Sofron István a családja miatt (is) választotta a BJA HC-t

–  Sokadvirágzását éli, harminchat évesen fiatalokat megszégyenítő lendülettel játszik még mindig a jégen, a válogatott elmúlt két világbajnokságán a csapat egyik húzóembere volt. Mi a titka?  
– Szerencsére tudtam azt a színvonalat hozni, amelyet elvárok magamtól, a világbajnokságokon a válogatottban talán még többet. Jól ment a játék, jókor voltam jó helyen, mindkét alkalommal csapatként is nagy sikereket értünk el, hiszen 2023-ban egy hajszálon múlt a bennmaradásunk, most tavasszal sikerült egyből visszajutnunk, ez eddig sohasem fordult elő – nyilatkozta lapunknak Sofron István, majd kiemelte az apaság fontosságát is. – A kislányom születésével megváltozott az életem, jobban tudok a hokira koncentrálni, illetve a sportág értékeire. Nara szeret meccsre járni, szurkolni, odavan a jégkorongért, jó megélni, hogy a párommal ott szorítanak nekem a lelátón. Értük is hajtok, nagy motivációt adnak. Hiába vagyok már harminchat éves, fizikailag jól bírom, és amíg tudom segíteni a válogatott és a klubomat, addig szeretném folytatni a játékot.

–  Három csíkszerdai idény után tér vissza a BJA HC-hoz. Korábban már játszott az akkor még MAC néven szereplő fővárosi klubnál,  ezúttal  mi döntött mellette?  
– Úgy döntöttünk, még egy erdélyi idényt nem tudunk bevállalni, az elmúlt három évben rengeteget utaztunk, sok időt töltöttünk egymástól távol, szerettünk volna most már együtt lenni. A páromnak, Tücsinek nagyon hálás vagyok, hiszen ebben az időszakban is mindvégig támogatott. Nagyon sokat adott az elmúlt három év, hiszen a családom egy része Csíkszeredában él, előttük lehettem bajnok az Erste Ligában, sok barátot szereztem. Az utolsó két év nehezebb volt, edzőváltásokon mentünk keresztül, néhány légiós nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sajnos a bajnoki címet sem sikerült ekkor már megszerezni, de ezektől függetlenül nagyon jó három év van mögöttünk. Szeretném megköszönni a csíkszeredai közönségnek, az ottani embereknek, a vezetőségnek, ahogy fogadtak, minden lehetőséget megadtak nekem és a családomnak is. Hálásak vagyunk érte.

–  Önnel kapcsolatban az elmúlt években rendre visszatérő gondolat a Fehérvárra való visszatérése. Egyeztetett más csapattal is az elmúlt időszakban?
– Nagyon jó kapcsolatot ápolok a BJA-val, illetve Kangyal Balázs vezetőedzővel, játszottunk is együtt. Ők voltak az egyik opció mindvégig, de nem titok, hogy a nevelőegyesületembe, a Fehérvárba szerettem volna visszamenni. Ezer szállal kötődöm a városhoz, szerintem tudnék még a csapat segítségére lenni, jó befejezése lehetett volna a karrieremnek. Bizonyítani akartam, hogy klub- és válogatott szinten is képes vagyok helyt állni nemzetközi színtéren, de úgy tűnik, nem volt elég, azt a választ kaptam, hogy nem számolnak velem. Elfogadom, megyek tovább, nagyon jó helyre kerültem, remek magyar mag van a csapatnál. Olyan klubbal dolgozhatok újra együtt, amelynél tudom, kiváló munka folyik és bajnokesélyes együttest alkotunk. Mióta bejött a pontrendszer, alaposan megváltozott a csapatok összetétele, a magyar jégkorongozók – akár fiatalok, akár idősek – ennek a kárát látják, hiszen tizenöt-tizenhat légiós is szerepelhet adott esetben egy csapatban. Ez pedig a magyar játékosok amúgy sem magas fizetését még lejjebb nyomja, így sok fiatal hagyta abba az elmúlt években. A BJA elképzelése már csak ezért is volt szimpatikus, hiszen magyarokra építve szeretnének bajnokesélyes csapatot kiállítani.

–  Sűrű lesz már az idény eleje is, hiszen augusztus végén a válogatottal olimpiai selejtezőtorna előtt állnak, ezt követően rajtol a klubidény is. Hogyan töltötte, tölti a nyarat?
– Egy hónapot pihentem, voltunk nyaralni, de már három hete gőzerővel készülök szárazon, lassan jégre is mehetek, augusztus elején pedig kezdünk a csapattal. A nyár végén olimpiai selejtező is vár a válogatottra Szlovákiában, nagyon fontos torna lesz nekünk. Kiutaztunk az labdarúgó Európa-bajnokságra, anno elmentem Marseille-be és a budapesti mérkőzésekre is. Mindegyiken ott voltunk, hatalmas élményt jelentett ezúttal is együtt vonulni a szurkolókkal, sajnos a Svájc elleni találkozó nem úgy alakult, ez egy kicsit keserédessé tette az utat, de egyébként fantasztikus volt ismét átélni azt a hangulatot.