Svédországé a bronzérem, vége a német csodának

Amint arra számítani lehetett, a lényegesen nagyobb játékerőt képviselő svédek nagyon megnyomták az első harmadot. Nem akartak semmit a véletlenre bízni, hogy a házigazdák újabb meglepetést érjenek el. Jegyezzük meg, a svédeken nyoma sem volt annak, hogy lemaradtak a döntőről, így csalódottságukban csak félgőzzel, az ellenfelet lenézően indultak volna csatába. Mint ahogy az erőállapotukkal sem volt gond, az elődöntőben a csehek a szétlövésben bizonyultak jobbnak náluk.

Az első játékrészben majd felborult a pálya, záporoztak a löketek Dennis Endras kapujára, de egy korai találattól eltekintve – Magnus Paajarvi Svensson érdeme – megúszta újabb kapott gól nélkül az első harmadot a házigazda. Mit mondjunk, ez leginkább nem rajtuk, hanem a szerencséjükön múlt. (1–0)

A második harmad hasonló forgatókönyv szerint zajlott, bár a németek a megszerzett koronggal már egy-egy kontrára is vállalkoztak. Az egyik ilyenből aztán óriási meglepetésre összejött a németeknek az egyenlítés. Jellemző, óriási svéd helyzet maradt ki, ebből indult a német akció, amit Alexander Barta fejezett be gólt érő lövéssel, miután higgadtan kivárta a legjobb pillanatot, amíg Jonas Gustavsson kapus és két védőtársa között meglátta a rést a hálóig. (1–1)

A záró felvonás kivédekezett német emberhátránnyal kezdődött – a sportszerű, nagy iramú találkozón ez volt a második kiállítás, amit szintén a házigazdák gyűjtöttek be –, de nem sokkal később másodszor is vezetéshez jutott a svéd gárda. A 44. percben Jonas Andersson indult meg a jobbszélen, a palánk mellől, erőből a kapu elé lőtt korongja pedig Endras kapus lábai között, a mamuton megpattanva jutott a németek kapujába.

A hajrára felpörögtek az események, a németek utolsó erőtartalékjaikat mozgósítva küzdöttek. Sőt, az utolsó percre kapusukat is lehívták, de tíz másodperccel és a korongbedobással később elég volt a harmadvonalnál egy elvétett korong, az üres kapus helyzete Jonas Andersson fejezte be góllal. Eldőlt! (3–1)

A tavaly kieső helyen végző, csak a rendezés miatt bent maradó Németország nem tudott hazai közönség előtt érmet szerezni, ami óriási meglepetés lett volna. Mondjuk a negyedik helyük is az. A németeknek a vb-ken korábban két ezüst (1930 és 1953), valamint egy bronzérem jutott (1934.)

A svédeknek, ahogy tavaly, úgy ezúttal is meg kellett elégedniük a bronzéremmel. Az északiak 42. vb-érmüket szerezték meg, a nyolc arany és tizennyolc ezüst mellé begyűjtötték a tizenhatodik bronzukat is.