„Kalapot emelek a sportolók előtt” – Hosszú kávé Sári Évivel

– Vasárnap folytatódik (azóta lement a szóban forgó adás, búcsúztak a műsortól – a szerk.) a Tv2-n a Nagy Duett hetedik évada, amelynek ön az egyik sztárénekese Schmuck Andorral az oldalán. A múlt héten arról szóltak a hírek, hogy gégegyulladás miatt elment a hangja, ennek ellenére vállaltaa tévés szereplést, sőt tovább is jutottak. Hogy érzi magát most?
– Nehéz helyzet egy színész-énekes életében, amikor a hangjával van gond. Még mindig nem vagyok teljesen rendben. A múlt heti éneklés alaposan próbára tette a torkomat, pihentetni kellene, de lekötött fellépéseim vannak. Próbálok – amennyire lehet – okosan alkalmazkodni a helyzethez, odafigyelni a hangszálaimra; sós vízzel inhalálok, az autóban ülve sópipával kúrálom magam. Remélem, nem üt vissza, hogy elkezdtem terhelni a hangszálakat. 

– Nem tréfadolog egy vírusos gyulladás, bizonyság rá, hogy a Sakk című musical egyik előadását le kellett mondania.
– Nap közben még semmi bajom sem volt, énekeltem, próbáltam, délután viszont egyik percről a másikra megfájdult a torkom. Mire elkezdődött a Sakk előadása, életre keltek a rémálmaim: azt éreztem, hogy kilépek a színpadra, és nem tudok énekelni. A kollégáim utóbb azt mondták, az első felvonásban még nem hallották a hangomon, hogy gond lenne, de én már tudtam, hogy baj van, a másodikat pedig csak nagy küzdelem árán sikerült végigénekelnem. Mire legördült a függöny, beszélni sem tudtam, így a másnapi, március 18-i előadáson Horváth Mónika kolléganőm ugrott be Florence Vassy szerepére.

– A Sakk zenéjét két egykori ABBA-tag, Björn Ulvaeus és Benny Andersson komponálta, a szöveget Tim Rice írta, a kerettörténetet a hidegháború idején játszódó sakkvilágbajnoki meccs adja. Ön az amerikai sakkmester magyar születésű menedzserét alakítja, aki beleszeret az orosz játékosba. A szereplőválogatásnál nyilván nem a sakktudás döntött, de amúgy tud sakkozni?
– Az alaplépéseket ismerem, ám töredelmesen bevallom, nem szoktam sakkozni, ez a sportág valahogy kimaradt az életemből.

– A Nagy Duett már a második zenés vetélkedő, amelyben szerepel – nyolc éve, a Sztárban sztár hatodik évadában második lett. Kedveli a versengést?
– Nem vagyok fanatikus, de a versenyszellem nem hiányzik belőlem. Ez egyfajta megfelelési kényszer is, igyekszem minél jobban teljesíteni. A színész teljesítményéről a közönség azonnal véleményt mond a tapsával, vagy éppen a taps elmaradásával. Így aztán minden egyes színpadi szerepléssel versenyre kelek: elsősorban persze önmagammal. Estéről estére a saját szakmai mércémnek próbálok megfelelni, ugyanakkor nagyon fontos a nézők, a rendezők, a producerek értékítélete is.

– Egy musicalszínésznő pályáját tulajdonképpen végigkíséri a verseny, csak ezt a színházi szakmában úgy hívják: casting.
– Így igaz, létezik a versengés egymás közt, a kollégákkal is. Szinte az összes darab, amelyben játszom, többes szereposztású, hárman vagyunk ugyanarra a karakterre, ilyenkor óhatatlanul összehasonlítják az alakításokat. A színjátszás szubjektív műfaj. Amíg a sportban a méterek, a másodpercek, a gólok száma megkérdőjelezhetetlenül eldönti, ki a jobb, a mi szakmánkban összetettebb, bonyolultabb egy-egy produkció megítélése. Már az sok mindent eldönt, hogy az adott estén kik ülnek a nézőtéren.

– Zenés, táncos darabok szereplőjeként szüksége van a próbák és az előadások mellett pluszedzésekre, hogy kirobbanó formában maradjon?
– Lételemem a mozgás, engem a futás nemcsak fitten tart, ki is kapcsol, megnyugtat, rendbe teszi a gondolataimat. Alig várom, hogy kitavaszodjon, mert futni a szabadban imádok, s nem az edzőtermi gépen. Ugyanakkor szeretem váltogatni a mozgásformákat annak megfelelően, hogy éppen mihez van kedvem, illetve mennyi energiám maradt. Szívesen jógázom, kedvelem a pilátest, a saját testsúlyos edzést és – jó hangos zene mellett – spinningelést is. Amikor viszont a Macskákat játsszuk, nincs szükség semmiféle plusztréningre:
a két óra tömény tánc önmagában felér egy kőkemény edzéssel.

– Időre fut vagy távot jelöl ki magának?
– A szívemre hallgatok, és az aktuális erőnlétemhez igazodom. Általában negyven perc az alap, s ha bírom, folytatom, illetve a vége felé néhány sprintet is beiktatok.

– Indult versenyen is?
– A Balatonnál kétszer is futottam, s amikor triatlonoztunk, a futást és a kerékpározást magamra vállaltam.

