Erste Liga: derbigyőzelemmel zárta az évet az újjáépülő Fradi

A régi szép időkkel ellentétben a Megyeri útra érve verőfényes napsütés és vagy még őszi, vagy már tavaszi időjárás fogadott minket – nem is olyan sok évvel ezelőtt ilyenkor, a két ünnep között még bokáig érő hóban gázoltunk a szürke ég alatt. De nem csak ez változott a közelmúlthoz képest. Az FTC-Telekom ugyanis az Erste Liga-idény több mint fele után tabellahetedikként érkezett az Újpesti Jégcsarnokba – a lila-fehérek pedig a nyolcadik helyen álltak a rangsorban.

Mindkét együttes látott már szebb időket – a Fradi esetében nem is kell olyan sokat kutatnunk az emlékezetünkben, hogy sikeresebb korszakot találjunk. Elég 2018-ig, amikor a jelenlegi vezetőedzőt, Fodor Szabolcsot kinevezték a Ferencváros jégkorongcsapatának élére – azóta négy idény telt el, a „sasok” ezalatt négy magyar bajnoki címet ünnepelhettek, valamint kétszer a magyar bázisú, de romániai csapatokkal kiegészülve működő Erste Liga aranyérmét is elnyerték – bár a 2020–2021-es évadban az SC Csíkszeredával együtt ültek a trónon, hiszen a koronavírus-járvány miatt a döntő sorozat elmaradt, s társbajnokokat hirdettek.

„A sport olyan, mint az élet: egyszer fent, egyszer lent” – vette higgadtan tudomásul egy Fradi-szurkoló, aki társaival a jégcsarnok bejáratánál hangolt a mérkőzésre, amikor megkérdeztük tőle, mi lehet az oka, hogy az elmúlt évek legjobb magyarországi Erste-csapata az új évadban csak árnyéka önmagának. A miheztartás végett: a zöld-fehérek jelenleg 37 ponttal állnak, a tavalyi alapszakasz során szerzett 84 pontjukat már el sem érhetik, hiszen 11 mérkőzéssel a playoff előtt már csak 33-at szerezhetnek – 46 kellene (persze az UNI Győri ETO kiválásával néggyel kevesebb meccset játszanak a klubok, de a Fradi pont/meccs-mutatóban is alulmúlja előző évadbeli teljesítményét, a legutóbbi 2.10 az új kiírásra 1.48-ra csökkent).

„Sokrétű a magyarázat, a sérülések és a betegségek sem segítik a mieinket” – vette át a szót a drukkercsoport másik tagja, s bár ezzel az indoklással bármely sportcsapat könnyedén takarózhat, az kétségtelen, hogy ezúttal a derbire a Ferencváros a magyar válogatott Arany Gergely és Rasmus Kulmala nélkül állt ki, Sarcia Antoninót pedig (éppen a Megyeri úton elszenvedett sérülése nyomán) az egész évadra elveszítette.

„De a mostani együttes mentalitása is kifogásolható. Nem azt mondom, hogy állandóan verekedni kellene, isten ments! De az, hogy az Újpest otthonában súlyos sérülést okoznak Sarciának, és a többiek nem állnak ki érte, hanem egyszerűen beletörődnek… Szurkolóként ezt nehezebb elfogadni, mintha ügyetlenebb játékosaink lennének, akik viszont hajlandók felszántani a jeget a csapatért.”

Sarcia egyébként megszólalt az esetről, nem neheztel az ütközést kezdeményező Pokornyi Dávidra, „versenybalesetnek” tartja a történteket. A 71-es számú meze egyébként vállfán odakerült a ferencvárosi kispadra, érte is küzdöttek a társai – viszont nem ülhetett oda a mez mellé Fodor Szabolcs, akit az évad során már másodszor tiltottak el, ezúttal három mérkőzésre. Először még az előző évad döntőjében, a Csíkszereda ellen tanúsított magatartásáért kapott egy meccset, ezúttal pedig az újpesti kispadon tartózkodókat bökdöste a december 8-i, 2–2-vel záruló Magyar Kupa-összecsapáson.

 „Mostanra hullott szét az a mag, amelynek az elmúlt csodás három-négy évet köszönhettük” – fűzte hozzá a szurkolócsoport harmadik tagja.  „Gondolok itt a magyarokra is, Hegyi Ádámra, Pavuk Attilára vagy Hajós Rolandra, de most mintha a légiósokkal is mellélőttek volna.”

Ez talán jobban magyarázza a teljesítmény visszaesését, hiszen megszokott a holt szezonokban bizonyos fokú átalakulás a játékosállomány terén, de a Ferencvárosnál ez az idén nyáron szokatlan mértéket öltött: tizenöt játékos maradt, tíz távozott – bár a helyükre érkezett ugyanennyi, az évad során már közülük is négyen elhagyták a (süllyedő?) hajót – a jelentős jövés-menésről keretes írásunkban olvashatnak.

