Kajak-kenu: Kovács nem volt ott fejben, Csipeséket „megfenyegették”

REAKCIÓK
Kovács Katalin: – Tudom, hogy a világbajnokságon elért második hely után nem kell magyarázkodni, de mégis azt érzem, hogy ennél többre vagyok képes. Sajnos, az idén ennyit tudtam mutatni magamból. Több mint tíz év után most érzem először, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is csúcsformában kellene lenni az igazán kiugró eredményhez. Az idei évem hullámzó, fejben nem vagyok ott tökéletesen a pályán, most is ez hiányzott a végén.
Vajda Attila: – Nagyszerű a második hely, csak egy kicsit bosszantó néhány századdal kikapni. Édesapámnak akartam ajándékba egy világbajnoki aranyat, mert pár nappal ezelőtt volt a születésnapja. Hát, boldog szülinapot! Ha ezerhúsz méteres a verseny, szerintem megfogom. Ezer méteren ő volt a jobb, de Londonban visszavágok neki. Az lesz az igazi ajándék édesapámnak!
Vereckei Ákos: – Nagyon jó pályát mentünk, de sajnos a poznani körülményekkel nem volt szerencsénk. Arra képtelenség felkészülni, hogy hatszáz és hétszáz méter között belemegyünk egy hatalmas hínárszigetbe, amiből egy darab fel is akad a hajóra. Éreztem, hogy utána nem úgy megy a hajó, mint addig. Aranyat érdemeltünk volna ma.
Kammerer Zoltán: – Nagyon mérges vagyok! Hihetetlenül jó formában vagyunk, hatszázig úgy eveztünk, mintha egy jó edzést mennénk, mégis jobbak voltunk mindenkinél. Próbáltam kikerülni a hínárköteget, de nem sikerült. Olyan érzés volt, mint amikor a Titanic nekiment a jéghegynek. Elsüllyedt az aranyunk….
Tóth Márton: – Tudjuk, hogy megleptünk sok szurkolót a bronzzal, de magunktól mi érmet vártunk. Bíztunk benne, hogy az Európa-bajnokság után még javulni fogunk, és ha ki tudjuk hozni magunkból a maximumot, akkor a tudásunk és az edzettségi állapotunk alapján a világ élvonalába tartozunk.
Szabó Gabriella: – Élveztük a versenyt, nagyon higgadtak voltunk, és egy hullámhosszon vagyunk Tamival, ez a sikerünk egyik titka. Az Európa-bajnokság után kötelezőnek gondoltuk a győzelmet, hiszen tulajdonképpen ugyanazokkal kellett megküzdenünk, akikkel Spanyolországban is. Nagyon jól mentünk az edzéseken is, éreztük, hogy csak mi ronthatjuk el, de szerencsére nem rontottunk, megvan az arany!
Csipes Tamara: – Ez az első világbajnoki aranyérmem, nagyon örülök neki. Apu is azonnal gratulált, igaz, ő már a döntő előtt azt mondta, hogy ne merjünk ezüsttel vagy bronzzal visszajönni a csónakházhoz. Szerencsére teljesült a kívánsága!

REAKCIÓK

Kovács Katalin: – Tudom, hogy a világbajnokságon elért második hely után nem kell magyarázkodni, de mégis azt érzem, hogy ennél többre vagyok képes. Sajnos, az idén ennyit tudtam mutatni magamból. Több mint tíz év után most érzem először, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is csúcsformában kellene lenni az igazán kiugró eredményhez. Az idei évem hullámzó, fejben nem vagyok ott tökéletesen a pályán, most is ez hiányzott a végén.

Vajda Attila: – Nagyszerű a második hely, csak egy kicsit bosszantó néhány századdal kikapni. Édesapámnak akartam ajándékba egy világbajnoki aranyat, mert pár nappal ezelőtt volt a születésnapja. Hát, boldog szülinapot! Ha ezerhúsz méteres a verseny, szerintem megfogom. Ezer méteren ő volt a jobb, de Londonban visszavágok neki. Az lesz az igazi ajándék édesapámnak!

Vereckei Ákos: – Nagyon jó pályát mentünk, de sajnos a poznani körülményekkel nem volt szerencsénk. Arra képtelenség felkészülni, hogy hatszáz és hétszáz méter között belemegyünk egy hatalmas hínárszigetbe, amiből egy darab fel is akad a hajóra. Éreztem, hogy utána nem úgy megy a hajó, mint addig. Aranyat érdemeltünk volna ma.

Kammerer Zoltán: – Nagyon mérges vagyok! Hihetetlenül jó formában vagyunk, hatszázig úgy eveztünk, mintha egy jó edzést mennénk, mégis jobbak voltunk mindenkinél. Próbáltam kikerülni a hínárköteget, de nem sikerült. Olyan érzés volt, mint amikor a Titanic nekiment a jéghegynek. Elsüllyedt az aranyunk….

Tóth Márton: – Tudjuk, hogy megleptünk sok szurkolót a bronzzal, de magunktól mi érmet vártunk. Bíztunk benne, hogy az Európa-bajnokság után még javulni fogunk, és ha ki tudjuk hozni magunkból a maximumot, akkor a tudásunk és az edzettségi állapotunk alapján a világ élvonalába tartozunk.

Szabó Gabriella: – Élveztük a versenyt, nagyon higgadtak voltunk, és egy hullámhosszon vagyunk Tamival, ez a sikerünk egyik titka. Az Európa-bajnokság után kötelezőnek gondoltuk a győzelmet, hiszen tulajdonképpen ugyanazokkal kellett megküzdenünk, akikkel Spanyolországban is. Nagyon jól mentünk az edzéseken is, éreztük, hogy csak mi ronthatjuk el, de szerencsére nem rontottunk, megvan az arany!

Csipes Tamara: – Ez az első világbajnoki aranyérmem, nagyon örülök neki. Apu is azonnal gratulált, igaz, ő már a döntő előtt azt mondta, hogy ne merjünk ezüsttel vagy bronzzal visszajönni a csónakházhoz. Szerencsére teljesült a kívánsága!