MAGYARORSZÁG–NAGY-BRITANNIA 2–3 (1–0, 0–0, 1–2, 0–0, 0–1) – szétlövéssel
Papp László Budapest Sportaréna, 7870 néző. Vezette: Heikkinen (finn), Ingram (kanadai), Lundgren (svéd), Spur (cseh)
MAGYARORSZÁG: Vay – Pozsgai, Stipsicz – Wehrs, Varga A. – Gőz, Szirányi B. – Garát – Sebők, HÁRI J. (1), ERDÉLY – Galló V. 1, Vas J., Bodó 1 – Nagy G. (1), Sarauer (1), Magosi B. – Kóger, Nagy K., Benk – Sofron. Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
NAGY BRITANNIA: BOWNS – D. Phillips, O'CONNOR 1 – Ehrhardt, RICHARDSON (1) – Lee, Swindlehurst – Sullivan – PERLINI, FARMER 1, Shields – Lachowicz, Betteridge, J. Phillips – DOWD 1, Hammond, Brooks (1) – Myers, Kirk, Ferrara – Davies. Szövetségi kapitány: Peter Russell
Gólok. 3:31: Bodó (Nagy G., Sarauer – emberelőny, 1–0). 41:53: Erdély (Hári J., 2–0). 50:55: Dowd (Brooks, Richardson, 2–1). 59:45: Farmer (2–2). Győztes lövés: O'Connor (2–3)
Peter Russell
a brit válogatott szövetségi kapitánya
„Hihetetlen, ami a csapatunkkal történt a legutóbbi években. A mérkőzés elején szenvedtünk, csak védekezni tudtunk. Utána igekeztünk minél többet lőni, káoszt teremteni a kapu előtt, és a fizikai játékot erőltetni, hiszen mi ebben vagyunk jók. Néha kell a szerencse a koronggal, a kapu előtt – nekünk most kijutott. Nagyszerű torna volt, kiváló csapatokkal játszottunk és az is kiderült, hogy mi is jók vagyunk. Szorosan alakultak a mérkőzések, nagyszerűen éreztük magunkat ebben a környezetben, elképesztően látványosan alakult a hét, nehéz is szavakba foglalnom, ami itt történt. Az életben bármi megtörténhet, néha az álmok is valóra válnak. Még belegondolni is hihetetlen, hogy mi vár majd ránk jövőre, az elit-világbajnokságon. Nem hiszem, hogy sokat változtatnánk a csapaton a következő évre, nincs is rá sok lehetőségünk. Akadnak, akik nyolcvan-kilencven bajnoki után érkeznek a hazai bajnokságból.”
– Mit lehet mondani egy ilyen mérkőzés, ilyen események után? – Talán jobb is, ha nem mondok túl sokat, mert Nagy-Britannia nemcsak ezen a mérkőzésen, hanem az egész világbajnokságon remekelt. Engem nem lepett ez meg, de annál sokkal jobbak voltak a britek, mint bárki várhatta. – Az egész világbajnokságot miként értékelné? – Mint a mezőny összes tagja, a mi csapatunk is megjárt magasságokat és mélységeket is. Nekem, nekünk ez volt az első évünk együtt, ám nehéz most, ebben a pillanatban nekiállni az elemzésnek. Az viszont biztos, hogy ez a torna őrületes volt, ez, az, amaz is megtörtént. Az egész hét kezelésében és túlélésében pedig Nagy-Britannia volt a legjobb, amiért jár a gratuláció. – Amikor a brit válogatott folyamatosan támadott a harmadik harmadban, nem kellett volna hamarabb időt kérni? – kérdezte az MTI. – Egyáltalán nem értek egyet. Vezettünk, abszolút felesleges lett volna időt kérni akkor. – A világbajnokság végével lejárt a szerződése: miként látja a saját jövőjét és miként a válogatottét, a magyar jégkorongét általában? – kérdeztük mi magunk. Sok fiatalunk jön felfelé, tehát elvben bizakodhatunk. – Ezzel viszont egyetértek: sok fiatal töri az utat felfelé, azaz végre kezd javulni a merítési lehetőségünk. Egyértelműen fényes a magyar hoki jövője. Én viszont már öreg vagyok, szükségem van két-három hétre, amíg kifújom magam és értékelem a helyzetet, majd döntök a folytatásról. |
ÖSSZEFOGLALÓ
Első napirendi pontként kezdjük azzal, hogy ezúttal kivételesen meg kell dicsérnünk az oly sok esetben – idióta honosítási szabályrendszer, olimpiai mizéria NHL-esek nélkül, stb. – joggal kritizálható nemzetközi szövetséget, az IIHF-et, hiszen immár egyértelműen látszik: jó döntés volt, amikor 2011-ben átalakították a világbajnoki rendszert, hogy kiegyenlítettebb legyen a mezőny a különböző szinteken – így a „másodosztályban", azaz a divízió 1/A-csoportban is.
