Vb-arany, vb-ezüst, de még így sem az igazi a válogatottbeli pályafutás – Ousmane Dembélé-sorozat, 3. rész

A francia nemzeti együttesben 2016 őszén mutatkozott be. Lett volna lehetősége Mali válogatottját is választani, de mivel már 19 évesen, még a Borussia Dortmund játékosaként meghívót kapott a francia A-csapatba – miután U17-es korától folyamatosan tagja volt a korosztályos válogatottaknak –, élt is a kínálkozó lehetőséggel. 

A hazai pályán elveszített Európa-bajnoki döntő után másfél hónappal, 2016 augusztusában kapta meg az első meghívóját a felnőttek közé, az Olaszország és Fehéroroszország elleni felkészülési mérkőzésre, miután Alexandre Lacazette és Nabil Fekir sérülés miatt kiesett Didier Deschamps szövetségi kapitány keretéből. Tehát egyike volt azoknak, akikkel az újjáépítést elképzelte a kapitány a Portugália elleni kudarc után. Szeptember elsején mutatkozott be, Olaszország ellen a Stadio San Nicolában, Bariban, ahol Antoine Griezmann helyett lépett pályára a 3–1-es győzelmet hozó meccs utolsó 27 percére. Az első gólját pedig 2017. június 13-án szerezte meg címeres mezben a 3–2-es felkészülési mérkőzésen Anglia ellen.  

A 2018-as világbajnokság selejtezőjében még meglehetősen kevés szerepet kapott, váltakozva hívták meg az A- és az U21-es együtteshez, két mérkőzésről 2017 őszén pedig sérülés miatt maradt távol. A tíz vb-selejtező közül végül mindössze kettőn jutott szóhoz, és csak a Luxemburg ellenit játszotta végig, Fehéroroszország ellen kapott még 21 percet, további két meccsen ült a kispadon. A vb előtti öt felkészülési mérkőzésen már játszott, de egyiken sem végig, így talán még magát Dembélét is meglepte, hogy a 2018. május 17-i névsorolvasáskor ő is bekerült Deschamps 23 tagú oroszországi keretébe, amelyben rajta kívül Kylian Mbappé, Antoine Griezmann, Olivier Giroud és Florian Thauvin volt csatár.

A csoportkörben láthatóan kereste még a szövetségi kapitány az ideális felállást, mert minden meccsen más és más összetételben játszott a támadósor. Ausztrália ellen (2–1) kezdőként 70 percet kapott bal oldali csatárként Mbappé és Griezmann mellett. Peru ellen (1–0) nem kezdett, az utolsó negyedórára állt be Mbappé helyett a csatársor jobb szélére. Dánia ellen (0–0) újra kezdő volt, de a jobb oldalon. Majd Argentína ellen az emlékezetes 4–3-as francia sikerrel záruló nyolcaddöntőben nem játszott, és ott nem is az addigi 4–3–3-as szisztémában futballoztak a franciák, hanem 4–2–3–1-ben. Mintha kicsiben az történt volna vele, mint egész addigi pályafutása során: keresték az optimális helyét a pályán. Uruguay ellen a negyeddöntőben megint csak két perc jutott neki a végén. Aztán a többi találkozón nem játszott, vagyis a kispadról nézte végig azt is, ahogy a moszkvai döntőben honfitársai 4–2-re legyőzik a horvátokat, és megszerzik történetük második világbajnoki címét. Vegyes tehát az összkép Dembélé első nagy tornáján: a hét meccsből négyen lépett pályára összesen 165 játékperccel, amiből csak két perc volt az egyenes kieséses szakaszban, gólt nem szerzett, gólpasszt nem adott, de világbajnoknak mondhatta magát alig néhány héttel a 21. születésnapja után – alighanem ezt mindenki elfogadná…

A vb-t követően az első alkalommal kiírt Nemzetek Ligájában is számított rá Deschamps, de túl sok jó csatár volt a francia keretben ahhoz, hogy állandó játéklehetőség jusson neki, többnyire csak csereként kapott néhány percet. 2018. november 16-án csereként még 25 percet a pályán töltött a Hollandia elleni A-ligás NL-meccsen, de aztán hosszú szünet következett válogatott pályafutásában: két és fél éven keresztül nem játszott, legközelebb csak 2021. március 24-én lépett pályára az Ukrajna elleni világbajnoki selejtezőn (1–1). Már a Barcelona játékosa volt, és mint az előző fejezetben írtunk róla, rázós időszakon ment keresztül sok sérüléssel és sok éjszakai videojátékozással. Ebben a két és fél esztendőben hét mérkőzésről hivatalosan combhajlítóizom-sérülés miatt maradt távol, a többin egyszerűen nem volt kerettag. Amikor tudott is játszani klubjában, a formája ingadozó volt, elmaradtak a gólok, és a Les Bleus kerettagságához kevés volt, amit a Camp Nouban mutatott.

