Tizenhat érem a szegedi világkupa össztermése

A vk előre beharangozott nagy házi csatáját 500 méteren NK-1-ben Janics Natasa és Kovács Katalin vívta, úgy a mezőnnyel, mint egymással. Győznie, méghozzá duplán előbbinek sikerült, hiszen a szegediek háromszoros olimpiai bajnoka nemcsak honi riválisát, a vb-címvédőt utasította maga mögé, hanem mindenki mást is.

„Erős volt a mezőny, a lengyel és a dán hajó is nagyon jött – értékelte az átélt finálét Janics. – Josefa Idemmel már többször versenyeztem korábban, éreztem, hogy mikor lassul és mikor kell megindítanom a hajómat."

Kiváló kajakosunk ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ötszáz méteren nem szabad rögtön az elején kilőni mindent a puskacsőből, ezért erejét jól beosztva remek hajrával győzött.

„Jó erőben voltam a verseny előtt, az edzéseken nagyon koncentráltam – folytatta Janics – Többször mentem pályát is."

Kétszeres olimpiai bajnokunk, Kovács Katalin a vk-ra kemény edzésekből érkezve robbanékonyságát hiányolta, de parádés hajrája azért elég volt a dobogó harmadik fokára. Bár viccesen azért megjegyezte: bronzérmével szégyent hozott a Csipes-csapatra.

„Amikor odaadták az érmet, egy pillanatra úgy csillogott, mintha az aranyat kaptam volna meg. De amikor Natasa mellé álltam, akkor láttam, hogy az arany azért egészen máshogy csillog."

Érdekes lehet Kammerer Zoltán esetében a folytatás, hiszen a háromszoros olimpiai bajnok két számban versenyzett a világkupán, és mindkettőben a dobogó tetejére állhatott fel. Az 1000 méteren Vereckei Ákossal meggyőző versenyzést produkált, míg 500 méteren Kucsera Gáborral alkotott kettőse jelentette az állandóságot.

„Két szám, két győzelem, százszázalékos teljesítmény, ennél többet itt most nem tudtam elérni, örülök, hogy sikerült a maximumot nyújtanom – nyilatkozta Kammerer Zoltán. – Mind a két páros jól ment, köszönhetően annak, hogy a benne ülők egyesben is jól mennek, mert ez az alapja minden továbbinak. Ráadásul egy csapatban készülünk, így az összeszokottsággal sincs gondunk, mindannyian Sári Nándor mester keze nyomát viseljük magunkon. Az ezer párosban nagy erőt éreztem, az ötszázas meg egy nagyon jó verseny, egy nagy evezés volt."

Kucsera Gábor tavaly próbálta ki magát először 1000 egyesben, már a londoni olimpiára gondolva, így meg is bomlott a párosa Kammerer Zoltánnal azon a távon.

„A szombati hatodik hely után gondolkodóba estem, hogy mindenki dobogón végez a magyar csapatból, én meg lemaradok róla, van-e értelme tovább csinálni – nyilatkozta Kucsera Gábor – De beszéltem erről Sári Nándorral, az edzőmmel, aki megnyugtatott, van még időnk, ez a kérdés ne is foglalkoztasson. Úgyhogy a tervem változatlan, ezren egyesben szeretnék indulni. Az ötszázon meg maradt a párosunk változatlan felállásban."

A szegedi vk, így az egész hétvége legnagyobb talánya Vajda Attila volt. A szegediek olimpiai bajnoka bordaközi izomhúzódással várta a versenyt, így teljesítménye és eredménye is elmaradt önmagához képest. Bár esetében már az is dicséretes, hogy fájdalmait legyűrve egyáltalán ott volt a rajtvonalon. Az ötszázas verseny után vasárnap délelőtt még rosszul is lett, úgy kellett őt partra segíteni, de kis idő elteltével már kedélyesen, ám láthatóan roppant fáradtan sétált a parton.

„Fantasztikus közönségem volt, bennük volt erő, nem úgy, mint bennem – mondta Vajda Attila. – De így is volt értelme versenyeznem, mert fel tudtam mérni a mezőnyt, és láttam, hogy nincsenek tőlem beláthatatlan távolságban. Dolgoznunk kell tovább, és akkor jó leszek a világbajnokságra. Most viszont pihenésre van szükségem, egy ágyra és nagy alvásra. Sok időm nincs a regenerálódásra, mert három hét múlva válogatózunk, én pedig ezren, ötszázon és kétszázon is ott akarok lenni. Aztán, ha úgy alakul, eldönthetjük majd, kimegyek-e az Eb-re, vagy helyette inkább itthon pihenek, és készülök a második válogatóra, valamint a vb-re."