Hogy ez sikerült, arra éppen az idei, budapesti világbajnokság adta a legékesebb bizonyságot, hiszen minden idők legizgalmasabb divízió 1/A-s vb-je volt a mostani: mindennél többet elmond, hogy az utolsó játéknapon, azaz 15 meccsből 12 után jóformán még semmit sem tudtunk, matematikailag a hatból öt válogatottnak ugyanúgy megvolt az esélye a kiesésre, mint a feljutásra...
Az első szombati meccset követően annyival lettünk okosabbak, hogy a kieső kiléte eldőlt, miután a kazahok 6–1-re lesimázták az ily módon végül 3 ponttal záró lengyeleket (szegények aligha gondolták volna ezt, amikor a második meccsükön megverték a szlovénokat), azaz ebből a szempontból megnyugodhattunk – búcsúzni már biztos nem fogunk.
Hogy a világelitbe jutásra még megmaradjon az esélyünk, ahhoz pedig az kellett, hogy az utolsó előtti összecsapáson Szlovénia ne győzzön rendes játékidőben Olaszország ellen – így eshetett meg, hogy a meccsen jelenlévő magyar szurkolók egy emberként skandálták az „Italia! Italia!" rigmust...
Sikerrel: ezen a totálisan elmebeteg vb-n már mit sem számítottak az esélyek, az olaszok ennek jegyében borzalmasan idegtépő mérkőzésen, hitchcocki végjátékban 4–3-ra legyőzték Szlovéniát, amivel az is eldőlt, hogy utóbbi óriási meglepetésre jövőre is a divízió 1/A-ban szerepel majd!
Az olaszok ezzel a saját kezünkbe adták a sorsunkat, a képlet innentől pofonegyszerű volt: a torna meglepetéscsapatát, a 9 ponttal álló újonc briteket rendes játékidőben kell legyőznünk a záró meccsen, és akkor pontazonosság mellett, de jobb egymás elleni eredménnyel feljutunk hazai közönség előtt (ellenkező esetben csodák csodájára az újonc mehetett fel a világelitbe, példátlan módon, egy év alatt két osztályt ugorva – hiszen a briteknek az egy pont is elegendő volt ehhez).
A divízió 1/B-ből tavaly feljutó Nagy-Britannia együttesét sokan nem vették komolyan a vb előtt, pedig a bajnokságuk kimondottan erős és színvonalas, jók a légiósaik és sok a szurkolójuk – s ezen a világbajnokságon markáns bizonyságát adták annak, hogy felnőttek ehhez a szinthez. Érdekes, „unortodox" hokit játszanak, sok-sok váratlan húzással, nem a sablonokra építenek, a védekezésük pedig kifejezetten zárt és fegyelmezett. Ehhez jön még a remek helyzetkihasználásuk és Ben Bowns kapus, aki talán a torna legjobbja volt a posztján.
Pokoli hangulatban kezdődött meg a mindenről döntő találkozó, a magyar szurkolók is érezték, élet-halál összecsapás ez. Ennek megfelelően kezdtünk, már a negyedik percben kihasználtunk egy emberfórt: nem az „első számú" előnyös sorunk, hanem Nagy Gergő kőkemény munkája után a vb-újonc Chris Bodó talált be, számszerű és egyben lélektani előnyhöz juttatva ezzel a mieinket (1–0).
Ha csak néhány pillanatra is, de ott volt természetesen a jégen a legutóbbi mérkőzést könyöksérülése miatt kihagyni kényszerülő Sofron István is, akinek ugyan akkora volt a könyöke, mint egy teniszlabda, és még a kezdés előtt is jegelte – na de majd pont erre a meccsre nem fog beöltözni...!
Így viszont az ütközésekben ezúttal értelemszerűen nem ő, hanem – kisebb, ám annál kellemesebb meglepetésre – Erdély Csanád jeleskedett elsősorban. A mieink harcosságát amúgy is ki kell emelni: egy brit fórban Gőz Balázs blokkolt önfeláldozó módon, de amikor kellett, mindenki más is gondolkodás nélkül vetette magát az érkező brit lövések útjába, és Vay Ádám is stabil lábakon állt.
