a húszéves támadó második kulcsfontosságú gólját szerezte a vb-n, és rövid videózás után ünnepelhettek a mieink.

De a verseny még nincs lefutva, szombaton Szlovénia vár a mieinkre. 3–2

KORÁBBAN
Dél-Korea–Románia 2–3
Szlovénia–Japán 3–1

A SZOMBATI PROGRAM
5. (utolsó) forduló
12.30: Románia–Japán
16.00: Olaszország–Dél-Korea
19.30: Szlovénia–Magyarország (Tv: Sport2) – élőben az NSO-n!

PERCRŐL PERCRE