„Tavaly szeptemberben érkeztünk Mexikóba, és áprilisig maradunk – mondta a 32 éves kajakos. – Hazaköltözésünk után Győrben és Szolnokon edzek majd, aztán remélhetőleg bekerülök a világbajnokságon részt vevő csapatba. Nem az esélyeimmel foglalkozok, hanem a munkával, amiben mindig is a legjobban bíztam. Ha lemaradnék a milánói világbajnokságról, akkor még erősebb lesz bennem a bizonyítási vágy. Nem fogok megtörni és nem is fogok leállni. Jó erőben vagyok, jól megyek a vízen, mi másért is csinálnám az egészet, mint egy jól teljesített riói olimpiáért!”
Az ötödik olimpiai részvétel reményében készülő Douchev-Janics saját bevallása szerint a sportolói életét még nem kapta vissza, és egyre jobban hiányoznak neki a versenyek.
„Kezdem már nagyon unni, hogy minden edzést egy másik követ, és azután is csak ugyanaz következik. Néha edzés közben próbálom áthelyezni magamat egy verseny szereplői közé, és akkor úgy hajtok, mint egy megszállott.”
A kajakos egy szeptemberi konferencián tartott előadást Mexikóban, ahol férje edzői munkát kapott, így ragadt a Douchev család a téli felkészülési időszakra Közép-Amerikában.