– Nemrég lemondott a sportolói bizottság elnöki tisztségéről. Miért döntött így?
– Legfőképpen magánéleti okai voltak, elsősorban az, hogy babát várok – válaszolta a Nemzeti Sport megkeresésére a nyolcszoros világbajnok, az MKKSZ örökös bajnoka, Medveczky Erika. – Nyilvánvalóan ezzel kapcsolatban nagyon sok teendőm lesz, emellett a Kis-Duna Sportegyesület vezetője is vagyok. Ez a nevelőegyesületem, egy kis klub, amolyan társadalmi munka jelleggel tevékenykedem, nem minden nap akad vele intézni való – természetesen a volt klubom, a Honvéd és a jelenlegi, a Ferencváros engedélyével. És ezeken kívül még kajakozni is szeretnék. Ezért úgy éreztem, hogy a fontossági sorrend végére csúszott a sportolói bizottság, és saját magamnak okoztam volna lelkiismeret-furdalást azzal, ha nem végzem a dolgomat kellően magas színvonalon.
– Milyen feladatokkal jár az elnöki pozíció?
– Nyilván a sportolói bizottság kap segítséget a Magyar Kajak-kenu Szövetségtől, de az elnöknek kell például összehívni az üléseket és tartalommal megtölteni. A bizottság működésének színvonala attól függ, mennyire aktívak a tagok, és én úgy éreztem, hogy nem tudnék eleget beletenni. Dolog lenne bőven, de egyszerűen nem tudnék honnan energiát átcsoportosítani erre a célra.
– Milyen tennivalói vannak a bizottságnak?
– Az elnökségen – amelynek a bizottság vezetőjeként tagja voltam – átfutó szakmai anyagok véleményezésétől kezdve a stratégián keresztül az éves felkészülési programokon át rengeteg minden kerül napirendre. Én a testület első embereként megkaptam ezeket az anyagokat az MKKSZ titkárságától vagy szakmai igazgatójától, nem is mindig volt szükség, hogy a teljes bizottságon átfussanak, néha elég volt az is, ha én láttam őket. Ezeket végigolvasni, átgondolni, megbeszélni, véleményezni több időt emészt fel, mint az ember gondolná. Például 2021-ben, amikor Weisz Róbert helyére kerestünk új szövetségi kapitányt a paraszakág élére, elnökségi tagként én is szavazhattam. Ez nem hangzik soknak, de ahhoz, hogy valóban a sportolók érdekét képviseljem, a szavazást megelőzően hosszasan, két-három héten keresztül folyamatosan konzultáltam a paraversenyzőkkel. Ez gyakorlatilag menedzseri feladatkörrel ér fel.
– A megüresedő pozícióra egyedül Balla Virág jelentkezett, akit meg is választott a sportág közössége. Adott valami jó tanácsot az utódjának?
– Nagyon jóban vagyunk Virággal, természetesen beszélgettünk erről is. Ő éppen most diplomázott, ezért némi ideje és kapacitása felszabadult. Elmondtam neki, melyek az előnyök és a hátrányok. Mivel a bizottság elnökeként az MKKSZ elnökségében is jelen van az ember, sokkal szélesebb rálátása van a történésekre, mint egy átlagos sportolónak, de végső soron továbbra is »csak« versenyző. Egy kicsit ide, egy kicsit oda is tartozik. Nehéz elválasztani a kettőt egymástól, nem egyszerű helyzet, de nagyon hasznos, hogy létezik a pozíció.
– Kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy babát vár. Hogyan érinti ez az idei, illetve a jövőbeni terveit a versenyzés szempontjából?
– Ha minden igaz, még ebben a hónapban megszületik a kisbabám, tehát az idei szezont kihagyom. Olyan szempontból ideális időben csöppen közénk, hogy a következő évre már teljes felkészülést végezhetek, anélkül, hogy hajtana a tatár. A célom pedig egyértelműen az, hogy a párizsi olimpián is rajthoz állhassak. Persze sok minden képlékeny egy ilyen helyzetben, de úgy tervezünk, igyekszünk aszerint alakítani az életünket a párommal, hogy folytathassam a kajakozást.