Olykor a szörnyű eseményekből sem tanulunk – könyv a Mount Everest első tömeges tragédiájáról

Elsőként az amerikai újságíró, a csúcsot maga is megmászó Jon Krakauer vállalkozott az 1996-ban történtek pontos leírására egy évvel később megjelent Ég és jég című könyvében. A történet lényege, hogy a kereskedelmi expedíciózás hajnalán két cég, az Adventure Consultants és a Mountain Madness vezetett magashegyi túrákat az Everest legmagasabb pontjára, a csúcstámadás abban az évben a felelőtlen rivalizálás, a nyilvánvaló emberi mulasztások sora és a kitörő vihar miatt tragédiába torkollt, a két társaságból összesen nyolc ember vesztette életét a hegyen, többek között a két hegyi vezető, Rob Hall és Scott Fischer. 

A tragédia oka leginkább abban keresendő, hogy mindkét vállalkozásnak kiemelten fontos volt a csúcs elérése, ezért vezetői olyan döntéseket hoztak, amelyeket normális körülmények között biztosan elvetettek volna. Egy időben indították el a csúcstámadást, harminchárman kapaszkodtak felfelé, emiatt a Hillary-lépcsőnél, 8760 méter magasan torlódás alakult ki, órákig kellett várni, amíg a vezetők rögzítik a fix köteleket. A közelgő vihar jeleire pedig nemhogy visszafordultak volna, hanem folytatták útjukat, így az az ereszkedésnél csapott le rájuk. 

Krakauer könyve volt az első, amely hitelesen igyekezett ábrázolni a történteket, még ha a saját szerepét minél jobb színben akarta is feltüntetni, alaposan összerakta az eseményeket, és világította meg az összefüggéseket. Ezzel nemcsak az Everestet hozta közelebb az olvasókhoz, de azt is megmutatta, a hőskor után hogyan néz ki egy nyolcezres megmászása, hogyan működik a kereskedelmi expedíciózás.  

A könyvben az egyéni tragédiák is hangsúlyos szerepet kapnak, például Rob Hallé, aki a csúcsrégióban csapdába esett, a kimerültség miatt mozdulni sem bírt, utolsó óráiban műholdas kapcsolat segítségével még beszélt a feleségével, akivel a Sarah nevet adták két hónap múlva megszületendő gyermeküknek, majd május 11-én nem válaszolt többé a hívásokra. Vagy ott van Beck Weathers hihetetlen története, akit társai többször halottnak hittek, segítségkérését nem hallották meg a tomboló viharban, mégis túlélte, igaz, orra, jobb karja és bal kezének ujjai lefagytak. 

A 16 halálos áldozatot követelő 2014-es, valamint a 22 mászó életébe kerülő 2015-ös, lavina okozta tragédiáig az 1996-os volt az Everest legsötétebb éve. Krakauer könyvére válaszul a hegyivezető Anatolij Bukrejev megírta a Hegyi őrület című könyvét, saját szerepüket mindketten másképp látják, de mivel Bukrejev vérbeli hegymászó volt, meglátásai valószínűleg közelebb állnak a valósághoz. 

Az izlandi színész-producer, Baltasar Kormákur rendezésében 2015-ben film készült az történtekről Everest címmel, amely hitelesen ábrázolja az eseményeket és magát a hegymászást, egyúttal csodálatos, látványos képekkel teszi érthetőbbé a tragédiát.

(Jon Krakauer: Ég és jég, Park könyvkiadó, 2000)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 2-i lapszámában jelent meg.)   

A legnemesebb harc

Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a megvilágosodás értékes drágakövével” – olvassuk Uesiba Morihei (1883–1969) japán gondolkodó, az aikidó harcművészet alapítója egyik alapgondolatát. A béke művészete című, angolul elérhető művében pedig mélységében is megismerhetjük, hogyan érdemes a konfliktusokat harmóniával legyőzni, miként lehet a harcművészet gyakorlása során a pusztítás helyett az építésre törekedni. Előzetesnek csak ennyit idéznénk: „Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe. A »vereség« a bennünk lakozó viszálykodó elme kudarcát jelenti.” (Morihei Ueshiba: The Art of Peace, Shambhala, 2023) CS. P.