A védekezést kevésbé, a támadást annál inkább gyakorolhatta a Kevin Constantine vezette magyar válogatott Dél-Korea ellen a Michele Bolognini Négy nemzet tornájának nyitó mérkőzésén, ennek megfelelően biztosan nyert 4–1-re.
Közismert, hogy az ázsiaiak termetükből adódóan nem a kemény, fizikai hokiban jeleskednek, sokkal inkább a gyors, technikás, fáradhatatlan korcsolyázásban, de ezt csütörtökön egy-két kontrát leszámítva nem tudták megmutatni, sokkal inkább reflektorfénybe került a magyarok fizikai fölénye. Nagy Gergőt például egy teljesen átlagos ütközést követően küldték a büntetőpadra, akkorát röpült ellenfele, de amikor Erdély Csanádot próbálták eltakarítani Li Jon Szung kapuja elől, akkor is a védő látta kárát, pedig az európai mezőnyben átlagos méretű Erdély csak egy helyben állt.
Az első játékrészben játékban is a koreai fölé nőtt a nemzeti együttesünk, előbb Mihály Ákos emberelőnyös góljával megszerezte, majd Sofron István találatával növelte az előnyt – bár megjegyeznénk, hogy a visszajátszások alapján úgy tűnt, Sofron szándékos mozdulattal rúgta a ketrecbe a pakkot, a bírók érvényben hagyták.
A második harmadban életjeleket mutatott a koreai válogatott, kiegyenlítettebb játék zajlott a jégen, így nem volt meglepő, hogy szépített. Az már inkább, hogy Li Jun Szuk háttal a kapunak vette át a korongot, váratlanul egyből megfordult és tüzelt, de a gólhoz az is kellett, hogy a magyaroknál első felnőttválogatott-meccsét játszó Hadobás Zétény reflexből kézzel belepiszkáljon a korongba (ami egyébként a kapu mellé zúgott volna). Így azonban Bálizs Bence értetlenkedve, fejét csóválva vette tudomásul, hogy oda a shutout.
Az utolsó húsz percre aztán visszatért az elsőben látott magyar csapat, és Bartalis István révén második emberelőnyét is gólra váltotta. Ezt Erdély Csanád belepiszkálós gólja követte – róla egyébként is kellemetlen emlékei lehetnek a koreaiaknak, hiszen a tavalyi, magyar feljutást eredményező Divízió 1/A világbajnokság nyitó találkozóján mesterhármast szerzett ellenük.