Jégkorong: Sofron István visszatér Csíkszeredába

– Egy ideje nem láttuk a jégen, a nyári átigazolása meghiúsult, jelenleg nincs csapata. Hogyan telnek a hétköznapjai?
– Ugyanúgy készülök, mintha nekem is elkezdődött volna az idény, azzal a különbséggel, hogy többet dolgozom egyedül, mint amikor csapatban játszom. Egy héten háromszor-négyszer megyek jégre, olyankor az Andersen Liga bajnokával, a MAC Ikonokkal edzek. Nagyjából másfél hónap múlva indul újra az idényem, addig alapozok. Az már biztos, hogy visszatérek Csíkszeredába – mondta a Nemzeti Sportnak Sofron István. – Nem titok, a nyáron szerettem volna a Volánhoz igazolni, az A-csoportos vébé után még éreztem magamban erőt az osztrák bázisú ICEHL színvonalához, ráadásuk szívesen „hazatértem” volna Székesfehérvárra, de nem jött össze a költözés, már kész volt a csapat kerete, amikor szóba került, hogy mennék. Kivártam, ha mégis szükség lenne rám, akár egy sérülés miatt, akkor elérhető legyek, de mostanra biztossá vált, a Volán jó szereplése és a szerencsés sérülésmentesség miatt egyelőre nincs helyem a csapatban. Abban biztos voltam, ha az Erste Ligába térek vissza, akkor mindenképp a Csíkszeredában folytatnám, de nyolc hónapra nem szerettünk volna ismét távol lenni az otthonunktól, az elmúlt években rengeteget ingáztunk a családommal, így november végén, december elején csatlakozom a srácokhoz, addig is igyekszem formában tartani magam.

– Honnan ingázott, jelenleg is Fehérváron lakik?
– Nem, már négy és fél éve Budapest mellett lakunk, innen Csíkszeredáig nagyjából tíz óra az út autóval. Sokszor nem láttam a kislányomat és a páromat, nehéz volt megoldani, hogy vagy én jöhessek haza gyakrabban, vagy ők látogathassanak meg Erdélyben, hiszen a párom is dolgozik, közben óvodát kerestünk, szóval rengeteg teendő van.

– Abban, hogy a Volánhoz nem sikerült visszakerülnie, szerepet játszott a vezetőedző-váltás a csapatnál?
– Kevin Constantine a válogatottnál ismert meg, és szívesen látott volna a csapatában, csakúgy, mint a Volánnál akkor még másodedzőként, most már vezetőedzőként dolgozó Kiss Dávid, viszont a klubvezetőség jelezte, már teljes a keret, nem tudnak új játékost igazolni. Remélem, esetleg jövőre változik a helyzet.

– Ezek szerint nem tett le arról, hogy újra a Volánban játsszon.
– Semmiképp, nagyon szeretnék még magas színvonalon, telt ház előtt Székesfehérváron játszani. Ott nőttem fel, szép keretet adna a pályafutásomnak, ha a nevelőegyesületemnél fejezhetném be. Azt gondolom, a játékommal az ottani közönségnek és magamnak is adós vagyok.

– Miért gondolja, hogy tartozik még Székesfehérvárnak?
– Van bennem némi hiányérzet, mert a legutóbbi két fehérvári idényemben nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Mióta eljöttem, ebben fejlődtem, mindenhol vezéregyénisége voltam az aktuális csapatomnak, és a pontok, gólok is jöttek. Székesfehérváron még bizonyítani szeretnék, van mit törlesztenem.

– Előbb viszont Csíkszeredába tér vissza. Tudja, pontosan mikor?
– Meglátjuk a menetrendet, és annak fényében a vezetőséggel eldöntjük, mikor lenne a legalkalmasabb. Várnak, és nagyon hálás vagyok, hogy megadták a lehetőséget az idény közbeni visszatérésre, hiszen így a szülővárosomban akár újabb bajnoki címet nyerhetnénk az évad végén, erre pedig a pályafutásomban most lesz utoljára lehetőségem. Élni szeretnék vele.

– Az A-csoportos világbajnokság előtt pedzegette, lehet, nem láthatjuk többet hazai jégen címeres mezben. Azóta eldöntötte, folytatja-e a válogatottban, ha az új kapitány behívja?
– Ez a kérdés még mindig foglalkoztat, hiszen nem vagyok már fiatal, legkésőbb egy-két éven belül át kell adnom a helyem a fiataloknak. A következő vébé idején már 36 éves leszek, szóval jól át kell gondolnom. A válogatottban szinte mindent elértem, amire vágytam, nem lenne hiányérzetem, ha most jönne el az idő a visszavonulásra. Azt gondolom, a kiesés ellenére büszkék lehetünk az előző elit-világbajnokságon nyújtott teljesítményünkre, szép lezárás lehetne nekem a vébé. Természetesen attól is függ, az új kapitány számít-e rám, mikor kezd fiatalításba a szakmai stáb, hiszen nem én vagyok az egyetlen, aki lassan kiöregszik. Azért is borzasztó nehéz a döntés, mert sportolóként nekem a legnagyobb kiváltság, ha a válogatott mezében léphetek jégre, nagyon nehéz lenne ezt elengedni. Tizenhat éve bújok büszkén piros-fehér-zöldbe, akármikor is lesz vége, nem lesz könnyű.