Kajak-kenu: a sprintert párja segítette fel a „padlóról”

„Az előző év életem eddigi legnehezebb időszaka volt – emlékezett vissza Molnár Péter. – Miután nem sikerült kijutnom a londoni olimpiára, sokáig csak „voltam” a világban, nem találtam a helyem, és elvesztettem a céljaim. Próbáltam mosolyogni, de igazán örülni nem tudtam semminek. Egy nap a párom, a korábban kétszeres világbajnok Patyi Melinda „megunta” a látványt, és leültetett, hogy beszélgessünk. Azt mondta, bármi is legyen a jövőben, ő mindig mellettem lesz, és támogatni fog, sodorjon is bármerre az élet minket. Majd folytatta... Elhitette velem, hogy képes vagyok újra felállni és újra nyerni. Az ő ösztönző szavai nagyon sokat segítettek, és döntöttem: vágjunk neki ismét!”

Molnár Péter tehát adott magának egy utolsó esélyt. Edzőt és csapatot cserélt, csatlakozott a fiatal szegedi tréner, Hűvös Viktor csoportjához.

„Szükségem volt új ingerekre – folytatta Molnár. – Hűvös Viktorban megláttam azt a profi, fiatal és motivált edzőt, akire nekem szükségem van. Októberben nekiálltunk a felkészülésnek, én pedig kizártam a világot az életemből. Csak olyan emberekkel voltam hajlandó körülvenni magam, akik bíztak bennem. Csak edzés létezett, semmi más. Szörnyen nehéz időszak volt ez fizikailag és mentálisan is.”

Molnár Péter ebben a csoportban találkozott a fiatal Bán Kristóffal, akivel edzőpartnerek lettek, majd július közepén, a második világbajnoki válogatón helyet szereztek maguknak a duisburgi világbajnokságra utazó csapatban.

„Amikor a csoporthoz csatlakoztam, még csak egyesre készültem, ennek ellenére egész télen nagyon jól és hatékonyan tudtunk együtt dolgozni Kristóffal – mondta Molnár Péter. – Már akkor igazi csapatként küzdöttünk. Az első válogató után nem sikerült egyesben kijutnom az Európa-bajnokságra, Kristófot pedig a szövetség az első válogató győzteseként hagyta itthon. És bár az egyesről nem tettem le, beláttam, hogy egy „B” terv mindig jól jöhet. Így hát megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a párost. Tudtuk egymásról, hogy milyen keményen dolgoztunk a felkészülés alatt, és tudtuk, bármi történjék is, mi nem csapjuk be egymást. Jól mentek a párosedzések, kezdtünk egyre jobban összecsiszolódni. Így néhány alkalom után úgy döntöttem, hogy a páros lesz az „A” terv és az egyes a „B”. Azóta kiderült, jó döntés volt: hihetetlenül jó kapcsolat alakult ki köztünk, szinte kitaláljuk egymás gondolatait, tökéletes egységet alkotunk. És remélem, Duisburgban összejön a tökéletes pálya is.”

Molnár Péter visszatért, és amennyiben ennyire elszánt és motivált marad, hosszú távon beleszólhat a két fiatal, Dudás Miklós és Tótka Sándor között lévő versenyfutásba is 200 egyesben.

„Örülök neki, hogy ilyen tehetséges fiataljaink vannak kétszáz méteren, mert így nagyon kemény verseny alakul ki, nem hagyjuk magunkat eltompulni – jegyezte meg Molnár. – Biztosra veszem, hogy a Dudás Miklós–Tótka Sándor– Bán Kristóf–Molnár Péter kétszázas csata még sokáig fog tartani, akár Rióig is, és ennek a különversenynek köszönhetően nagyon szép nemzetközi eredményeink lesznek. Nem, én nem akarok nevető harmadik lenni a Dudás–Tótka párharcban. Én azt szeretném, ha tudnák, itt vagyok, visszatértem. A riói olimpián az egyesnek és a párosnak köszönhetően három versenyző indulhat majd, és nagyon bízom benne, hogy a háromból én leszek az egyik!”

Két éve Molnár még ezüstérmes lett a belgrádi Európa-bajnokságon K-1 200 méteren, akkor megelőzte többek között a szám egyik legnagyobb alakját, a Londonban végül olimpiai bajnoki címet szerző brit sprintert, Ed McKeevert is.