Frappáns választ adott Gary Neville-nek – a Marc Cucurella-portré

A haja és a hozzáállása miatt már fiatalon Carles Puyolhoz hasonlították Marc Cucurellát, akiről tizenhárom évvel ezelőtt, 2013-ban hosszabb cikk jelent meg a katalán Mundo Deportivóban. „Marc Cucurella egy tehetséges, 15 éves védő, aki előtt szép jövő áll. Az FC Barcelona 2012 nyarán igazolta át az RCD Espanyoltól, miután Guillermo Amor és Albert Puig felfigyelt rá a Damm elleni mérkőzésen. Igaz, nem csak ez a találkozó döntött, jó ideje már figyelték az ígéretes balhátvédet” – így kezdődik a cikk, amelyből az is kiderül, hogy a tinédzsernek egy brazil bekk, David Luiz volt a példaképe. Aligha sejthette, hogy egyszer majd ő is a Chelsea labdarúgója lesz. Már akkor gyors, megbízható, kellően agresszív futballistaként jellemezték, aki támadásban is segítségére lehet csapatának. Érdekesség, hogy eleinte futsalozott, onnan került az Espanyol korosztályos együttesébe, majd pedig a Barcelonához. Ám sok tehetséges La Masia-növendékhez hasonlóan ő sem tudta beverekedni magát a felnőttcsapatba, ami persze nem jelenti azt, hogy egy nap nem térhet vissza a Barcához, ahogyan például Cesc Fabregas vagy Gerard Piqué.

Sőt, nemhogy beverekedni nem tudta magát, a felnőttcsapatban mindössze hét percet játszott: a Király-kupában még 2017-ben a Murcia ellen. Innen kissé kalandos volt az útja a Premier League-ig. A Barca 2018-ban kölcsönadta az Eibarnak. S itt érdemes kicsit megállni: az Eb-győzelem után ugyanis azt nyilatkozta, hogy az összes edzője közül José Luis Mendilibarnak köszönheti a legtöbbet, mert ő adta meg neki az esélyt, hogy bemutatkozzon a La Ligában. A baszk klub később megvette, de a katalánok egy hónapon belül aktiválták a visszavásárlási opcióját, így visszakerült az egyesülethez. Néhány nappal később kölcsön is adták a Getafénak, amely egy évvel később végleg szerződtette. Itt már a nemzetközi porondon is megmutathatta magát, nyolc találkozón lépett pályára az Európa-liga 2019–2020-as idényében, amelyben a nyolcaddöntőig menetelt a csapat. 2021 nyarán 18 millió eurót fizetett érte a Brighton, de még ekkor is kevesen gondolták róla, hogy néhány évvel később az egyik legjobb lesz a posztján, és a spanyol válogatott alapemberévé válik. Az évad végén védő létére a Brighton legjobb futballistájának választották. Pedig sok spanyol labdarúgóhoz hasonlóan, neki is meggyűlt a baja a beilleszkedéssel.

 „Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki rám szavazott, a csapattársaknak és a szurkolóknak is – idézte a Brighton hivatalos honlapja. – A futballban elsősorban az a fontos, hogy segítsünk a csapattársainknak, és fussunk, amíg bírja a lábunk. Ezt pedig itt, Angliában értékelik a drukkerek. Valamint az is sokat jelentett nekik, hogy két év után, a koronavírus-járvány miatti korlátozásokat követően visszatérhettek a stadionba. Nekem is nagyon sokat adott, amikor a Manchester United ellen megszereztem az első gólomat az angol élvonalban. Az átigazolási piac utolsó napján érkeztünk, a feleségem és a gyerekeim is nagyon magányosnak érezték magukat. Egyikünk sem beszélt angolul, így télen inkább otthon maradtunk. Aztán az idő jobb lett, hosszabbak lettek a nappalok, és már a családom is szeret itt élni.”  

Maradt is Angliában – egy év elteltével máris a Chelsea-hez igazolt, amelynek jelenleg is alapembere. A londoniak 63 millió eurót fizettek érte, tavaly a Konferencialigát és a klubvilágbajnokságot is megnyerte a csapattal. A kezdeti időszak azonban nagyon nehéz volt neki Londonban. És nem az időjárás miatt. Nem sokkal a klubváltása után tudta meg, hogy legidősebb fia, Mateo autista, és ez a játékára is hatással volt. Végül az iskolaváltás hozott nekik jelentős változást, de azt is elmondta, hogy lelkileg nagyon nehéz a családnak kezelnie a helyzetet. Persze azt is hozzátette, hogy van jó része is, mert a legapróbb fejlődés is nagy ugrásnak tűnik, és hatalmas boldogságot jelent.

