„A világ legnagyszerűbb stadionja” – A Los Angeles Memorial Coliseumban jártunk

A vihar előtti csend talán túlzó kifejezés arra a légkörre, amely őszi amerikai utam során a Los Angeles-i stadionokban fogadott, tekintve, hogy még mindig van hátra két és fél év, mire az „angyalok városa” az olimpiatörténet során harmadszor is megrendezi a nyári ötkarikás játékokat. Mindenesetre a vezetett stadiontúrák során időről időre próbáltam magam elé képzelni a tízezreket az üres lelátókra – elképzelni, vajon milyen lehet majd e helyszíneken a hangulat, amikor eljön az olimpia ideje. Az eddigi játékokhoz képest Los Angelesben a tervek szerint egyedi módon egyszerre két helyen bonyolítják le a megnyitóünnepséget: a 102 éves Los Angeles Memorial Coliseum mellett a vadonatúj, mindössze öt éve átadott SoFi Stadionban.

A „világ legnagyszerűbb stadionjának” (The Greatest Stadium in the World, utalva hatalmas mérete mellett gazdag történelmi örökségére) titulált aréna alapkövét 1921. december 21-én, vagyis csaknem 104 évvel ezelőtt rakták le, és mindössze másfél év múlva, 1923. május 1-jén meg is nyithatta kapuit. A létesítmény neve onnan ered, hogy eredetileg az első világháború kaliforniai veteránjainak szánták emlékül, később, 1968-ban már valamennyi amerikai katona emlékének ajánlották, aki az I. világháborúban szolgált. Érdekesség, hogy az angol származású építészek, John Parkinson és fia, Donald tervei alapján elkészült 75 ezer férőhelyes stadion alig több mint 950 ezer dollárba került, ami napjainkban kicsivel több mint 18 millió dollárt jelentene – összehasonlításképpen: most a lakóházak kerülnek átlagosan 1 millió dollárba Los Angelesben. További összehasonlításként: amikor 2019-ben befejeződött a Coliseum sokadik, ámbár történetének legnagyobb volumenű, két évig tartó felújítása, az 315 millió dollárra rúgott. Ennek során az aréna megkapott mindent, amit a modern kor megkövetel: új, hétemeletes főépületet a déli főlelátónál, benne sajtófülkékkel, VIP-páholyt vendéglátóegységekkel és tetőterasszal, ahonnan elénk tárul Los Angeles látképe; vadonatúj székeket, WiFi-t, korszerűsített világítást, kamera- és hangrendszert, nagy felbontású eredményjelzőt, és így tovább.

Kiemelendő, hogy a stadion eredeti megépítése közösségi adományokból jöhetett létre, a legutóbbi nagyberuházást pedig a Dél-kaliforniai Egyetem (University of Southern California) állta saját forrásaiból az utolsó centig. Az egyetem amerikaifutball-csapata, a USC Trojans az aréna megépülése óta itt játssza a hazai mérkőzéseit, az együttes 2013-ban 98 évre, 2111-ig szóló megállapodást kötött a létesítményt felügyelő bizottsággal, hogy átvállalja az aréna üzemeltetését és működtetését. A stadion egyébként a tervek szerint a 2028-as olimpia előtt ismét átesik majd kisebb renováláson.

A Los Angeles Memorial Coliseum 2028 nyarán „történelmet ír” azzal, hogy az első helyszín lesz, amely három nyári olimpián is otthont ad valamely sportágnak vagy sportágaknak – ugyan LA csak a harmadik város London és Párizs után, amely triplázik, előbbieknél nem volt olyan létesítmény, amely mindhárom olimpia során szerepet kapott volna. Los Angeles korábban 1932-ben és 1984-ben rendezett olimpiát, előbbinél az addigra több mint 100 ezresre bővített arénában a megnyitó- és a záróünnepségen túl az atlétikai versenyszámok, a díjugratás, a gyeplabda, a torna versenyszámai is helyet kaptak, míg utóbbinál a 92 ezres stadionban a ceremóniák mellett az atlétika versenyszámaira szorítkoztak – így lesz ez 2028-ban is. Napjainkban már ismét az eredetihez közelítő, 77 500 férőhelyes a Coliseum, a különböző modernizációs átalakítások során csökkent a kapacitása – egyfelől például a nagyobb főépület, másfelől a helyek szélesítése miatt.
Az 1932-es olimpián hozták létre először az olimpiai falut, valamint akkor alkalmazták először a ma is ismert dobogót, és erre a játékokra építették fel a főkapunál álló fáklyát. Ez végig égett a játékok ideje alatt, csakúgy, mint aztán 1984-ben, illetve különleges alkalmakkor manapság is meggyújtják, például a USC-meccsek negyedik negyedében, amikor Los Angeles megkapta a 2028-as olimpiát 2017-ben, de például az 1972-es müncheni olimpián megölt izraeli sportolók emlékére, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások, Ronald Reagan 2004-es, II. János Pál pápa 2005-ös, valamint Kobe Bryant 2020-as halálának alkalmával is égett a láng – mindannyian kötődtek Los Angeleshez valamilyen formában.

