Új kihívók – fókuszban az öt európai topliga feljutói

Mindenekelőtt lássuk, kik is az új fiúk a placcon!

Angliában a Leicester City és a Southampton mindössze egy idény után tért vissza a Premier League-be: előbbi – a Championship bajnoka – a vizsgált mezőny legértékesebb keretével és a legtöbb közösségimédia-követővel büszkélkedhetett a feljutás pillanatában, a „szentek” pedig a Leeds Unitedet verték meg a rájátszásban. A harmadik feljutó, az Ipswich Town, amely 22 esztendőt követően lehet ismét az élvonal tagja, gyakorlatilag letarolta a 2024-es nyári átigazolási piacot.

Spanyolországban a Leganés (bajnok) és a Real Valladolid (ezüstérmes) jutott fel alanyi jogon az első osztályba. A Madrid környéki kis klubot 2022 óta az amerikai Blue Crow Sports befektetői csoport irányítja, a gárda 2019 óta várt a feljutásra, ami most úgy jött össze, hogy még a másodosztályban is csak a 12. legértékesebb volt a kerete. A Valladolid évek óta hullámvasútazik az első két osztály között, az Espanyol pedig a rájátszásból küzdötte fel magát, többek között a Segunda División gólkirálya, Martin Braithwaite vezérletével.

Olaszországban a Balogh Botondot foglalkoztató Parma lett a Serie B legjobb csapata, amely évről évre egyre többet profitál az amerikai tulajdonos, a Krause család befektetéseiből. A második, automatikus feljutást érő helyet a Como szerezte meg, amelynél szintén tudatos csapatépítés zajlik az indonéz befektető – a dohányipari érdekeltségű Djarum Group – révén, míg a Venezia a rájátszásban vívta ki az élvonalbeli tagságot.

Franciaországban a bajnok Auxerre és az ezüstérmes Angers egyaránt egy idény elteltével tért vissza a Ligue 1-be, míg a liga egyik történelmi múltú klubja, a Saint-Étienne – amelyet a közelmúltban vásárolt fel a kanadai Kilmer Sports Ventures csoport – két évadot követően lehet ismét az élvonal tagja.

Németországban csak két újonc szerepel a Bundesligában: a St. Pauli és a Holstein Kiel. Előbbi a 2010–2011-es idény óta először tér vissza a legfelsőbb osztályba, ráadásul a 2. Bundesliga bajnokaként olyan neves egyesületeket előzött meg, mint a városi rivális Hamburg, a Hertha vagy a Schalke. A Holstein Kiel története során először játszik a legmagasabb szinten, így az öt nagy liga feljutói közül Marcel Rapp csapata az egyetlen, amely minden szempontból újoncnak számít az elitben.

Nyílik az olló Anglia és a többiek között

A feljutás pillanatában a klubok keretértéke között jelentős különbség mutatkozott. Összehasonlításképpen: a Leicester City keretértéke csaknem a négyszerese volt a rangsorban harmadik Parmáénak, és több mint a tizenhatszorosa a listán utolsó Leganésének…

Ha országonként csoportosítjuk a feljutókat, az egyenlőtlenség még egyértelműbbé válik. A három angol klub játékosállományának átlagos piaci értéke 139 millió euró volt 2024 júniusában, majd több mint százmillióval lemaradva jöttek az olasz és a spanyol egyesületek 38, illetve 30 millió eurós átlagértékkel. A francia és a német klubok még jobban lemaradtak a maguk 25, illetve 23 millió eurós átlagával.

A közösségi média (Facebook, X, Instagram, YouTube, TikTok és Weibo együtt) követői bázist tekintve szintén a Leicester az első több mint 20 millió követővel, ami elsősorban a 2016-os Premier League-arany megszerzése utáni kiugrásnak köszönhető. Ezen a fronton a klubok közötti szakadék kevésbé szembetűnő, mint a keretértékük közötti, de továbbra is az angolok dominálnak. Átlagosan 10.7 millió követőjük van, ami lényegesen magasabb, mint a spanyol egyesületek átlaga (5.5 millió), ráadásul ez utóbbit az Espanyol nyolcmilliós tábora húzza fel igazán. Érdekes módon a tizennégy megvizsgált klub közül ötnek kevesebb mint egymillió követője van – a sereghajtó Holstein Kielé a negyedmilliót sem éri el (245 ezer) –, ennélfogva az első osztályú idény kulcsfontosságú lesz nekik a követői szám növelésében.

A játékoskeret minősége döntő fontosságú a feljutásért folyó versenyben, különösen akkor, ha a csapatok egy kiemelkedő európai élvonal felé haladnak. A sportsikerek elérése összetett feladat, amely olyan tényezőket foglal magában, mint az edzői munka, a taktika, az utánpótlás-játékosok integrációja, de még a csapaton belüli kémia is. A keret megerősítésének első számú eszköze azonban továbbra is átigazolási piac. A feljutó klubok gyakran aktívak a piacon, mert igyekeznek kihasználni az első osztályú televíziós közvetítésekből, valamint a szponzori megállapodásokból származó megnövekedett bevételeket.

