Kajak-kenu: két dologban is javulna világbajnokunk Tokióig

– Mozgalmasan kezdődött a felkészülése: a közösségi oldalára néhány napon belül Győrben és az osztrák Alpokban készült fotókat is feltöltött.
– Most pedig már Sevillában vagyunk – vette át a szót az augusztusi szegedi kvalifikációs világbajnokságon K–1 1000 méteren aranyérmet nyerő, és ezzel olimpiai kvótát is szerző kajakos, Kopasz Bálint. – Ausztriába csak másfél napra ugrottam át. Már egy ideje terveztem, hogy megnézem a Krimmli-vízesést, most, egy hatnapos győri edzőtáborozás után tudtam rá sort keríteni.

– Mikor állt újra munkába?
– Október tizenötödikén, de ezt megelőzően is mozgolódtam már, főként bicikliztem, és evezgettem is egy keveset. Ez afféle ráhangolódás volt a győri napokra, amelyeken még továbbra is leginkább csak kóstolgattam a vizet – a nagyon alacsony vízállás miatt kemény edzéseket még nem tudtam végezni.

GYŐRI FIATALOK LESTÉK A MOZDULATAIT

– Hogyhogy nem a megszokott terepen, a Maty-éren tette vízre a hajóját?
– Már előzetesen egyeztettem a Győr vezetőivel, hogy mindenképp ott kezdem el a felkészülést. Az előző évben már győri színekben versenyeztem, de korábban még nem jártam az egyesületben, eddig jószerével csak a túlsó partról láttam, mégpedig akkor, amikor fiatalabb koromban maratoni versenyeken indultam. Most ezt is pótoltam, nagyon jó hetet töltöttem el Győrben, volt közös edzésem például a győri serdülő- és ifikorú versenyzőkkel is.

– Hogyan fogadta az utánpótlás a királykategória világbajnokát?
– Nagyon szerettek volna már látni, a közös edzésen megfigyelték a technikámat, s utána sok kérdést tettek fel. Főképp a világbajnokságról faggattak, arról, mit éltem át a döntő előtt, hogyan készültem rá, de kérdeztek az edzésmunkámról és az étrendemről is. Nagyon jó volt látni, mennyire szeretik, és hogy milyen komolyan veszik a fiatalok a kajakozást, és az is tetszett, hogy csendben, fegyelmezetten eveztek mellettem.

– Ha nem a fiatalok kérik a felidézésére, gondol még a világbajnokságon történtekre?
– Most már inkább előre nézek. Amikor elkezdtem a felkészülést, még egyszer visszatekintettem rá, mégpedig azért, hogy átgondoljam, miben szeretnék változtatni a jövő évre.

– Ezek szerint csak kívülről tűnt tökéletesnek a döntője?
– Szeretnék magasabb utazótempót tartani, és a rajtomon is jó lenne erősíteni, ami nem megoldhatatlan, ha – miként az előző években is – növelni tudom az izomtömegemet. Az edző-édesanyám által jól felépített edzésterven nem módosítunk, az étrendemben azonban történhetnek változások.

MAGASABB UTAZÓTEMPÓ, TÖBB GYÜMÖLCS

– Milyen változásokra gondol?
– Még jobban oda fogok figyelni arra, mit viszek be a szervezetembe. Marics Balázs dietetikussal arra jutottunk, megemeljük a zöldség és a gyümölcs mennyiségét – az étrendemet olyan egzotikus gyümölcsökkel bővítjük, mint a mangó, a füge és a friss kókuszdió, és különféle fűszernövényeket is kipróbálunk. Szeretnénk a természetes vitamin- és ásványianyag-tartalmat jórészt ezekből fedezni, és az eddigieknél kevesebb étrendkiegészítőt használni. Nem könnyű feladat egyébként, miután olyan nagy terhelés éri a szervezetemet, hogy extrém mennyiségű vitamint, ásványi anyagot és nyomelemeket kell bevinni.

– Eddig nem volt jellemző, hogy ősszel meleg vízi edzőtáborba utazik. Miért érezte most szükségesnek?
– Mindenekelőtt az indokolta, hogy később kezdtem el evezni a szokásosnál, mert a szeptemberi tokiói előolimpiával meghosszabbodott az idény, és kitolódott a pihenés időszaka. Az előző hetek meleg időjárása otthon mostanra megszűnt, a spanyolországi tartózkodásunk idejére, a hónap közepéig viszont kellemes időt mondanak. Sevillát egyébiránt ismerem és szeretem, ideálisak a körülmények a munkához, jó a konditerem, és futni is tudok a narancsfák alatt. Reményeim szerint a következő napokban már erősebb utazótempóban is tudok résztávos edzéseket végezni.

TOKIÓI VESZÉLY: UGRÁLÓ HALAK

– Apropó, Tokió! Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a jövő évi olimpia helyszínén?
– A hotelt, amely a magyar csapat és remélhetőleg az én szálláshelyem is lesz, megismertük: nagyon rendben van. Az étkezéssel sem lesz különösebb gond, s ami nincs a hotelben, azt kiviszem magammal. Pozitívum, hogy a szálloda nagyon közel van a pályához, így nem lesz fárasztó az utazás. A pálya még elég kezdetleges állapotban volt, a víz minősége nem rossz, nem volt nagyon hullámos sem, várhatóan ezen a hullámtörőkkel még tovább tudnak javítani. Az viszont zavaró, hogy elég nagy méretű halak ugrálnak ki a vízből, akár másfél méter magasba is, ami rendkívül veszélyes, mert megcsaphatják a sportolók tüdejét, szívét. Ezt jelezték is a vezetők a szervezőknek. Örültem a jó eredménynek, biztató, hogy „idegen” hajóban is tudtam nyerni.

– Távolinak vagy közelinek tűnik most az olimpia?
– Nincs közel, kilenc hónap nem kevés. Elég korán kell hozni a jó formát, mert május elején már válogatóverseny lesz. A világkupaviadalok mindegyikén részt akarok venni, mert a versenytapasztalatokat felhasználva tudok továbbfejlődni.

– A vb-győzelme után lapunknak adott interjújában említette, a pihenőidejében Ausztriában szeretné tovább bővíteni smaragdgyűjteményét. Sikerült?
– Négy icipicit sikerült találni Habachtalban, az nem sok, és szinte értéktelen. Valójában lemondtam már az ásvány- és drágakőgyűjtésről, mint hobbiról, mert hosszú hetek kellenének hozzá. De minden nehézsége ellenére nagyon élveztem a smaragdbányához vezető, helyenként veszélyes, meredek, de magával ragadó utat – felfelé tartva zergéket láttam, málnát szedtem az ösvény mellett, elnézegettem a páfrányokat, és belélegeztem az oxigéndús, kristálytiszta levegőt.