Majoross Gergely: Fizikailag egyelőre túl magas ez a szint

– Mi az olimpiai selejtezőtorna és az osztrákok elleni utolsó mérkőzés legfőbb tanulsága?
– Meg kell tanulnunk megőrizni a vezetést, ha megszerezzük. Nem jó taktika a passzivitás, amelybe beleragadtunk Ausztria ellen – mondta lapunknak Majoross Gergely, a férfi jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya. – Próbáltunk kikecmeregni ebből az állapotból, ideig-óráig sikerült is, de tartósan nem. A jégen zajló eseményekre kell összpontosítani, nem az eredményjelzőre. Azért arra fontos felhívni a figyelmet, hogy a válogatottunkban kilenc 22 évnél fiatalabb játékos játszik. Nekik ezt még tanulni kell, de nagyon örülök, hogy ennyire fiatal csapatunk van, és így is ilyen jó teljesítményre képes.

– Ráadásul a válogatott legrutinosabb játékosa, Sofron István sérülés miatt hiányzott az osztrákok ellen, így többek között a húszéves Horváth Bencének volt két kísérlete a szétlövésben.
– Ezt a helyzetet szimulálni elég nehéz, mert nagy tétnél, nyomás alatt kell teljesíteni úgy, hogy csak egy mezőnyjátékos és egy kapus van a jégen. Itt volt a lehetőség, hogy Bence gyakorolja a szétlövést élesben. Mivel az első ötből csak ő volt eredményes, kézenfekvő volt, hogy ő próbálkozik megint. Amit a második lövésnél csinált, az még jobb volt, mint az első, de a végén nem tudta átemelni a kapus lába fölött a korongot, ezért lett csak ötvenszázalékos a mérlege.

– Korábban említette, meg kell vizsgálniuk, mentális vagy fizikai okai vannak, hogy a csapat általában elfárad a mérkőzések végére. Így vagy úgy, de hogyan lehet tenni ellene?
– Szerintem mindkettő közrejátszott, bár az első két meccsünkön a mentális teher kevésbé nyomasztott, hiszen azokon nem kellett az eredményt tartanunk. Fizikailag egyelőre magas nekünk ez a szint, de ez normális. Ezen a színvonalon – gondolok leginkább a Szlovákia elleni találkozóra – mi nemigen játszunk meccseket. Az elmúlt három évben a magyar férfiválogatott talán tíz mérkőzést játszott ennyire erős ellenfelekkel. Szokni kell az iramot, tanulni a játékot, és ahogy elkezdünk gyorsabban reagálni, úgy egyre kevesebbet kell gürcölnünk, kemény munkával ellensúlyoznunk a sebességbeli különbséget. Az egyelőre nem elvárható, hogy a világ tíz legjobb válogatottjával hatvan percig felvegyük a versenyt, és nem azért, mert ne lennénk ugyanannyira fittek, testileg erősek, mint az ő játékosaik, hanem mert nekünk sokkal több energiát kell befektetnünk egy-egy meccsbe, amit a riválisok a képességeikkel kiváltanak. Ezért is fontos, hogy sok párharcunk legyen a legjobbak ellen.

– Mit mondott a csapatnak a torna végeztével?
– Megköszöntem mindenkinek, a háttérmunkásoknak, a szakmai stábnak, a játékosoknak, hogy ennyi mindent hozzátett a felkészüléshez az elmúlt kilenc hétben. Mindenki szívvel-lélekkel dolgozott, a játékosoknak tényleg csak a hokival kellett foglalkozniuk, és az ő hozzáállásuk, munkamoráljuk is kifogástalan volt az elejétől a végéig. Amit szerettünk volna elérni, az részben sikerült, hiszen a legfőbb célunk az volt, hogy jobb csapat legyünk mostanra, mint voltunk az összetartás elején. Természetesen eredményesebbek is szeretnénk lenni a folyamatos fejlődés mellett.

– Május óta irányítja a felnőttválogatottat, hogyan értékeli az eddigi munkát, és milyen feladatok várnak a csapatra a jövőben?
– Az egyik legfontosabb célunk, hogy a mentalitásunkat a lehető legjobbá kell tenni. Ennek az alapja, hogy odaadásban nincs megalkuvás – ezt megvalósították a srácok. Lehet, hogy az első összetartáson ez még könnyebb, mint majd a jövőben lesz, de egyelőre a jelenből és a múltból tudunk következtetéseket levonni. A másik fontos eleme a fejlődésünknek, hogy a taktikai változásokat minél hamarabb elsajátítsák a játékosok. Nyáron és az összetartás kilenc napja alatt annyit megtanultak a srácok, amennyit lehetett, és többé-kevésbé meg is valósították.

– Több új arccal is találkozhattunk Pozsonyban a kvalifikációs tornán. Vannak még olyanok, akik már kopogtatnak a felnőttválogatott ajtaján?
– Azt gondolom, igen. Akiket ide elhoztunk, megállták a helyüket. Bíztunk abban, hogy képesek lesznek ilyen szinten, nekik szokatlan atmoszférában játszani, és nagyrészt bizonyították, hogy képesek. Persze láttunk sok hibát, sok hiányosságot is, amin dolgozni kell, ez azonban természetes. Szerintem fényes jövő áll a csapat előtt.