Az igazán nagy sikert és elismerést a 2024-es Európa-bajnokság hozta meg neki, amelyen aranyérmes lett a spanyol válogatottal úgy, hogy előtte mindössze négy felkészülési mérkőzésen lépett pályára a nemzeti csapatban, és mindenki arra számított, hogy Alejandro Grimaldo lesz a kezdő a balhátvédposzton.

„Az első, Horvátország elleni mérkőzés előtt nem sejtettem, hogy én leszek a kezdő, csak akkor tudtam meg, amikor felszálltunk a buszra – idézte őt a Marca. – Tudtam, hogy ezen a poszton kérdéses, hogy ki játsszon. Grimaldóval más típusú futballisták vagyunk. Eleinte úgy kalkuláltam, hogy az olaszok ellen hasznosabb lennék én, az albánok elleni meccs viszont inkább neki feküdne. A horvátok elleni találkozó már kérdőjeles volt. Szerencsére három nullára nyertünk, jól kezdtem, ez pedig megalapozta az önbizalmam a folytatásra. De az is tény, hogy ha ugyanígy játszottam volna a horvátok ellen, de veszítünk, biztos rengeteg kritikát kapok.”  

Az Albánia elleni csoportmérkőzést leszámítva az összes találkozón kezdett, a döntőben ő adta a győztes gól előtti passzt Mikel Oyarzabalnak. A legtöbb szurkolóban azonban elsősorban a németek elleni negyeddöntős kezezése maradt meg. Mint ismert, 1–1-es állásnál, a hosszabbításban Jamal Musiala lövésénél egyértelműen kézzel ért labdához, Anthony Taylor játékvezető azonban továbbengedte a játékot, és a VAR sem jelzett. Mikel Merino góljával végül Spanyolország nyert, a németek pedig természetesen a játékvezetőt és Cucurellát okolták a vereségért.

 „Egyértelműen kézzel értem a labdához, ezt nehéz lenne vitatni – folytatta a Marcának. – Nem volt szándékos, nem tudtam máshova tenni a kezem. Megértem, hogy hatalmas vitát generált, ha ez ellenünk történt volna, én is hevesen reklamálok. Ők utólag azt mondják, emiatt estek ki, de ez azért túlzás. Mi is reklamálhattuk volna, hogy Toni Kroost miért nem állították ki. De a futball ilyen, ha vereséget szenvedsz, próbálsz valamibe kapaszkodni és kifogásokat keresni. A németek elleni negyeddöntő egyébként nagyon kemény volt. A torna két legjobb csapata csapott össze, ők voltak a házigazdák, olyan volt az egész, mint egy előrehozott döntő. Egy óráig minden jól ment, aztán négy csatárral rohamoztak, folyamatosan lőttek, és csak sikerült kiegyenlíteniük.”  

Majd jött a Franciaország elleni elődöntő, és az angolok ellen 2–1-re megnyert döntő. Utóbbi több szempontból is kiemelten fontos volt neki. Egyrészt már akkor is Angliában futballozott, másrészt a torna előtt Gary Neville a válogatott gyenge láncszemének nevezte Cucurellát, és azt mondta, miatta nem lesz Európa-bajnok Spanyolország. Az Eb után a spanyol védő közzétett egy posztot, amelyben megköszönte a szurkolást a korábbi angol bekknek…

 „A feleségem már a torna előtt azt mondta, hogy reagáljak, de én várni akartam vele, és milyen jól tettem – mondta. – A döntő előtt aztán már nagyon fel voltam tüzelve. Az angolok elleni összecsapás különleges volt. Tudtam, ha kikapunk, nem mehetek vissza Angliába, mert folyamatosan kapnám az ívet. De azon a találkozón voltam a legnyugodtabb, végig éreztem, hogy nyerünk. Ami a győztes gólt illeti, futottam a szélen, mert éreztem, hogy ez lehet az utolsó nagy lehetőségünk. Amikor középre adtam a labdát, már biztos voltam benne, hogy gól lesz. Sokáig azonban nem ünnepeltem, kizárólag arra koncentráltunk, hogy kihúzzuk a hátralévő öt percet. Nagyon boldog voltam, de egyáltalán nem zrikáltam később a csapattársaimat a Chelsea-nél, mert tudtam, mennyire fáj nekik a vereség, és fordítva nekem is rosszul esett volna.”  

A célja természetesen az, hogy idén a világbajnokságot is megnyerje a spanyol válogatottal. Egy biztos, már aligha lepődik meg bárki, ha ő kezd a védelem bal oldalán, és talán Gary Neville is visszafogottabban kritizálja majd. Marc Cucurella pedig ma már a válogatott egyik népszerű játékosa, nem mellesleg három gyermek büszke édesapja, akinek esze ágában sincs levágatni a hosszú haját, amely miatt gyerekként kislánynak nézték, később azonban az egyik védjegyévé vált.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. február 28-i lapszámában jelent meg.)