„Nincs meg a kohézió a srácok között” – folytatta egy újabb szimpatizáns. „Nemrég Nagy Gergő is amiatt panaszkodott, hogy szerinte több időt kellene együtt töltenie a keretnek az edzéseken és a meccseken kívül is. Nem alakult ki a csapatszellem, így pedig nehéz.”

Egyik szurkolótársa még hozzátette, szerinte mentálisan sem stimmel valami a Fradinál, úgy véli, másfélszer, kétszer annyit lőnek kapura, mint az ellenfeleik, mégis döcög a szekér. Ennek pedig a játékosok fejében keresendő az oka. A drukker másfélszeres, kétszeres szorzója nyilván túlzás, de az tagadhatatlan, hogy az első harmadban az Arany helyén védő Földes Lászlónak sok jelentős védeni valója nem akadt, mégis, miután Kovács Alex türelmesen kivárta, hogy kitisztuljon a lövősáv előtte, Földes lábai között megszerezte a vezetést a hazaiaknak. Ezt követően azonban – kiváltképpen a második harmadban – főleg Rajna Miklós sorozatos bravúrjait jegyezhettük fel, még akkor is, amikor az egyre erősebb Fradi-nyomás egy gyors ellentámadás végén, illetve egy két és fél percnyi (részben kettős) emberelőny után szerzett gólnak köszönhetően már előnyhöz is jutottak a vendégek.

A harmadik felvonásban aztán hamar kiegyenlített az Újpest Philip Kiss mesteri keresztpasszából, amelyre Collin Shirley csapott le. A végjátékban egyik fél sem játszott hosszabbításra, derbihez méltó tempóban, szusszanásnyi szünet nélkül korcsolyáztak egyik kaputól a másikig, de a folyamatos kontrahoki során senki sem találta meg a győztes gólt.

Következett a hosszabbítás.

Meg az egyre forrósodó hangulathoz dukáló bunyók, a keményebbnél keményebb ütközések sora.

Végül a rangadókon rendszerint előrelépő FTC-csapatkapitány, Nagy Gergő (egyébként védhető) lövése járt túl Rajna Miklós eszén, így éppen csak, de elkerülte a Fradi, hogy csúfos keretbe foglalja a naptári évet, amelyet éppen egy Újpest elleni hosszabbításos vereséggel indított. Az az összecsapás volt egyébként a legutóbbi, amelyen átadták a Vígh Balázs-vándorkupát, akkor az Újpest vihette magával a Tüskecsarnokból a serleget, ezúttal a tabellán egy helyet előrelépő Fradi viszi magával vissza – szurkolói reményei szerint a kupa mellett a lendületet is.

JÉGKORONG
ERSTE LIGA
ÚJPEST–FTC-TELEKOM 2–3 (1–0, 0–2, 1–0, 0–1) – hosszabbításban
Megyeri út, 1274 néző. V: Nagy A., Soós, Váczi Szabó Dávid
UTE: RAJNA – Balázsi, KISS D. / Nemes, Ritecz / Erdőhelyi, Ph. Kiss (1) – Benk (1), Just, KOVÁCS ALEX 1 / Kiss P.  (1), Madácsi, Shirley 1 / Kovács S., Nádasy, Németh A. / Balogh B.
Edző: Virág Csaba
FTC: FÖLDES – HRABAL (1), Seregély Máté / Boros, Mesikämmen / Kärmeniemi, Marva (1) / Kucsma – Kestilä 1, Kreisz B., Tóth Gergő / Betteridge (1), NAGY G. 1 (1), TÓTH A. 1 (1) / Bán, Galántai, Kozma D. / Modok.
Megbízott edző: Yul Hennelly
Kapura lövések: 29–40.
Gól – emberelőnyből: 2/0, ill. 5/1
MESTERMÉRLEG
 Virág Csaba: – A szurkolók fergeteges atmoszférát teremtettek. Bár nem volt szép mérkőzés, inkább küzdős, nekünk is voltak minőségi gólszerzési lehetőségeink, de a szerencse nem mellettünk állt ezúttal. Nem is emlékszem, mikor volt legutóbb mindenki bevethető, akár csak edzésen is, több elsőbálozónk volt ezen a klasszikus derbin, amelyet egyetlen gól döntött el.
Yul Hennelly: – Szerintem remek meccset láthattunk, előzetesen aggódtam egy kicsit, mert mindkét csapat kerete megtépázott. De aki tudta vállalni a játékot, az keményen dolgozott, sok lehetőséget alakított ki mindkét fél, szórakoztató hokit láthattunk.

További mérkőzések
Corona Brasov (romániai)–Gyergyói HK (romániai) 2–1 – h. u.
FEHA19–DVTK Jegesmedvék 5–2