Gazsó Alida Dóra: Teher, nyomás nélkül utazom Párizsba

– Az Európa-bajnokság után azt mondta, egy napra el kell vonulnia a világ elől, hogy feldolgozza az eseményeket. Sikerült?
– Igen. Senkivel sem találkoztam, ki sem mozdultam az ágyból, sorozatot néztem – felelte a Nemzeti Sport kérdésére az olimpiára készülő kajakos, Gazsó Alida Dóra.

– Történt valami az Eb-n, ami miatt így tett, vagy ez szokásos?
– Minden verseny után szükségem van egy ilyen napra, amit nyugalomban tölthetek és végiggondolhatok mindent. Ilyenkor nem szeretek emberek közé menni, csak bekuckózom. Egymás között csak verseny utáni depressziónak szoktuk hívni, de természetesen igazi depresszióról szó sincs. Csak egy kicsit elzárkózunk.

– Ezek szerint a Csipes Tamarával alkotott párosának a döntőben elkövetett technikai hibája nem rázta meg?
– Nem, igazából úgy vagyok vele, mindig minden okkal történik, ennek is így kellett lennie. Talán azért, hogy figyelmeztessen, feküdjünk rá jobban a párosra, gyakoroljunk többet, ne az legyen, mint amit Tami is nyilatkozott, hogy ­legyinthetünk, „á, ezt még rossz pályával is megoldjuk”. Igenis szánjunk rá időt, foglalkozzunk vele, ha azt akarjuk, hogy jól sikerüljön. Most már látjuk, ebbe is kell munkát fektetnünk, nem is keveset.

– Azért talán csüggedni nincs okuk, az év összességében jól sikerült. Egyetért?
– Valóban és remélem, ezt a versenyszezon végén is kijelenthetjük. Eddig az egész csapatunk, Pupp Noémi, Fojt Sára, Tamara és én is jól mentünk, kiváló formát hoztunk a válogatóversenyen és az Európa-bajnokságon is. Igazából kiterjeszteném az elmúlt évre is, nagyon jól teljesítettünk, meglátszik, hogy már két esztendeje készülünk együtt. Az, hogy az Eb végére, amikor két hete folyamatosan versenyhelyzetben voltunk, elfáradtunk mentálisan, szerintem teljesen normális. Arra kell figyelnünk, hogy Tamival olyan alaposan begyakoroljuk a párost, hogy álmunkból felkeltve is meg tudjuk csinálni, ne legyen akadály a fáradtság.

– A mentális nehézségek talán nem közvetlenül a válogatóverseny előtt kezdődtek, gondolom, Kozák Danuta és Csipes Ferenc nyilvános csörtéjét önöknek is nagy feladat volt kizárni.
– Úgy tudtunk ezen átlendülni, hogy támogattuk egymást. Mind a négyen ugyanabba a helyzetbe csöppentünk, megkaptuk, amit megkaptunk. Pszichésen nagyon megterhelő ügy volt, de összetartottunk, ennek eredményét láthattuk a válogatón is, amelyen egyesben mind a legjobb ötben értünk célba, párosban a mi két egységünk volt az „egy-kettő”. Négyesben végül egyedül indultunk, de az Eb-n az az egység is megmutatta az erejét.

– Az ön helye nem lehetett kérdéses az olimpiai keretben, viszont Pupp Noémié csak szerdán lett végleges. Ezek szerint eleget mutattak, hogy egyben maradhasson a kontinensviadalon induló csapatuk    .
– Szerintem igen, de nem attól függött, hogy mi mit gondolunk. A versenysportbizottság és az elnökség véleménye volt a mérvadó, ők döntötték el. Az én helyzetem valóban egyszerűbb volt, mivel Tami mögött másodikként értem célba az egyesek versenyében, K–1 ötszáz méteren automatikusan elindulhatok, és mivel négy női kajakos kvótánk van, így a párosban és a négyesben is biztos volt a helyem.

– Mindhárom kategóriában elindul. Kevés idő alatt nagyon sok futamon kell részt vennie, elbírja ezt a terhelést?
– Valóban nem lesz sétagalopp, de ki kell bírni, és hozzáteszem, a meghatározó országok versenyzői szinte minden esetben egyesben és párosban is indulnak, tehát ugyanott leszünk.

– Ön még nem szerepelt ötkarikás játékokon, izgul?
– Nem. Azt érzem, semmi teher, nyomás nincs rajtam, úgy utazom Párizsba, bármi történik, elégedett leszek, csak élvezzem ki az első olimpiámat.

– Csipes Tamara már Rióban és Tokióban is megtapasztalhatta, milyen érzés. Beszéltek róla?
– Igen, esett róla szó. Nagyon rutinos versenyző, akitől rengeteg támogatásra számíthatunk, alapból is magára vette a „mamaszerepet” a csapatunkon belül, igazgat minket, egyengeti az utunkat.