2021-ben a franciáknak az Eb előtti öt meccséből négyen játszott, igaz, kilencven percet csak egyszer, Kazahsztán ellen. Aztán az Eb-n egy perc jutott neki Németország ellen (1–0), és csereként 30 perc

Budapesten, a Magyarországgal szembeni 1–1 során, amikor Adrien Rabiot-t váltotta. Térdsérülése miatt ki kellett hagynia az Eb további részét, amely a franciáknak váratlanul korán, már a Svájc ellen tizenegyesekkel elbukott nyolcaddöntőben véget ért. De nemcsak az Eb folytatásától tartotta távol ez a sérülés, hanem a francia válogatott következő kilenc fellépésétől is. A felépülése utáni hat meccsen pedig nem került be a keretbe. Így ismét nagyon hosszúra nyúlt a távolmaradása a címeres meztől, 2021 júniusától 2022 szeptemberéig, amikor az Ausztria elleni Nemzetek Ligája-találkozón jutott neki tizenegy perc.

Ezek után kissé meglepő volt, hogy bekerült a 2022-es katari vb-keretbe, sőt nemcsak bekerült, de mind a hét mérkőzésen játszott, még ha végig egyszer sem maradt a pályán. De végre kialakult egyfajta állandóság a támadósor összetételében, rendre jobbszélsőként kapott lehetőséget, miközben Mbappé volt a túloldalon, Giroud középen, mögüle pedig Griezmann szervezett. Gyilkos négyes volt, amelyben Dembélé is jól érezte magát, Ausztrália és Lengyelország ellen is gól­passzt adott. A torna előtt Deschamps kapitány azt mondta róla, „érett Dembélé” érkezett a válogatotthoz, maga a játékos pedig úgy nyilatkozott: „Három nehéz idény van a hátam mögött a Barcelonával, de a 2018-as vébével ellentétben most sokkal többet tudtam játszani. Sokáig nem éltem egészségesen, és túl sokat buliztam. De most, huszonöt évesen benőtt a fejem lágya.”    

Kezdő volt az Argentína elleni döntőben is, viszont meglehetősen megalázó helyzetbe került. Az Ángel Di María elleni szabálytalansága miatt rúghatott gólt tizenegyesből Lionel Messi, majd 36 perc után Argentína már 2–0-ra vezetett, így szokatlan módon Deschamps kapitány meg sem várta a szünetet, a 41. percben lekapta a pályáról Dembélét és Giroud-t. Dembélé helyére az akkor még meglehetősen ismeretlen Randal Kolo Muanit küldte be, aki a hosszabbítás utolsó percében kis híján eldöntötte a vb-arany sorsát, de Emiliano Martínez kivédte a ziccerét. Argentína végül 3–3 után tizenegyesekkel győzött, a címvédésről egy hajszállal lecsúsztak a franciák.

A döntő után súlyos kritikákkal illette a francia sajtó Dembélé játékát, a L’Équipe nem is adott neki osztályzatot, a szöveges értékelé­sében pedig ez állt: „Negyven percet játszott, ami méltatlan egy világbajnoki döntőhöz. A védekezésbe mindig későn segített be. A Di María elleni szabálytalanságával büntetővel ajándékozta meg Argentínát. Ráadásul minden első labdaérintése az ellenfélhez ment.”  

Számokkal is alátámasztva: a 41 perc alatt 17 labdavesztése volt, mind az öt párharcát elbukta, és ugyebár összehozott egy büntetőt. Feltehetően ez minden idők legrosszabb teljesítménye vb-döntőben.
Ettől függetlenül Deschamps számolt vele a továbbiakban is, a 2024-es Eb-n a franciák hat meccséből ötön játszott (a portugálok elleni negyeddöntő legjobbjának őt választotta meg az UEFA) hosszabb-rövidebb ideig (egyiken sem végig), majd ott volt a Nemzetek Ligája nyolcas döntőjében is, de a németekkel szembeni bronzmeccsen megsérült. Majd játszott szeptemberben az Ukrajna elleni vb-selejtezőn 36 percet, azóta pedig folyamatosan sérült.

Így aztán meglehetősen nehéz Dembélé válogatottbeli teljesítményét mérlegre tenni, hiszen van világbajnoki arany- és ezüstérme is, ám előbbihez alig tett hozzá, utóbbinál ő lett a bűnbak. Vb- és Eb-gólja nincs. De a rengeteg sérülés ellenére is 57-szer volt már válogatott, ugyanakkor csak négy összecsapást játszott végig, és mindössze hét gólja és négy gólpassza van – nem olyan számok, amiket aranylabdás csatároktól szoktunk meg.

(A következő részben: Újjászületés Párizsban)       

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 22-i lapszámában jelent meg.)