„Az elmúlt három évben, amikor Kevin Constantine a Fehérvárhoz igazolt, majd a következő évben a válogatott edzője lett, megfogalmazódott bennem, hogyha esetleg a válogatottban jó teljesítményt tudnék nyújtani, akkor lehet, hogy ő is szeretné, hogy visszatérjek – fogalmazott Sofron István. – Székesfehérváron nőttem fel, ott tanultam meg jégkorongozni. Hároméves koromban költöztünk Magyarországra a családommal, így Fehérvár olyan, mintha a szülővárosom lenne.”
A 37 éves hokis szerint nem rajta múlt, hogy nem térhetett vissza kedvenc klubjához.
„Ott lett belőlem jégkorongozó, ott lettem válogatott, ott értem el a legnagyobb sikereimet, s olyan hoki- és sportkultúra van Fehérváron, ami szerintem Magyarországon egyedülálló. Nagyon szerettem volna visszamenni, de sajnos egyik évben sem számítottak rám. A tavalyi világbajnokságot már csak azért vállaltam be, mert azt gondoltam, hogy egy jó teljesítménnyel be tudom bizonyítani, hogy képes vagyok a nemzetközi porondon elvárt szintet hozni, s így kapjak a Volántól egy szerződést. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen nem kaptam szerződést, de feljutottunk az A-csoportba, s szeretnék menni a következő A-csoportos világbajnokságra” – mondta a magyar válogatottat 2010 óta erősítő játékos.