Egy életen át kell játszani – Sport az egész élet

„Könnyű felismerni a született sportembert, mert akkor is versenyez, ha erre az égvilágon semmi oka.”      

Ez a mottója Bede Béla nemrégiben megjelent, Sport az egész élet című könyvének, amely ugyan novelláskötet, de nem kitalált történeteket tartalmaz, hanem olyan sport témájú, jópofa rövid sztorikat, amelyek megestek a szerzővel. A gödöllői származású Bede Béla évtizedek óta ír könyveket a legkülönbözőbb témákban az útikönyvektől, országismertetőktől kezdve az építészeti kiadványokon át a kézművességig vagy a gasztronómiáig, de mint elárulja, igazi szerelme a sport.

„Gyermekkorom óta kipróbáltam magam minden sportban a snúrtól a vízen kacsázáson át a csúzlizásig, de egyikben sem értem el túl nagy sikereket. Ez azonban nem vette el a kedvem attól, hogy felnőttként is bele ne kóstoljak a legkülönbözőbb sportágakba, a hegymászástól kezdve a pétangue-on és a búvárkodáson át a biliárdig, szintén nem igazán fényes eredménnyel”  – bocsátotta előre a szerző az előszóban, miként azt is, hogy korábban az Élet és Irodalom már közölte néhány sport témájú írását, de immár összegyűlt egy nagy csokorra való, amelyek külön kötetért kiáltottak. Rendkívül szórakoztató olvasmány! 

Egyrészt, mert Bede Béla jól ír, könnyű tollal és humorosan – humorának fő forrása pedig irigylésre méltó öniróniája. Másrészt azért, mert a történetei valóban érdekesek, izgalmasak, kalandosak és viccesek, sőt többnyire igencsak egzotikusak is. A szerző – leírása szerint – teljesen átlagos testalkatú és tehetségű férfiú, a sportban sokkal több kudarc-, mint sikerélmény éri, mégis rendületlenül próbálkozik tovább, sohasem adja fel, és ha valami, a bátorsága és kalandvágya jóval átlagon felüli. Megmászta a Kilimandzsárót, vadvízi kenuzáson vett részt a sebes sodrású pireneusi folyókon, hajózott a Horn-fok mellett, a veszélyes Drake-átjárón, felmászott Jáva szigetén a füstölgő Bromo vulkánra, csaknem kipurcant, de felért a Szamoa-szigetek legmagasabb kőemlékére, vagy beállt focizni a Copacabanán a brazil srácok közé. De nem csak a nyaktörő mutatványok hozzák lázba: részeg ukrán nagymesterrel sakkozott a Baross téri aluljáróban, csúszkált, amin csak lehetséges, biliárdozott a világ minden táján, lovagolt, a Balatonban fejelgetett, bringázott, kacsázott, bálnákkal búvárkodott – kipróbált minden sportlehetőséget, amit csak eléje vetett az élet. Imádja az olyan sportágakat, amelyeknek nincs nemzetközi szabályrendszerük, és olthatatlan vágyat érez az iránt, hogy egy szép napon majd maga fektesse le ezeket a regulákat. És szent meggyőződése, hogy a világ legtöbb játékát – nem csak a gombfocit, amelyről hivatalosan is elismerik, lévén, hogy 1958-ban a Kárpátia étteremben tették le az alapvetéseit – a magyarok találták ki, de a nyugatiak egyszerűen ellopták tőlünk, és a sajátjukként tartják számon, amit a pétangue esetében még el is tud képzelni, hogy igaz lehet, de a snúrozás, a vízben fejelés, a rexezés, az utcai kavicsrugdosás vagy a kacsázás esetében bárkivel bármikor lemeccselné ezt a kérdést. De nemcsak ő kerülgeti a sportágakat, a sport sem tágít tőle: a sors úgy intézte, hogy még Barcelonában is teljesen véletlenül Czibor Zoltán lett a szomszédja, akivel aztán barátokká váltak. Személyes kedvencem a köpködésről szóló fejezet. Hiszen természetesen sportágnak tekinti, és elmeséli feltételezett sportági és kultúrtörténetét is a köpködésnek.    

  „Sokat törtem a fejem, hogy melyik lehet a legősibb sport, amit ma is szívesen űznek az emberek. Számomra egyértelmű, hogy ez nem lehet más, mint a köpködés. Mondanom sem kell, hogy nem az a válfaja, amikor egy kellemetlen kis piszok kerül a szánkba, és gyorsan kiköpjük. Ez nem sport, ezt a nők is tudják csinálni. A sportszerűen űzött köpködést leginkább a férfiemberek űzik. Igaz, hogy kell hozzá pájsli is, mégis inkább a technikai sportok közé sorolnám.”

Akinek ettől nem csordul össze a nyál a szájában, az nem is igazi sportember! 

(Bede Béla: Sport az egész élet, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2023)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 9-i lapszámában jelent meg.)