Kajak-kenu: Poznan után átíródott a fejemben a forgatókönyv – Kopasz Bálint

– Kezdjük az elején, az első, szegedi világkupaversenyen Varga Ádám három és fél másodperccel gyorsabb volt önnél ezer méteren. Meglepte?
– Ellenkezőleg, nem számítottam rá, hogy akár a Maty-éri, akár a poznani vk-futamon kiemelkedő formát mutatok – felelte a Nemzeti Sportnak a Graboplast Győri VSE klasszisa, a K–1 1000 méteren olimpiai címvédő Kopasz Bálint. – A laboreredmények kimutatása szerint a tavaszi sevillai edzőtáborból hazafelé elkaptam egy fertőzést, ezt éreztem is magamon. Megbetegedtem, csökkent az izomtömegem és legyengültem. Hiányzott belőlem az erő az említett két, nekünk válogatóként szolgáló versenyen.

– Mennyire nehéz ezt élsportolóként, rengeteg áldozat meghozása után feldolgozni?
– Nem örültem neki, de még mindig jobb, hogy idén történt meg, mint jövőre. Akkor akarok még egy nagy formát mutatni, akkor lesz igazán éles a helyzet. Könnyebb elfogadni a helyzetet sok kiemelkedően sikeres évvel a hátam mögött, kisebb a csalódás, egy élsportolónál sincs garantálva mindig a győzelem. Mindenesetre igyekszem a hibámat a múltban hagyni és csak arra koncentrálni, hogy Duisburgban az ötszáz egyesben teljesítsek. A lengyelországi verseny után átíródott a fejemben a forgatókönyv.

– Ezek szerint a saját hibájaként tekint a történtekre?
– Abszolút. Nem vigyáztam eléggé a hazaúton, az amszterdami repülőtéren én és a többiek sem viseltek maszkot, pedig őrülten sokan voltak. Nem voltam elég fegyelmezett. Megtanultam, hiába csengett le a koronavírus-járvány csúcsidőszaka, még mindig fel kell venni a maszkot elővigyázatosságból. Én ennek tudom be a betegségemet, bár hozzáteszem, a sevillai ételek minősége sem megfelelő, sokan panaszkodnak.

– Mi a baj velük?
– Leszögezném, ötödik éve járunk Spanyolországba edzőtáborozni, és eddig szerencsére semmi súlyos problémát nem okoztak. Ugyanakkor nem megvalósítható az egyénre szabott étrend betartása. Ez messze áll a profizmustól. A focistáknál például mindenkinek külön megírják az étrendjét, és a hotelekben el is készítik nekik, nálunk, kajakosokról ez nem így van. Szerintem ennek elvárásnak kellene lennie, tekintve, hogy genetikai tesztekkel tökéletesen kimutatható, melyik sportolónak mire van szüksége a csúcsteljesítményhez. Én is elvégeztettem egy ilyen tesztet, bosszantó, hogy nem tudom magamat tartani hozzá egy hat héten keresztül tartó edzőtáborban.

– Hogyan oldható meg a helyzet?
– Remélem, jövőre olyan helyre megyünk, ahol tartható a dietetikusom, Marics Balázs által előírt étrend. Ehhez magunknak kell főznünk, de szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az edzőm, Demeter Irén az édesanyám, és szívesen segít benne. Még keményebb téli tréninget tartok, úszó- és futóedzésekkel, izomtömeget már nem akarok magamra pakolni, úgy érzem, elértem azt a határt, ami ezer méteren még előrevisz, nem pedig hátráltat. Ezenkívül fokozottan vigyázunk az egészségemre, nehogy véletlenül megint elkapjak valamit.

– Kanyarodjunk rá az idei világbajnokságra. Jelen állás szerint K–1 ötszáz méteren indul, ami nem olimpiai szám, viszont az ötkarikás programban szereplő K–2 ötszázon nem egyértelmű, ki versenyez…
– Van egy kis bizonytalanság, nem tudjuk, Vajda Bence és Szántói-Szabó Tamás képviselheti-e Magyarországot, mivel a válogatókat megnyerték, viszont az Európai Játékokon nyújtott teljesítményük augusztusban nem érne párizsi kvótát. Tudtommal a napokban tartanak egy utolsó egyeztetést és döntenek a vezetők. Én nagyon nem szeretnék belenyúlni abba a számba, szerintem olyan egységnek kellene indulnia, amelyik már hónapok óta együtt készül és összeszokott – mint például Vajdáék… A világbajnokságon vérprofinak kell lenni, talán a duisburgi menetrend legnehezebb száma lesz a K–2 ötszáz, nekem már késő lenne bárkivel összeülni. Tudom, sokan mondják, Nádas Bencével indulhatnánk, mert az elmúlt évben szuperek voltunk, de azért gyakorolni kell. Tavaly másfél hónapon keresztül heti kétszer készültünk a párosra az Eb és a vébé előtt. Ezért én csak az egyes ötszázat mondanám biztosra.

– Milyen formában érzi magát?
– A hétvégi országos bajnokság után azt mondhatom, még nem kerültem csúcsformába. Ötszázon és ezren is mentem egy-egy jó pályát, bár az utóbbi alatt nem volt olyan könnyed a mozgás, mint reméltem, szerettem volna. Az időeredményem nem lett jó, igaz, ebbe az erős szembeszél is szerepet játszott. Maximalista vagyok, a két magyar bajnoki aranyéremmel elégedett vagyok, a formámmal nem, de azért nem olyan rossz, amit jelenleg tudok. A lényeg, hogy Duisburgba már jobb állapotban érkezzek, és egy jót versenyezzek Josef Dostállal és Fernando Pimentával. Azért furcsa lesz, hogy nem a királyszámban mérjük össze a tudásunkat…