Ünnepi hajsza – kicsit másképp

GŐZÖLGŐ, FORRÓ TEA, nagy családi és baráti társaságok, sok néző, kiváló hangulat. Csak néhány elemét említettük a karácsony környéki hokimérkőzéseknek, ugyanis a rájátszás mellett talán ezeknek van a legkülönlegesebb hangulatuk. Ilyenkor a szurkolóknak is több a szabadidejük, így a mérkőzések látogatottsága is kimagasló az alapszakasz többi találkozójához képest. A játékosok szemszögéből nyilván kicsit más a helyzet, hiszen december 22-én, 26-án, 30-án, valamint január 1-jén is rendeznek mérkőzést, így nekik jóval kevesebb idejük van megélni az ünnepi időszakot, igaz, ehhez az évek alatt már ők és szeretteik is hozzászoktak. Karácsony közeledtével megkérdeztünk egy hazánkban játszó légióst, valamint a Csíkszereda oszlopos tagját, Reisz Áront, hogy elevenítsenek fel nekünk néhány, az ünneppel kapcsolatos emléket, élményt.

Reisz csíkszeredai születésű, 2011 és 2021 között Fehérváron játszott, majd rövid németországi kitérőt követően hazatért, és az SC Csíkszeredához szerződött. Bár a most zajló idény elején sokáig úgy tűnt, visszatér Németországba, ismét a Sportklubhoz csatlakozott. Miként a jégkorongozók többségénél, a gyermekkor Reisz Áronnál a hoki körül forgott, ami nem is csoda, hiszen az ország leghidegebb tájegységében, a Csíki-medencében november végétől általában hó borítja a tájat, a hidegtől pedig a tavak is befagynak.

„Kiskoromban sokat jégkorongoztunk Csíkszeredában a befagyott tavakon, karácsonykor a nagypapámnál fellocsoltuk az udvart és jégpályát készítettünk. Az ünnepek gyerekkoromban is szorosan összefüggtek a hokival. A családdal, unokatestvéreimmel karácsonyoztunk, az ajándékaim többnyire a jégkoronghoz kapcsolódtak, általában valamilyen felszerelést kaptam, aminek mindig nagyon örültem. Előfordult, hogy kesztyű, máskor pedig ütő vagy emblémás korong került a fa alá” – emlékezett vissza Reisz a Nemzeti Sportnak.

Oroszországban az ortodox vallás miatt nem decemberben, hanem január 7-én ünneplik a karácsonyt.

„Oroszországban az új évet nagyobb hangsúllyal ünneplik, az a legnépszerűbb ünnep – mondta Jevgenyij Mozer lapunknak. – Emlékszem rá, hogy gyerekkoromban felénk mindig nagyon hideg volt, térdig ért a hó, édesapám pedig minden évben beöltözött Télapónak. Kicsiként levelet írtam a Télapónak, de sohasem kértem hokis ajándékokat, inkább játékok kerültek a listára.”

Minden családnak megvannak a saját karácsonyi hagyományai, ezek persze egyben-másban megegyezhetnek, de a részletekben különböznek. Egyvalami biztos pont: legyen együtt a mindenki a családból.

„Az egyik legfontosabb hagyományunk a közös karácsonyfa-díszítés, az ünnep éjszakáján pedig megajándékozzuk egymást. Ezeket a szokásokat én is megtartottam. Persze ebben az időszakban jobban hiányzik a családom, ám az idén ideutazik a barátnőm, így együtt tölthetjük a karácsonyt” – tette hozzá Mozer.

„Csíkszeredában születtem, ahol a katolicizmusnak mély gyökerei vannak, s ugyan év közben ritkán járok templomba, az ünnepek alatt általában elmegyek – mondta Reisz. – Sokáig a nagyszülői ház volt a karácsonyi összejövetel helyszíne, mióta saját családunk lett, ez megváltozott, elsősorban a gyerekekhez igazodunk, s mindkét nagyszülőt meglátogatjuk. Ami a menüt illeti, Erdélyben karácsonykor a töltött káposzta kihagyhatatlan. A feleségem budapesti, így ha az ő családjánál vagyunk, halászlé kerül az asztalra.”

A gyerekek megváltoztathatják a karácsonyt, elsősorban miattuk válnak még fontosabbá az ünnepek. Nincs ez másképp Reisz Áronéknál sem, ahol még kicsi a két gyermek, Dominik és Léna – természetesen igyekeznek megteremteni számukra a karácsonyi csodát.

„A gyerekek még kicsik, nem teljesen értik a karácsony lényegét, de élvezik a feldíszített fát. Érdekes szülői szemmel figyelni, hogy nekik mit jelent az ünnep. A kicsinek ez lesz az első karácsonya, még egyikük sem kapott hokis ajándékot, viszont a nagyobbik most lesz kétéves, ő lassan-lassan már korcsolyázhat. Nekem ez a néhány nap a kikapcsolódás jegyében telik, hiszen a karácsonyi időszak talán a legsűrűbb jégkorongozóként, ilyenkor sokan szurkolnak a mérkőzéseken.”

A december eleji válogatott szünet után gyakorlatilag heti két-három mérkőzést játszanak a csapatok, így a karácsonyi készülődésre kevesebb idő jut, ám azért a vásárok felfedezésére szakítanak időt. A debreceniek légiósának, Jevgenyij Mozernek nem ez lesz az első karácsonya Magyarországon, hiszen korábban a BJAHC-t erősítette, így már a magyar ünnepi hagyományokkal is megismerkedett.

„Több érdekes karácsonyi szokással találkoztam, közülük az egyik legkedvesebb a karácsonyi vásár, ami hihetetlenül szép és hangulatos. A vásárokban megszerettem a sajtos-tejfölös lángost. Az ünnepi időszak nekünk, jégkorongozóknak kemény munkával telik, hiszen edzések és mérkőzések váltják egymást az év utolsó és az új év első napjaiban, ettől függetlenül találunk módot az ünneplésre” – mondta Mozer.

Mindkét játékosnak feltettük a kérdést: mit jelent nekik a karácsonyi csoda?

„Nekem azt jelenti, hogy a szeretteim és az én kívánságaim is valóra válnak” – vallotta meg az orosz hokis.

„Egy lépést hátra, kicsit elvonatkoztatni a mindennapi gondjainktól, és értékelni azt, amink van, a családunkat. Próbáljuk a szeretteinkkel éreztetni, hogy mennyire fontosak nekünk” – válaszolta Reisz Áron.