Jégkorong-vb: Mostantól érte is dolgozunk – Majoross a beteg kapitányról

– A hétvégén Angliában játszott két edzőmérkőzés során a fél stáb betegeskedett, beleértve Jarmo Tolvanen szövetségi kapitányt is, de azt hittük, csak valami megfázás-féle…
– Mind azt hittük, hiszen egy vírus tényleg végigment a csapaton. Viszont, amikor vasárnap éjjel repültünk haza, ő egyre rosszabbul érezte magát, és mire hazaértünk, kérte, vigyük be a kórházba. Jelenleg is ott fekszik, gyógyszeres kezelést kap, amely úgy tűnik, szerencsére jól hat.

– A kórházba szállítástól miként jutottunk el oda, hogy Jarmo Tolvanen helyett Majoross Gergely viszi a felnőttválogatottunkat a világbajnokságra?
– Ez nagyon egyszerű: amikor Jarmo bekerült a kórházba, meglátogattuk, és hármasban átbeszéltük a helyzetet: Jarmo, Szilassy Zoli és én. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Jarmo nem utazhat velünk, az nem is lehetett kérdés, hogy nincs értelme bevonni kívülről senkit – ilyenkor már nem is lehet –, ehelyett úgy döntöttünk, hogy ugyanígy hármasban csináljuk végig. Az csak formalitás, hogy névleg valakinek lennie kell a szövetségi kapitánynak, aki mégis a csoport élére áll, és ez én lettem.

– Ha eleve saját maga jelölhette volna ki a huszonhármas keretet, amellyel dolgoznia kell a világbajnokságon, ugyanezeket a játékosokat választotta volna?
– Ez jó kérdés, de azt gondolom, igen. A személyekben nem lenne különbség, kivált, mert ezekbe a kérdésekbe Jarmo százszázalékosan bevont mindkettőnket Zolival, sőt, az egész stábbal. Egy olyan kérdés sem volt, amiben mondjuk nem értettük egyet, és ő olyan döntést hozott volna a végén, ami nem tetszett. Lehet, hogy volt és/vagy lesz olyan helyzet, amit ő másként kezelne, ezt sosem tudjuk meg, most ez a helyzet adódott. Ő nagyon bízott ebben az évben, és bennünk is: a stábtagok a maguk területén nagy szabadságban dolgozhattak, voltak például játékelemek, amikért Zoli, volt, amikért én feleltem-felelek, mi vittünk ötleteket és megoldási javaslatokat Jarmo elé: az, hogy ő ilyen nyitott ember, most nagy segítség lesz mindannyiunknak és személy szerint nekem is.

– A játékrendszerben, taktikában mekkora a filozófiai különbségük?
– Nem tervezünk változásokat, nem is lehet, nem is kell. Persze a mérkőzések függvényében és a meccsek közben majd kell alkalmazkodnunk az ellenfelekhez. Ugyanakkor a riválisokkal egyelőre nem foglalkoztunk, úgyis csak az elsőre készülünk előzetes anyagokból, a többiekből a helyszínen látottak alapján. Az utolsó részletig természetesen lehetetlen megtervezni mindent, meccs közben is kell reagálni, és én én vagyok, nem Jarmo. Ahhoz, hogy a válogatott, a stáb és a játékosok előtt hiteles maradjak, magamat kell adnom.

– Az nagyjából közmegegyezés a magyar hokiban, hogy ha egyszer véget ér a külföldi szövetségi kapitányos időszakunk, akkor Majoross Gergelynek hívják majd az első magyar utódot, tehát készen áll a feladatra, csak aligha így tervezte a lehetőséget…
– Ezt a kérdést nem az én tisztem megítélni. Annyit elmondhatok, hogy fontos mérföldkő és hatalmas megtiszteltetés lesz, ha egyszer majd én lehetek a szövetségi kapitány, de most nem vagyok az, csak megbízott kapitány. Amikor szűk körben, a családdal esetleg beszélgettünk erről, akkor is azt mondtam, hogy ezt csak akkor szabad elvállalni, ha megérik rá az idő: én is és a válogatott körüli helyzet is, ráadásul felesleges beszélgetni az egészről, amíg nincs megkeresés. Most azonban nem volt módom gondolkodni, és teljesen mindegy, hogy más körülmények között szerettem volna-e megkapni a csapatot – akár csak megbízottként, hangsúlyozom –, mert egyetlen dolog számít, a válogatott, aminél nincsen fontosabb csapat a magyar jégkorongban.

– A közlemény azon passzusa, hogy Jarmo Tolvanen majd igyekszik legalább a távolból segíteni, mennyire gyakorlatias lehetőség?
– Abban reménykedünk érte, és nem a hoki miatt, hogy gyorsan felépül. Leszögezte, hogy nézni fogja a meccseinket, készen áll arra, hogy támogasson mindannyiunkat. Jelzi emberi nagyságát, hogy ugyanakkor hozzátette: akkor segít majd, ha mi igényeljük, és mint stáb, nézzük meg és találjuk ki a beosztásunk függvényében, mikor érünk majd rá szakmai eszmecserére, és akkor beszélünk. Sokat látott szakember, most amolyan mentorszerepkörbe kerül. Telefonhívásokra nyilvánvalóan lesz időnk és lehetőségünk, Jarmo hozzáértése pedig olyan magas szintű, hogy ha megnéz egy meccset, biztos lesz fontos gondolata és felvetése, amit megoszt velünk. Mostantól érte is dolgozunk.

A MAGYAR KERET
KAPUSOK: Bálizs Bence (MAC Újbuda), Rajna Miklós (MAC Újbuda), Vay Ádám (DVTK Jegesmedvék)
HÁTVÉDEK: Macaulay Scott (MAC Újbuda), Pozsgai Tamás (MAC Újbuda), Stipsicz Bence (Fehérvár AV19), Szabó Dániel (Fehérvár AV19), Szirányi Bence (DVTK Jegesmedvék), Varga Arnold (UTE), Wehrs Kevin (Tölzer Löwen – Németország)
CSATÁROK: Bartalis István (Schwenningen – Németország), Benk András (UTE), Bodó Christopher (MAC Újbuda), Erdély Csanád (Fehérvár AV19), Galló Vilmos (Timra – Svédország), Hári János (Fehérvár AV19), Magosi Bálint (DVTK Jegesmedvék), Nagy Gergő (FTC-Telekom), Nagy Krisztián (MAC Újbuda), Sarauer Andrew (Fehérvár AV19), Sofron István (Fehérvár AV19), Terbócs István (MAC Újbuda), Vas János (DVTK Jegesmedvék)

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEK
Április 5. –Svédország 3–4
Április 10. –Lengyelország 2–1 – sz.
Április 12. –Lengyelország 4–2
Április 17. –Szlovénia 7–4
Április 20. –Olaszország 6–1
Április 21. –Nagy-Britannia 1–3

DIVÍZIÓ 1/A-VILÁGBAJNOKSÁG, NUR-SZULTAN (ASZTANA)
Április 29., Dél-Korea, 8.30
Április 30., Fehéroroszország, 15.30
Május 2., Litvánia, 8.30
Május 3., Szlovénia, 15.30
Május 5., Kazahsztán, 15.30
Az időpontok magyar idő szerint értendőek.