A harmad végén aztán Bowns mentette meg a briteket a 2–0-s hátránytól: előbb Vas János „beleszúrásánál", majd a kipattanónál Sebők Balázs kísérleténél védett óriásit. Így minimális, de magyar előnnyel fordultunk a második harmadra – vagyis húsz perc után feljutásra álltunk!
A középső játékrészben aztán a kapusok játszották a főszerepet, Vay és Bowns is lehúzta a rolót: helyzetek adódtak, ám nem lehetett nekik gólt lőni, emberhátrányban is jól őrizték a kapujukat. Kétharmadnyi kiegyenlített játék után éppen csak egy paraszthajszállal, de jobbak voltunk: 22:21-en állt a kapura lövések aránya a javunkra, és őriztük az egyetlen gólos különbséget – nem nagy előny, azonban ha így jutunk fel, pont a kutyát nem érdekli...
Nagy magyar helyzettel indult a záró(nak remélt) harmad, egy Sebők, Erdély összjáték után utóbbi lőhetett, azonban a korong beragadt Bowns hóna alá, ahelyett, hogy átsunnyogott volna rajta. Viszont ami nem sikerült ekkor, sikerült egy perccel később: Hári János passza után Erdély Csanád ütőjén megpattanva végre már áthullott a pakk a kapus fölött – szerencsénk volt, de kit érdekel, a találatot videózás után megadták, Magyarország így 42 percnyi játék után 2–0-ra vezetett a feljutásért! Felrobbant az aréna, nyolcezer emberből szakadt ki a diadalüvöltés, úgy érezhettük, ilyen hangulatban nem lehet elbukni a feljutást.
El lehetett, méghozzá egészen hihetetlen módon... Mert nincs magyar jégkorongmeccs idegbaj nélkül – most sem volt.
A briteknek menniük kellett, mentek is, mint a meszes, s bár Vay sokáig tartotta magát és a csapatot, az 52. percben egy elképesztő, kapu előtti káosz után a pakk sokadszorra is a britek elé pattant, Robert Dowd pedig fordulásból rátette, bement – nyolccal a vége előtt, sajnos még bőven időben érkezett a brit szépítés. Megint lehetett izgulni: az ellenfelet iszonyatosan feltüzelte a találat, magyar kiállítás, életveszélyes brit helyzetek következtek. Mindenki tövig rágta a körmét, három és fél perccel a vége előtt meg mindenki egyként káromolta a játékvezetőt, aki szellemet láthatott Varga Arnold kiállítását megelőzően...
Hári mindenesetre nagyot alakított a hátrányban: becselezte magát két védő között a kapusig, majd miután gólhelyzetben akasztották hátulról, jogos büntetőlövést kapott. Sajnos kihagyta – Bowns védett megint a mamuttal –, és mint kiderült, ez megbosszulta magát.
Ráadásul a lehető legigazságtalanabb, legkegyetlenebb módon büntette meg az élet. A britek a végére lehozták a kapusukat, mi pedig bár többször is megszereztük a korongot a saját harmadunkban, ahelyett, hogy ész nélkül kivagdostuk volna a pakkot és legrosszabb esetben tilos felszabadításokkal „lepergettük" volna az órát, az istennek se tudtuk kiütni... Nem lehetett ülve maradni, mindenki talpon volt, egyrészt az izgalomtól, másrészt meg azért, hogy a feljutást ünnepelje, hiszen egyre csak peregtek le a másodpercek. Már csak 20 volt hátra, aztán már csak 18, aztán már csak 16 – aztán egyszer csak jött a hideg zuhany.
15.8 másodperccel – igen, tizenöt másodperccel! – a vége előtt megtörtént a rémálom: az egész vb-n parádézó Vay valahogy beejtett egy pakkot a lába között a kapuba, Nagy-Britannia ezzel jutott fel az elitbe – a hirtelen síri csendben, hitetlenkedve a fejét fogó magyar szurkolótábor előtt.
Ráadásul még le kellett játszani minden idők legérdektelenebb hosszabbítását, majd minden idők legérdektelenebb szétlövését – még egy utolsó tőrdöfés volt a magyar szívekbe, hogy végül ezt is behúzták a britek.
