Bartalis István: Bárcsak még több magyar hokicsapat lenne az osztrák ligában!
Láthatóan élvezte – legalábbis az arcán lévő letörölhetetlen mosolyból erre lehetett következtetni – az idény egyik első jeges edzését Bartalis István. Annyival nehezebb helyzetben volt, mint csapattársai, hogy ő nemcsak a nyáron szokásos néhány hetes pihenő után tért vissza a pályára, hanem január óta kényszerült palánkon kívülre sérülése, műtétje és az azt követő rehabilitáció miatt.
„Minden a terv szerint haladt a felépülésemmel és a rehabilitációmmal kapcsolatban. Az idény kezdetéig szerencsére még elég sok idő van, ezért tudok a jégen akklimatizálódni, mert hiába igyekszik az ember rendbe tenni magát az edzőteremben, a korcsolyázást és lövést nem nagyon lehet jég nélkül szimulálni. Legalábbis teljesen más érzés, de – lekopogom – úgy néz ki, egyelőre minden rendben” – mondta a Nemzeti Sportnak a Hydro Fehérvár AV19 támadója, Bartalis István.
A kívülállónak talán nem tűnik annyira nehéznek egy sérült testrész „újraépítése”, a valóságban azonban nemcsak kemény fizikai megpróbáltatás, hanem a mentális teherrel is meg kell küzdenie a sportolónak, amiért hosszú ideig pályán kívülre szorul. Erről a folyamatról is beszélt Bartalis: „Sok szárazedzés, gyógytorna, és kezelés – tulajdonképpen ez tette ki a nyár jelentős részét. Hosszú, nyögvenyelős és fárasztó az út, amikor az ember nem százszázalékos és próbálja visszanyerni a korábbi formáját. Január tizenötödikén műtöttek meg, és csak április elején vették ki a vasakat a kezemből, addig konkrétan nem tudtam mozgatni, annyira letapadt minden izom. Ezután kezdődött a gyógytorna, hogy a kezemet újra hozzászoktassuk a mozgáshoz, feltépjük a letapadt izmokat. Ez elég fájdalmas folyamat, főleg a legelején, de az operációt követő hat hónapban folyamatosan éreztem fájdalmat, az elmúlt egy hónap viszont már biztató. Jégen most tudtam először kipróbálni, érzem még az utóhatását a műtétnek, ez természetes, de egyébként jól működik a kezem.”
A sajtónyilvános edzésen látottak alapján nagy baj már valóban nincs a csatárral, persze az idény eleji fizikai felmérések most zajlanak a Volánnál, így a háttérstáb még csak most gyűjti az információkat, ki milyen állapotban kezdi a 2025–2026-os idényre a felkészülést. Az elmúlt évekhez képest mérsékeltebb mozgás volt az együttesnél, heten távoztak és mindössze négy új játékos érkezett.
„Nehéz megmondani néhány nap után, jót tettek-e a csapatnak a változások, személycserék, de a legfontosabb az, hogy az összhang meglegyen, akkor pedig az eredmények is jönni fognak – vélekedik Bartalis, aki szót ejtett arról is, mit szól hozzá, hogy a következő évadban már nem a Fehérvár az egyedüli magyar csapat az osztrák bázisú ICEHL-ben: – Nagyon jó, hogy az FTC is az ICEHL-be került, bárcsak még több magyar együttes lenne ott! Jöhetne még olyan rivális, amelynek a székhelye ennyire közel van hozzánk, mint Budapest. Az utazás eléggé nehézzé teszi a helyzetünket a ligában, eddig mi voltunk a legkeletibb együttes a bajnokságban, ezért is örülök a Ferencváros csatlakozásának, és természetesen azért is, mert minden bizonnyal rangadóhangulat lesz a meccseinken. Emlékszem, apámat láttam játszani fehérvári színekben a Budapest Sportcsarnokban a Ferencváros elleni döntőben, várom, hogy hasonló hangulatot éljünk át mi is.”
