Kajak-kenu: óriási csaták és szétlövések a válogatón

GÁL Péter, a K-2 1000 méter győztese
„Az elején sikerült az élre állni, onnantól igyekeztünk tartani a két hajó közti. Próbáltuk ugyanazokat az indításokat megcsinálni, mint két nappal ezelőtt. Szerdán kicsúsztunk egyet evezni, de leginkább fejben lehet egy ilyen szétlövésre felkészülni. Nagyon jól sikerült a párválasztásom, boldog és büszke vagyok!”

KAMMERER Zoltán, a K–2 1000 méter győztese
„Én idén csak egy jót szerettem volna versenyezni, mert jó formában vagyok, ehhez képest válogatót nyertem egy olimpiai számban, ami legalább annyira hihetetlen, mint amikor tizennyolc évesen kiharcoltam K–1 1000 méteren az indulást az 1996-os atlantai olimpián. Ezzel együtt kvótáért küzdeni már nem az én feladatom lenne, a fiataloknak kellene megvívni ezt a harcot. Én továbbra sem tettem le az álmomról, hogy K–4 1000 méteren induljak a szegedi világbajnokságon, a hazai közönség előtt, a kedvenc számomban szerzett dobogós hellyel szeretném befejezni a pályafutásomat. Szép búcsú lenne.”

KISS Tamás, C–1 1000 m győztese
„Nagy rajtot vettem, örültem a szembe szélnek, és kétszázötven méternél már elöl voltam, és magabiztosan haladtam. A pálya közepén kicsit felcsúszott rám Bodonyi Andris, ezután egy hosszú finist indítottam. Az első válogatón nagyon rossz napom volt, csoda, hogy nyertem, most ellenben nagyon jó formában érkeztem a versenyre. Nem tagadom, eszembe jutottak a tavaly történtek, amikor is szétlövésben maradtam alul a világbajnoki indulásért, finisben nagyon figyeltem arra, hogy ez ne ismétlődhessen meg.”

DÓRI Bence és Kiss Balázs, a C–2 1000 m győztesei
„Tanultunk a hibánkból, nagyon odafigyeltünk arra, hogy a táv végén ne tudjanak elmenni mellettünk Mike Robiék. Az első nyolcszáz méteren megalapoztuk az utolsó kétszázon történteket. Bíztunk magunkban, amit arra alapoztunk, hogy nem sokkal kaptunk ki a második összecsapáson. Mondják, annál van a lélektani előny, aki a második válogatót nyeri, mi azonban úgy voltunk vele, a magunk javára fordítjuk a helyzetet. Nem adtuk meg azt az esélyt az ellenfelünknek, hogy az elveszített verseny után összezuhanunk és kesergünk. A szétlövésig hátralévő időben alaposan kielemeztük a rivális egység futamát. Még fel kell dolgoznunk, hogy olimpiai számban kvótáért versenyezhetünk a hazai világbajnokságon, hasonló helyzetben sem voltunk még, de igyekszünk kihozni belőle a maximumot.”

KÁRÁSZ Anna, a K–2 500 m győztese
„Nagyon nehéz pálya volt, nem éreztük azt az erőt, amit az előző versenyen, így alaposan meg kellett küzdenünk magunkkal. Erős rajttal akartunk eljönni, és előnyt szerezni, a 200-as indításunk megvolt, de száz méterrel a vége előtt már nem tudtunk indítani. Nagyon nagy kő esett le a szívünkről a győzelemmel, nekem már csak azért is, mert idén a K–2 500 méter a fő számom.”

NOÉ Zsombor, a K–2 500 m győztese
„Éreztem, hogy Bogár Gábor végig tolja alám a hajót, ezért nekem nagyon könnyű volt gazdálkodni az erőnkkel. Arra is készen álltunk, hogy ha a többiek jönnek a végén, indítsunk egyet. Sok van még a párosunkban – kivívtuk az indulás jogát a szegedi világbajnokságon, ahol a határ a csillagos ég, nyilvánvalóan nyerni szeretnénk hazai közönség előtt.”

HAGYMÁSI Réka, a K-2 1000 m győztese
„Az ezerméteres versenyektől mindig tartok egy kicsit, hiszen nem ez a fő távom, de ez a döntő most nem volt szenvedős. Az volt a taktika, hogy végig tartsuk az iramot a mezőnnyel, és majd a végét megnyomjuk. A válogatókon kivívtuk, hogy ott legyünk a szegedi vébén - nemrégiben én sem gondoltam volna, hogy ez ezer méteren jön össze. Keserédesre sikerültek a válogatók, K-1 500 méteren szerettem volna jobb eredményt elérni, hiszen idén erre készültem, és másodpercekben mérhetően fejlődtem is. De annak örülök, hogy versenyezhetek a hazai világbajnokságon. Most kicsit kifújom magam, és újra nekikezdek a felkészülésnek az év fő versenyére.