„Szeretem a vizet: békességet, nyugalmat áraszt” – Nagy Sándor és a sport

– Januárban volt a sajtónyilvános bemutatója annak a filmnek, amely a Játékszín hajójának útját örökítette meg a tavalyi Kékszalag vitorlásversenyen, s a mannschaftnak ön is tagja volt. A vetítés előtt Bank Tamás igazgató bejelentette, a közóhajnak engedelmeskedve úgy alakítják a társulat nyári műsorrendjét, hogy a 2024-ben is rajthoz állhassanak a tókerülő viadalon. Ott lesz-e idén is a fedélzeten?
– Nagyon bízom benne, hogy igen. Nekem a Játékszín az anyaszínházam, ez a teátrum élvez elsőbbséget minden más játszóhellyel szemben. Mivel Bank igazgató úr a főszervező, szabaddá tudja tenni nekünk a Kékszalag két júliusi napját, reményem szerint tehát nem lesz akadálya a részvételemnek ebben
az esztendőben sem. 

– Kitől kapta az előző felkérést, hogy csatlakozzon a Queen Lucy legénységéhez?
– Az igazgató úr tette fel a kérdést, szeretnék-e részt venni a versenyen, és boldogan mondtam igent. Lassan négy éve már, hogy két civil foglalkozású barátommal megvásároltuk Szerednyey Béla kollégám akkor húszéves gyönyörű hajóját, s azóta én magam is vitorlázom a Balatonon. Ráadásul éppúgy Alsóörsön van a kikötőnk, mint Béla és másik színész kollégám, Barabás Kiss Zoltán hajójának; a Queen Lucyt ők építették kilenc év szorgos munkájával. Színészek egyébként korábban is indultak már a Kékszalagon, de a 2023-as volt az első alkalom a verseny történetében, amikor egy színház önálló csapattal vett részt a tókerülő regattán. 

– Bank, Barabás Kiss, Szerednyey művész urak: csupa rutinos tengeri medve alkotta a Játékszín csapatát.
– A kormányosunk a színészlegenda Zenthe Ferenc egyébként villamosmérnök fia, Zenthe Ferenc „Golyó” volt. Őt nem ismertem, de nagy öröm, hogy találkozhattam vele. Kiváló hajós, és újra csak kalapot emelek előtte, milyen odaadással állt a versenyhez, milyen fáradhatatlanul kormányozta a hajót egészen rövid szünetektől eltekintve délelőtt tizenegytől másnap hajnali hat óráig. A csapat tagja volt még az operaénekes-műsorvezető Zavaros Eszter, operatőr kollégájával ő készítette az úti filmet; nagyon jót tett, hogy a női energia is jelen volt a hajón. Alig várom, hogy újra felsorakozzunk a starthoz.
 

– Kékszalag-újoncként milyen élményeket szerzett?
– Nekem az éjszakai, csillagos ég alatti vitorlázás tette fel az i-re a pontot; az felejthetetlen emlék marad.
 
– Akadtak nehezebb pillanatok?
– Viszonylag jó szélben vitorláztunk, a vihart megúsztuk. Azt sajnáltam, hogy noha a reggeli indulásnál erősebb, a hagyományos vitorlásoknak kimondottan kedvező szél fújt, a katamaránok miatt csak kétórás csúszással indulhattunk el. Ha az eredeti időpontban nekivághatunk az útnak, szerintem nem reggel hatra, hanem akár hajnali kettő körül célba érünk. Így viszont viszonylag szélcsendes időben dördült el a rajtot jelző ágyúlövés, ráadásul az ötszáz hajó vitorlázata kitakarta egymást, emiatt az indulás meglehetősen nehézkesre sikerült. Nem igazán értem, hogy a katamaránoknak miért nem rendeznek továbbra is külön viadalt, hiszen őket hagyományos vitorlással képtelenség megelőzni. A legutóbbi győztes például mindössze öt óra és három perc alatt száguldott körbe a tavon, ilyen időeredményre klasszikus hajóval esély sincsen. Így viszont a hagyományos vitorlásokkal indulók legfeljebb önmagukkal és az időjárással csatázhatnak, valódi versenyhelyzet nincsen.
 
– Trabant viaskodik a Mercedesszel.
– Pontosan. A legjobbaknak persze jár az elismerés, hiszen keményen megdolgoznak az eredményükért, csak éppen két külön műfajról van szó. Nemrég csöppentem bele a vitorlázók világába, de józan ésszel nemigen érthető, kinek jó, hogy a Kékszalag mindenféle vitorlásnak nyitott versennyé vált. 