Eddig azt hittük, annál fájdalmasabb módon nem lehet feljutást elbukni, mint ahogy tettük azt 2011-ben, amikor az olaszok szintén az utolsó meccsen, a hosszabbításban ütöttek el minket tőle. Hát, lehet... Így ünneplés helyett megint végignézhettük két másik csapat földöntúli örömét: Nagy-Britannia történelmet írt, nemcsak hogy feljutott, de egyből megnyerte a divízió 1/A-t, amire ezelőtt még sosem volt példa – és mindennek a teteje, hogy Olaszország megint a Papp Lászlóban örülhetett, hiszen a britek őket vitték magukkal a világelitbe...
M | GY | HGY | HV | V | L-K | GK | P | |
1. Nagy-Britannia | 5 | 3 | 1 | – | 1 | 16–15 | +1 | 11 |
2. Olaszország | 5 | 3 | – | – | 2 | 15–11 | +4 | 9 |
3. Kazahsztán | 5 | 3 | – | – | 2 | 18–10 | +8 | 9 |
4. MAGYARORSZÁG | 5 | 2 | – | 1 | 2 | 9–14 | –5 | 7 |
5. Szlovénia | 5 | 2 | – | – | 3 | 15–15 | 0 | 6 |
6. Lengyelország | 5 | 1 | – | – | 4 | 11–19 | –8 | 3 |
PERCRŐL PERCRE
BÜNTETŐLÖVÉSEK
Vége a meccsnek, a britek kapták a két pontot, de ami a legfájóbb, hogy övék lett a feljutás is. 2–3
HOSSZABBÍTÁS
65. perc: Vége a hosszabbításnak, jönnek a büntetőlövések.
65. perc: A magyar szóló is kimaradt...
65. perc: Davies hihetetlen helyzetéből megeresztett lövését kapta el Vay.
64. perc: Galló lőhetett helyzetből, de nem tudott túljárni Bowns eszén.
63. perc: Vay fantasztikus, két brit ziccert is védett.
63. perc: Hammond került helyzetbe, majd Shields lőhetett, de Vay védett.
62. perc: Erdély lépett ki szólóval, de nem lőtte be, mert Bowns lábbal védett.
62. perc: Előbb Bodó, majd Vas lövése jött ki a védőkről.
61. perc: Hári került helyzetbe, de nem tudta bekotorni a korongot.
Nehéz nyugodtnak maradni ezekben a percekben, hiszen olyan kevés hiányzott.
HARMADIK HARMAD
60. perc: Vége a rendes játékidőnek, jön a hosszabbítás, de ez bennünket nem vigasztal, a feljutás 15 másodpercen múlt... 2–2
MÁSODIK HARMAD
40. perc: Vége a második harmadnak, továbbra is egy góllal vezetünk. 1–0
ELSŐ HARMAD
20. perc: Letelt az első játékrész, vezetünk a feljutásról döntő mérkőzésen. 1–0
A meccs előtt teljesen egyszerűvé vált a képlet. A magyar válogatott már biztosan nem eshet ki, viszont feljut, ha a rendes játékidőben legyőzi a csoport meglepetéscsapatát, Nagy-Britanniát. Tartsanak velünk, drukkoljanak a magyar csapatnak, szóljanak hozzá, kommentálják az eseményeket!
1. FORDULÓ Április 22., vasárnap | |
Nagy-Britannia–Szlovénia | 3–1 |
MAGYARORSZÁG–Kazahsztán | 0–3 |
Lengyelország–Olaszország | 1–3 |
2. FORDULÓ Április 23., hétfő | |
Szlovénia–Lengyelország | 2–4 |
Olaszország–MAGYARORSZÁG | 2–3 |
Április 24., kedd | |
Kazahsztán–Nagy-Britannia | 6–1 |
3. FORDULÓ Április 25., szerda | |
Olaszország–Kazahsztán | 3–0 |
Nagy-Britannia–Lengyelország | 5–3 |
Szlovénia–MAGYARORSZÁG | 4–1 |
4. FORDULÓ Április 26., csütörtök | |
Lengyelország–MAGYARORSZÁG | 2–3 |
Április 27., péntek | |
Kazahsztán–Szlovénia | 3–5 |
Olaszország–Nagy-Britannia | 3–4 |
5. FORDULÓ Április 28., szombat | |
Kazahsztán–Lengyelország | 6–1 |
Szlovénia–Olaszország | 3–4 |
MAGYARORSZÁG–Nagy-Britannia | 2–3 – szétlövéssel |
FELJUTOTT: Nagy-Britannia és Olaszország | |
KIESETT: Lengyelország |