Ami a sporteseményeket illeti: az 1932-es olimpián Pelle István tornász két aranyat nyert, és Piller György kardvívó, Énekes István ökölvívó, a férfi kardcsapat s a férfi vízilabda-válogatott is ekkor győzött. A többi mellett az amerikai Babe Didrikson hazai pályán szerzett érmet mindhárom atlétikai számában, 80 méteres gátfutásban világrekorddal, gerelyhajításban olimpiai csúccsal nyert, magasugrásban pedig ezüstérmes lett.

A főkapunál a két oldalon emléktáblán tüntették fel a két olimpia összes aranyérmesét – 1984-ben sajnos egy magyar név sem kerülhetett fel a szomorú, de ismert okból: a keleti blokk országai, többek között válaszul az Egyesült Államok visszalépésére az 1980-as moszkvai játékoktól, bojkottálták a második Los Angeles-i játékokat. Akkor láthatta a közönség a többi mellett az amerikai atléta Carl Lewis csodatételét, a 100 és 200 méteres síkfutásban, távolugrásban, valamint a 4x100-as váltóval nyert olimpiai aranyat (200 méteren olimpiai, a váltóval világcsúccsal). Erre a játékokra épült fel az aréna egyik ugyancsak ikonikus eleme, az egy-egy életnagyságú férfi, illetve női sportolót ábrázoló szobor, amely szintén a főkapunál található. A Robert Graham szobrász által fej nélkül, de fizikai adottságaikat tekintve aprólékos részleteséggel megformált szobrok az „ideális olimpikont”, a sport szellemiségét hivatottak ábrázolni, a fejek mellőzésével annak egyetemességét kívánta kiemelni. A szobrokat egyébként létező sportolókról modellezte a művész, a férfialak Terry Schroeder amerikai vízilabdázót, a női Jennifer Innis guyanai származású amerikai atlétát ábrázolja. A főkapu pilléreinél további emlékplaketteket állítottak ki azokról, akik bármilyen módon öregbítették a Coliseum hírnevét, találkozhatunk például Pierre de Coubertin bárónak, a modern olimpiai mozgalom megálmodójának arcképével, de a sportemberek mellett Nelson Mandeláról, John F. Kennedyről és II. János Pálról is megemlékeznek az alkotások.

Itt rendezték meg az első Super Bowlt 1967-ben, majd a hetediket is 1973-ban (akkoriban 10 dollár volt a jegyár átlagosan, manapság 10 ezer körül jár). A Coliseum többek mellett 1946 és 1979 között a Los Angeles Ramsnek, 1984 és 1999 között a Los Angeles Chargersnek, 1982 és 1994 között a Las Vegas Raidersnek is otthont adott. Amikor a Rams 2016 és 2019 között visszatért, nemegyszer előfordult, hogy a Trojans meccse után egyetlen éjszaka alatt kellett másnapra a több száz tagú csapatnak felkészíteni a stadiont a Rams meccsére, minden felületet átalakítani, beleértve a gyep színét és a csapat logóját lecserélni a célterületen. Játszott itt a Los Angeles Dodgers baseballcsapata is 1958 és 1961 között, de ami igazán extrém, hogy 2022 és 2024 között bajnokságon kívüli NASCAR-bemutatóversenyt is rendeztek az arénában, a nagy oválpályák méretéhez képest tizedakkorára kialakított aszfaltcsíkon. Koncertezett itt a Pink Floyd, a Rolling Stones, a Metallica, a U2 és a Rammstein is.

A stadiontúra további részében a tetőterasz mellett az öltözőkbe, a mérkőzés utáni nyilatkozatoknak helyet adó sajtóterembe, a VIP-páholyba is be lehetett jutni, valamint a pálya szélén is végig lehetett sétálni. A Los Angeles Memorial Coliseumot 1984-ben beválasztották az amerikai történelmi nevezetességek (National Historic Landmark) közé.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. december 13-i lapszámában jelent meg.)