– Kisvárdán született, Fényeslitkén nőtt fel, márpedig Szabolcs-Szatmár-Bereg nem a vitorlázás fellegvára. Hogyan szeretett bele mégis a sportágba?
– A Covid előtt jártunk még, a Játékszín társulatával a Balatonnál léptünk fel. Egymást követő két napon volt előadásunk, ezért Barabás Kiss Zoltán felajánlotta, aludjak a hajójukon. Reggel ébredés után egy kávéval a kezemben kiléptem a fedélzetre, ahol napsütés fogadott, csend és nyugalom vett körül – ez az élmény azonnal magával ragadott. Néhány hónappal később Szerednyey Béla a Játékszín színészbüféjében megemlítette, hogy eladná a régi vitorlását, én pedig kapva kaptam az alkalmon. Felhívtam két kedves barátomat – ők korábban egymást nem ismerték, de azóta közöttük is szoros barátság alakult ki –, és megkérdeztem, nincs-e kedvük hármasban hajót vásárolni. Szerencsére volt, és immár büszke tulajdonosként egyszerre tettük le a hajós vizsgát. Azóta vitorlázunk mi is.
 
– Vitorlázni végső soron életforma, no de miként jut rá ideje egy olyan színművésznek, mint ön, aki például februárban egyetlen naptól eltekintve minden este színpadon állt, ráadásul nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is?
– Vannak apró trükkök. Amikor például nincsenek délelőtti próbák, előadás után gyorsan elérhető a Balaton, másnap napközben kinn lehetek a vízen, az esti színházi kezdésre pedig visszaautózom Budapestre. Mindjárt itt az április, akkor majd vízre lehet tenni a hajót. Hatodikán még lesz egy bemutatóm, a Rém rendes vendég Hernádi Judit főszereplésével, és az azt követő héten már a tavon lesz a vitorlásunk.
 
– Mennyit változott a hajó az új tulajdonosok keze alatt?
– A szokásoknak megfelelően új nevet kapott: Tréfiből Hacsek és Hajó lett. Átalakult a nappali, klímát építettünk be, orrsugár került a hajóba; szép lassan csinosítgatjuk.

– Még az is lehet, hogy önállóan indulnak majd a Kékszalagon?
– Nincs kizárva, hogy néhány éven belül kipróbáljuk magunkat a tókerülő versenyen, de arra azért fel kell készülni. Közös edzésekre is szükség van, s mivel hárman háromféle területen dolgozunk, nem könnyű összehangolni a szabadidőnket.
 
– Ha már az edzéseket említette: miképp tartja fitten magát ennyi színházi és filmes munka mellett, ami nemegyszer országjárással is párosul?
– Március tizenegyedikén és tizenötödikén Debrecenben játszom. Az első napon a Puskás, a musical kerül színre, másnap délután átugrom egy előadásra Kecskemétre, este pedig már megint Debrecenben leszek, akkor a Baradlay-legendát adjuk elő, amelyben én vagyok Haynau táborszernagy. Ami a kérdést illeti: nagyon szeretem a színházat, és ez roppant erős motivációs tényező. Mivel állandóan mozgásban vagyok, elsősorban a minőségi alvásra kell odafigyelnem. Hat-hét óra nekem már bőven elég, ráadásul a szervezetem ráállt, hogy képes vagyok bármelyik napszakban elaludni, és ilyenkor húszpercnyi szundítás is elég, hogy frissen folytassam a napomat.
 
– A Baradlay-legenda Haynaujaként még könnyű felismerni, ellenben a Puskás, a musicalben fantasztikus munkát végeznek a maszkmesterek, hogy karikírozott Farkas Mihályként jelenjen meg a színpadon.
– Éppen ez az egyik oka annak, hogy ennyire szeretem ezt a szerepet. A Rákosi-korszak honvédelmi miniszteréről van szó, aki tagja volt az ötvenes évek teljhatalmú négyes fogatának, keményen belefolyt az Aranycsapat életébe is. Kedvemre valók ezek a szélsőséges figurák, különösen akkor, ha már-már felismerhetetlenné válva lehet elbújni a maszkjuk mögé. Ilyen volt a korábbi szerepeim közül például a Madáchban a Nyomorultak Thénardier-ja is. 

– Ha jól értem, mostanság nem trenírozza magát egy újabb El Camino-zarándoklatra?
– Első alkalommal Burgosig gyalogoltam, tizenkét nap alatt tettem meg a háromszázhét kilométert. Nem mondtam le róla, hogy eljussak egyszer Santiago de Compostelába is, ám arra legalább három hetet rá kell szánni. Azt remélem, ha legközelebb nekivágok, az már nem egyfajta „tele a hócipőm” menekülés lesz, mint ahogyan az 2012-ben történt. Most egy tengerparti vakációra készülök, ami már három vagy négy éve nem jött össze; helyette maradt a Balaton, amit persze imádok, de azért jó világot látni, utazni pedig nagyon szeretek.

– Egy nyaralásba belefér a sport is?
– Természetesen igen, de az igazat megvallva az én kedvenc sportom a horgászat. A bátyámmal és a kisfiával tavaly is sokat jártunk pecázni Vácra, egy baráti házaspárnak van arrafelé tava. Nagyon szeretem a vizet: békességet, nyugalmat áraszt.
 
– És saját vitorlásról horgászni a Balatonon?
– Az is remek program. Csak előbb még ki kell váltanom az ez évre szóló horgászengedélyemet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 2-i lapszámában jelent meg.)