Mozgás a transzferpiacon – másodosztály

Mindemellett érdemes megvizsgálni, miként viselkedtek az érintett klubok a 2023–2024-es idény átigazolási időszakaiban, amikor még az élvonalbeli tagság kivívása volt a cél.
Talán meglepő, de a tizennégy feljutóból kilenc pozitív átigazolási mérleggel zárt, magyarán, a játékoseladásból több pénz folyt be, mint amennyit kiadott újak szerződtetésére, mégis összejött az osztályváltás. A kilenc klubból öt 20 millió euró feletti nyereséget realizált, ám közös volt bennük, hogy mindannyian kiestek a 2022–2023-as idény végén, így a hangsúlyt a költségek csökkentésére, valamint az értékesebb játékosok eladásából származó jelentősebb bevétel elérésére helyezték.

Abszolút értékben a Leicester és a Southampton fektette be a legtöbbet a kiesés után. A „rókák” szerződtettek néhány tapasztalt Premier League-játékost (Harry Winks, Conor Coady) és fiatalok is érkeztek a keretéhez (Tom Cannon és Mads Hermansen számított a legígéretesebbnek), de legnagyobb fogásuk egy kölcsönjátékos volt, Issahaku Fatawu a portugál Sportingtól. A Southamp­ton mindössze két nagyobb igazolást pipált ki, de szintén a kiegyensúlyozottságra törekedett: Shea Charles a Manchester City akadémiájáról érkezett, a Sunderlandtől átcsábított Ross Stewart pedig tapasztalatot hozott a keretbe. Ennek ellenére a „szenteknek” jelentős hiányosságokat kellett pótolniuk Roméo Lavia, Tino Livramento, James Ward-Prowse, Nathan Tella és Mohammed Salisu távozása után anélkül, hogy felborítanák az érzékennyé váló költségvetést, így a kerethez minden további erősítés kölcsönben érkezett.

Más szinten ugyan, de a Valladolid és az Espanyol is visszaforgatott valamennyit a játékoseladásból származó forrásból. Előbbi a Marcos André, Cyle Larin, Enzo Boyomo triót szerződtette 1 és 2 millió euró közötti összegekért, míg a katalóniaiak a bevétel nagy részét egyetlen játékosra, Pere Millára fordították (3 millióért érkezett az Elchétől).

Miután a Ligue 1 sereghajtójaként zárt a 2022–2023-as idényében, az Angers az eladási bevételének kevesebb mint 5 százalékát költötte erősítésre, de így is összejött neki a feljutás.
Öt klub ugyanakkor negatív egyenleggel zárta a feljutást megelőző átigazolási időszakot, igaz, egyikük sem lépte át a 10 millió eurós küszöböt. A Como, a Parma, az Ipswich és az Auxerre nem termelt bevételt játékoseladásból.

A három angol klub átlagosan 23.3 millió eurót költött, ami több mint a négyszerese a többi ligát képviselő egyesületek átlagánál: az olaszok 5.2 millió eurós átlagos kiadással a másodikok, míg a másik három ligában egyetlen klub sem költött 5 millió eurónál többet. 

Mozgás a transzferpiacon – élvonal

Az aktuális időszakra áttérve, ismét csak az angol klubokat találjuk az átigazolási egyenleg rangsorának alján. A költekezésben az Ipswich Town viszi a prímet, amely a nyáron 126.49 millió euróért szerződtetett játékost, a kiadás felét pedig gyakorlatilag az Omari Hutchinson (23.5), Jacob Greaves (21.5), Liam Delap (17.85) alkotta fiatal trióra költötte. Nem sokkal maradt le a Southampton (117.15), amely szintén több mint 60 milliót szánt a három legértékesebb futballistájára, Taylor Harwood-Bellisre (23), Aaron Ramsdale-re (21.4) és Flynn Downesra (17.85). Bár a Leicester nem lépte át a százmilliós költési határt (86.8 millió euró), de a három legdrágább igazolása – Oliver Skipp (23.5), Bilal al-Hanusz (20.5), Issahaku Fatawu (17) – összértéke a kék-fehéreknél is meghaladta a 60 millió eurót.

A PL-gárdák után a Como költötte a legtöbbet, de így is alig haladta meg a Leicester kiadásainak felét (49 millió euró), ráadásul a klub legnagyobb fogásai vagy kölcsönbe érkeztek (Máximo Perrone a Manchester Citytől), vagy ingyen igazolhatók voltak (Raphaël Varane a Manchester Unitedtől). Az ambiciózus olasz kisegyesület mellett a Parma, valamint a Saint-Étienne is aktív volt a maga szintjén, és mindkét klub igazolt egy-egy labdarúgót legalább tízmillió eurós összegért: előbbi Mandela Keitát (12 milliót fizetett érte a Royal Antwerpnek), utóbbi Lucas Stassint (10 millió, Westerlo).
A transzferegyenlegeket tekintve csak négy klub nem zárta negatív mérleggel a nyári átigazolási piacot. Az Auxerre abszolút nullszaldósra hozta ki az időszakot, az Angers, a Leganés és az Espanyol nyereséget könyvelhetett el, jóllehet, korántsem számottevőt.

Nyilvánvaló, hogy a nyáron feljutó csapatokkal szemben eltérőek az elvárások. A Holstein Kielnek már az óriási siker, hogy az élvonalban játszhat, de például a Comónak vállaltan nagyra törő céljai vannak. A közelmúlt trendjeit figyelembe véve a kiesés elkerülése a többségnek sikert jelentene: az öt legerősebb európai ligában, az elmúlt öt évben a feljutó csapatok 38 százaléka azonnal kiesett, tavaly a fele nem élte túl az első évadot.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 21-i lapszámában jelent meg.)