Időrendi sorrendben haladva elsőként a férfi kenu párosok két 500 méteres előfutamában érintett 18 egységet szólították rajtvonalra. Az elsőben lapátolt a Kozmann György, Korisánszky Péter alkotta magyar duó, amely kellemes evezéssel a harmadik, még döntőt érő helyen ért célba. Látszott rajtuk, hogy maradt bennük tartalék, nem maximum pályát mentek.

Jóval népesebb mezőny gyűlt össze a női kajak négyesek 500 méteres olimpiai versenyszámában: a három előfutamban 26 egység indult, és futamonként az első rögtön a fináléba jutott. A mieink – azaz a világbajnoki címvédő hajó ezúttal Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Benedek Dalma összeállításban – féltávig utazó sebességen haladtak, majd „beindították a motort". Az élen lapátoló Eb-győztes fehéroroszok nyomába eredtek, akik közben egy hajóval is elhúztak, de az utolsó métereken sikerült őket befogni és lehajrázni. Nincs újabb főpróba, jöhet az előadás! A második előfutam óriási brit–német, a harmadik pedig lengyel–orosz párharcot hozott, mindkétszer előbbiek sikerével. Színvonalas döntőre van tehát kilátás. A fináléba jutással a női négyesünk gyakorlatilag máris bezsebelt négy olimpiai kvótát.

A legnépesebb mezőny szokás szerint K–11000 m-en állt rajhoz. Az 52 versenyző között az ötödik előfutamban találtuk Dombvári Bencét, aki másodikként léphetett tovább a középfutamba. Elég nagy különbségek alakultak ki, többször 150-200 méter is volt az első, illetve a még pályán lévő utolsó helyezett között.

C–1 1000 m-en az olimpiai bajnok Vajda Attila imponáló versenyzéssel, meggyőző fölénnyel nyerte meg a futamát, és jutott be a középdöntőbe. A még visszafogottan népes lelátó először ekkor adott életjelet magáról hang formájában. A kenusoknál az öt előfutamban 42-en álltak rajthoz, s közülük 35-en jutottak tovább. A délelőtt „tragédiájaként" a németek klasszisa, Sebastian Brendel bizonyult a negatív hősnek, miután a rajt pillanatában az evezője szétesett, s ezzel egyben ő maga is kiesett a további versenyből – számára odalett az olimpiai kvótaszerzés lehetősége. Legalábbis itt és most.

A női K–2 1000 m-en a Medveczky Erika, Sarudi Alíz páros futamgyőzelemmel jutott azonnal a döntőbe, itt a két előfutamban 16 egység mérette meg magát.

A férfi K–2 1000 m-en már jóval népesebb mezőny gyűlt össze, ami nem csoda, lévén rangos olimpiai szám. Az öt előfutamban 40 egység próbálkozott, de megerőltetniük nem nagyon kellett magukat, mivel nem lehetett egyből bejutni a döntőbe, és mindössze négy hajó esett ki. A Dombi Rudolf, Kökény Roland páros a második előfutamban nagy hajrával verte meg a svéd duót. Különösebb jelentősége nem volt a meccsnek – mindkét pozíció középfutamot ért –, ám azért erőfitogtatásnak nem volt rossz.

A Sáfrán Mátyás, Sáfrán Mihály, Vasbányai Henrik, Németh Szabolcs alkotta C–4-es hajó 1000 m-en az előfutamában a második helyen jutott be a döntőbe. A magyarok hiába hajráztak, a fehéroroszoktól a táv során kapott tetemes hátrányt csak csökkenteni tudták, ledolgozni nem. Bár a végén azért a riválisnak is húznia kellett, hogy az előnyét megőrizze. A két előfutamban tíz egység próbált szerencsét.

A délelőtti előfutamok sorát a női K–1 1000 m-es előfutamai zárták – három menetben 27 egység –, s az elsőben rögtön Csipes Tamaráért szoríthattunk, aki visszafogott evezéssel is négyhajónyit vert az argentin színekben rajthoz álló Keresztesi Alexandrára, amivel fináléba jutott.