– A teniszütőt félretette?
– Az utóbbi időben ritkán jutottam el a pályára, de éppen a napokban jutott eszembe, hogy ideje lenne visszatérni, s hetente egyszer-kétszer ütni a labdát. A tenisz csodálatos sportág, egyúttal roppant szórakoztató.

– Miként lett Pete Sampras-rajongó?
– Vajon mi fog meg egy kislányt egy világhírű sportolóban? Elsősorban természetesen a sármja, nem mellesleg Sampras a kilencvenes években sportága csillaga volt, hat évet zárt világelsőként.

– És Michael Jordan?
– Kicsi voltam, amikor a fénykorát élte, de az amerikai kosárlabda azóta is a kedvencem. Eddig egyszer, Miamiban volt alkalmam élőben NBA-meccset nézni; bízom benne, hogy lesz még lehetőségem. Elképesztő volt a hangulat, lenyűgözött, ahogyan a játékosok a labdával varázsoltak. Csodásak voltak a betétprogramok is, bámulatos, ahogyan a szünetekben fellépő táncoslányok a testükkel bánnak.

– Ha már szóba kerültek a gyermekkori élmények: igaz, hogy kisiskolásként eltiltották a testneveléstől, és emiatt nem volt kifejezetten sportos alkat?
– Ezt nagyon szépen fogalmazta meg, köszönöm… Akadt egy kis gond a szívemmel, plusz magas volt a vérnyomásom, az orvos pedig úgy ítélte meg, akkor jár el helyesen, ha felment a tesiórák alól. Ez nem tett jót, a pluszkilóktól kigömbölyödtem. Azóta a szívproblémáim szerencsére megszűntek, maradjon is így!

– Debrecenben nőtt fel, a zenei tagozatos általános iskola után kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolát végzett. A középiskolában tanára volt a DVSC legendás edzője, Köstner Vilmos. Sohasem hívta kézilabdázni?
– A csapatsportok közül a kosárlabdát próbáltam ki, de nem vagyok elég magas a sportághoz, így csak hobbiból kosarazgattam – ez időben egybeesett azzal, amikor lelkesen néztem az amerikai profik meccseit. A kézilabdázás rajongóitól elnézést kell kérnem, de valamiért ez a sportág sosem ragadott magával, nézőként sem kötött le. Ellentétben a Formula–1-gyel, amelyet apukám szerettetett meg velem. Apuért rajongtam, alig vártam, hogy közösen nézzük a futamokat. Ayrton Senna volt a kedvencem, kitapétáztam a posztereivel a szobámat. Az első magyarországi F1-es versenyt apukámmal szurkoltuk végig a Hungaroringen.

– A Debreceni Egyetem évek óta a Nagyerdei Stadionban rendezi meg tanévnyitó show-ját, amelynek három éve ön volt az egyik sztárvendége. Énekesként milyen élmény a Loki arénájában fellépni?
– Húszezer ember gyűlt össze ebben a csodás sportlétesítményben, a játéktérre óriásszínpad épült, pazar volt a fénytechnika, lélegzetelállítóak a látványelemek – énekes ennél többet nem is kívánhat. Érezni lehetett, ahogy a közönség fantasztikus energiával tölti meg a zsúfolt stadion. Már sejtem, milyen mámorító érzés lehet a futballválogatott tagjainak, amikor felmorajlik a telt házas Puskás Aréna, s hatvan-hetvenezer drukker biztatja a csapatot.

– A Splash együttessel zenéltek ekkora közönség előtt?
– Rögtön a második fellépésem a Hősök teréhez kapcsolódik. A Budapest Parádé afterpartyjára több tízezren gyűltek össze, mi a Tv2 színpadán léptünk fel. Amíg a szem ellátott, emberek álltak, a távolabb helyezkedők óriáskivetítőn követhették a műsort. A Tedd fel a kezedet című slágerünket énekeltem el. Népes, 10-12 ezres közönség előtt koncerteztünk később például a Budapest Sportarénában a Total Dance Fesztiválon, a Plázs Siófokon, a Budapest Parkban vagy éppen a balatonfüredi RetroStars bulin is.

– Énekelt a Nemzeti Színházban is, 2018-ban az Év sportolója gálán…
– …mégpedig a We Will Rock You című musical egyik betétdalát. Nagyon tisztelem a sportolókat, el tudom képzelni, mennyi munkával és lemondással jár hosszú hónapokon, éveken át, hogy felkészüljenek egy-egy világversenyre. Kalapot emelek előttük, örülök, hogy a legjobbak legjobbjainak énekelhettem.

– Mégpedig a főgonosz, a Killer Queen dalát. Nyáron pedig jön a Sárkány szerepe a Shrek musicalváltozatában. Nem ez az első találkozása a darabbal, ráadásul 2016-ban egyszerre három szereplőt keltett életre.
– Akkor a Papp László Budapest Sportarénában volt a bemutató, a darab elején egy rövid jelenet erejéig én voltam Ogre mama, Shrek anyukája, azután a Tündérkeresztanya, illetve az egyik Vakegér. Imádom a sztorit, sokszor láttam a filmet, nagyszerű a zene; a Sárkány dala csodálatos. Minden új bemutató izgalommal tölt el, ráadásul az augusztus elsejei és másodikai előadásnak a Margitszigeti Szabadtéri Színpad ad majd otthont. Különleges helyszín, esténként háromezer nézőnek játszhatunk. Szeptember végén beköltözik
az előadás József Attila Színházba, ott folyamatosan műsoron lesz.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. március 29-i lapszámában jelent meg.)