Kajak-kenu vb: nem hibáznak, még három döntős 500 m-en

A program felvezetésként olimpiai kvótát szereztek a magyar parakenusok – a sportág Rióban először lesz a paralimpia műsorán –, ami Váczi Anita (KL1) érdeme, aki a paraversenyek záró napján lett ötödik.

C–1 500

Korisánszky Dávid futamában a harmadikként végezve jutott be a döntőbe. A magyar kenus nem ment el meccselni az élen viaskodó fehérorosz, spanyol kettőssel, a továbbjutást jelentő harmadik helyét viszont a mögötte jövő riválisok nem veszélyeztették. Az utolsó középdöntőben egy olasz(!) kenus, Carlo Tacchini próbálta megviccelni a több hangszeren – értsd alatta távon – játszó német Sebastian Brendelt, de hiába jött tűzbe-lázba a közönség, a közte fél hajóra mindvégig figyelt a favorit. Végül neves mezőny jött össze az A-döntőben – a cseh Martin Fuksával, a moldovai Oleg Tarnovszkival, no meg az elmaradhatatlan Brendellel –, amelynek leggyengébb ideje Korisánszkyé. Bízzunk abban, maradt benne tartalék bőven, szükség lesz rá.

K–1 500

Hufnágel Tibor a középdöntőben szépen eladta a mezőnynek azt a taktikát, amit már az előfutamban is láthattunk tőle. Kimondottan visszafogott rajt után a táv középső részén robbantott, viszont 400 méter megtétele után sok kérdést már nem hagyott nyitva. Sima hajóval verte a mezőnyt egy olyan versenyszámban, ahonnan csak az első két helyezett kvalifikálta magát automatikusan a vasárnapi fináléba. Tom Liebscher más taktikát választott: a szám német esélyese rajt-cél győzelmet aratott. A közte „hajónyi” távolság a végén neki is összejött. Igaz, neki már megvolt száz méter megtétele után is... Hufnágel ideje összesítésben a harmadik pozícióhoz elég, a leggyorsabb a dán René Holten Poulsen volt.

K–2 500 m

Somorácz Tamás és Hérics Dávid sem akart lemaradni a honfitársaktól, ők is hozták a továbbjutást, miután magabiztosan nyerték a futamot. Pedig elég lett volna nekik a döntőhöz az első háromban érkezni.