Kajak-kenu: kétszeres világbajnokunk argentin színekben folytatja

Fazekas Krisztina, Faldum Bereniké és Legrand Tímea után Keresztesi egy éven belül immár a negyedik magyar női kajakos, aki külföldön folytatja pályafutását. Fazekas és Keresztesi esete párhuzamba állítható, hiszen itthon már lezártnak tekintették a pályafutásukat, majd miután kimondták a boldogító igent amerikai, illetve argentin férjüknek – akik nem mellékesen mindketten kajakosok, ráadásul válogatottként ott lehettek a pekingi olimpián –, ismét fellángolt bennük a versenyszellem.

Legrand édesapja révén magyar-francia kettős állampolgárként próbál érvényesülni máshol, Faldum pedig Bulgáriában tanul, így a szabályok adta lehetőségeket kihasználva kétéves „eltávozásra" kért és kapott engedélyt.

A magyar színekben kétszeres világbajnok (2006 és 2007 NK-4 1000 m) Keresztesi Alexandra a jövőben immár argentinként próbálja meg felvenni a nemzetközi mezőny tempóját, és megnehezíteni az ellenfelek, köztük egykori csapattársai dolgát. Miután jól szerepelt 2010 végén az argentin bajnokságon, meghívót kapott a válogatott edzőtáborába, ahol jelenleg arra készül, nemzetközi versenyeken is képviselhesse új hazáját. A kajakos hölgy esete rendhagyó, de azért nem teljesen egyedi.  

A közelmúltban Fazekas Krisztina találta meg a boldogságot és élete párját külföldön, így volt ezzel Keresztesi Alexandra is, aki immár közel két éve mondta ki a boldogító igent – pontosabban esetükben azt, hogy „sí" – Miguel Antonio Correának, aki az argentin válogatott oszlopos tagja, és mint ilyen, a dél-amerikai országot képviselte a pekingi olimpián.

„Miguellel már kilenc éve ismerjük egymást, de az sok éven át csak olyan szintű ismeretség volt, mint minden többi kajakossal – kezdett bele „élete" történetébe a kajak.hu kérdéseire válaszolva Keresztesi Alexandra. – Amikor találkoztunk, szép nagyokat köszöntünk egymásnak és emellett versenyeken, edzőtáborban néha váltottunk pár szót. Angolul, hiszen egy szó nem sok, annyit sem beszéltem akkor még spanyolul. De nem is értettem. Ez így ment öt éven át, mígnem kétezer-héttől elkezdtünk e-maileket váltani, rengeteget chateltünk."

„A döntő fordulat a pekingi olimpián történt a kapcsolatunkban, ami azért érdekes, mert akár csalódásként is megélhettem volna azt az időszakot, hiszen akkorra már a magyar válogatott közelébe sem kerültem. Egy nagyon kedves ismerősöm jóvoltából, akinek ezért több okból sem tudok elég hálás lenni, mégis sikerült kijutnom Pekingbe, ahol egy egész életre szóló élménnyel gazdagodtam... Természetesen Miguellel is találkoztam, hiszen Argentínát képviselve ott volt az olimpián. A verseny után úgy döntött, hogy nem utazik haza Argentínába. Átrakatta a jegyét, és Magyarországra jött. Decemberben pedig eljegyeztük egymást."

„Egy hónappal később, kétezer-kilenc januárjában államvizsgáztam a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán, végzett vállalkozó-menedzser mérnök vagyok. Miguel ennek örömére egy Argentínába szóló repülőjeggyel lepett meg. Elmentünk Dél-Amerikába, ahol három hónapot gyakorlatilag turistaként töltöttem el. Így volt időm és alkalmam beleszeretni az országba. Persze, nemcsak abba... Az út vége az lett, hogy áprilisban kint összeházasodtunk."

„Majdnem egy év telt el a beilleszkedéssel. Tanultam spanyolul, mint már utaltam rá, egy mukkot nem tudtam, Miguellel is angolul kommunikáltunk egymással. Emellett munkakereséssel, majd magával a munkával teltek el ezek a hónapok. Kerestük a helyünket a civil életben, plusz a papírjaimat is intézni kellett, hogy megkapjam a letelepedési engedélyt. Eszembe ugyan jutott a kajakozás, de nem olyan szinten, hogy valaha nekem még abban komolyabb terveim is lehetnek. Igazából csak tavaly májustól kezdtünk el újra edzegetni, mert a munka mellett azért akadt annyi szabadidőnk. Egyébként mindkettőnknek nagyon hiányzott az edzés, a kajakozás azért az ember életformájává tud válni..."