Isten segítségével a hatodosztályból a csúcsra – az Antoine Semenyo-portré

Góllal búcsúzott, góllal mutatkozott be. Ennél stílusosabban aligha lehetne. Antoine Semenyo a Tottenham ellen (3–2) szerzett győztes góllal búcsúzott az AFC Bournemouthtól, majd az Exeter elleni FA-kupa-találkozón (10–1) góllal debütált a Manchester Cityben. A manchesteri kékek 72 millió eurónak megfelelő összeget fizettek érte, ami bizonyos feltételek teljesülése esetén akár további 1.7 millió euróval nőhet. Ezzel ő lett a klub történetének ötödik legdrágább igazolása. A Transfermarkt szerint csak Jack Grealishért (117.5 millió euró), Josko Gvardiolért (90 millió), Kevin De Bruyne-ért (76 millió) és Omar Marmusért (75 millió) szurkolt le többet a City.

Az pedig Semenyo emberi nagyságát mutatja, hogy az átigazolása után vett egy teljes oldalt a Bournemouth Echo nyomtatott kiadásában, amelyen elköszönt a csapat szurkolóitól, és megköszönte nekik az elmúlt három évet. Itt azért említsük meg, hogy valóban nagyszerű munka folyik az immár Tóth Alexet is soraiban tudó Bournemouthnál. Ilja Zabarnij a Paris Saint-Germainhez, Kerkez Milos a Liverpoolhoz, Dean Huijsen a Real Madridhoz szerződött tavaly nyáron, télen pedig Semenyót adta el az egyesület a Citynek. Persze ezért a ghánai válogatott szélső is sokat tett, és meglehetősen nagy utat járt be idáig. Volt olyan időszaka a pályafutásának, amikor kezdett lemondani arról, hogy profi futballista lesz, de aztán a hatodosztályból egészen a Premier League-ig küzdötte fel magát. Az pedig már jóformán csak rajta múlik, hogy a Cityvel mennyi trófeát nyer, és vérbeli világsztárrá növi-e ki magát.

Magyarországon sokszor éri az a kritika a klubokat, hogy nem veszik észre, mekkora potenciál rejlik egy-egy fiatal futballistában. Jó példa erre Varga Barnabás esete, de Semenyo története is bizonyítja, hogy Angliában szintén előfordul ilyesmi. Tinédzserként a Fulham, az Arsenal, a Crystal Palace, a Millwall, a Reading és a Tottenham egyaránt visszautasította őt, miután próbajátékon tesztelte. Érthető módon nehezen viselte ezt, olyannyira, hogy 15 évesen majdnem befejezte a futballozást.

„Tizenöt-tizenhat évesen az ember még nemigen tudja, hogyan kezelje az érzelmeit – mondta a BBC-nek. – A szüleim szerencsére optimistán álltak a helyzethez, és mindig elmondták, hogy az élet nem leányálom. Nehéz időszak volt, de ez is még motiváltabbá tett, és segített abban, hogy idáig jussak.”

A legrosszabbul azt viselte, amikor nyolc hónapnyi próbajáték után nemet mondott neki a Crystal Palace. A lesújtó hír hallatán bánatában sírva fakadt az édesapja autójában. Majd inkább a tanulmányaira koncentrált, és egy évre abbahagyta a labdarúgást. Mígnem a korábban a Leedsben is futballozó David Hockaday invitálására csatlakozott a South Gloucestershire and Stroud College akadémiájához, majd onnan a Bristol Cityhez igazolt. Megannyi visszautasítás után, tinédzserként fontos döntést kellett meghoznia, amikor elhatározta, hogy egy év kihagyás után újra megpróbálja.

„Kissé túlsúlyos voltam, a formám sem volt az igazi, és nem tudtam, hogyan sül majd el az egész – mondta a The Times-nak. – De úgy voltam vele, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy nem sikerül. Aztán a próbajáték nagyon jól ment, és minden jól alakult.”

A Bristol kölcsönadta a Bath Citynek, a Newport Countynak és a Sunderlandnek, megjárta a hatodik ligát és a negyedik osztályt is, majd a 2020–2021-es évad hozta el neki az áttörést, amikor már a Bristol City egyik legjobbja volt a másodosztályban.

A 2020–2021-es idényben összesen 50 tétmérkőzésen lépett pályára, öt gólt és hat gólpasszt jegyzett, és 2021 májusában a Bristol legjobb fiatal játékosának választották meg. Két évvel később, 2023 januárjában pedig már több Premier League-ben szereplő együttes, a Southampton, a Crystal Palace és a Bournemouth is bejelentkezett érte. Utóbbit választotta, ami kiváló döntésnek bizonyult. Az első teljes élvonalbeli idényét nyolc góllal és három gólpasszal zárta, betalált egyebek mellett a Liverpool vendégeként 3–1-re elveszített találkozón, és duplázott a Luton ellen (4–3). 2024 nyarán 2029-ig hosszabbított vele a klub, majd karrierje eddigi legjobb évadát produkálta. Az előző kiírásban minden tétmérkőzést figyelembe véve 13 gólt és 7 gólpasszt könyvelhetett el, betalált a Manchester City ellen 2–1-re megnyert találkozón, és az Old Traffordban is eredményes volt, ahol 3–0-ra győzött a Bournemouth. Ezek után nem jelentett meglepetést, hogy tavaly nyáron újabb egy évvel, 2030-ig hosszabbított vele egyesülete, hogy aztán rögtön az idény elején duplázzon az Anfieldben, a bajnok otthonában. Nem rajta múlt, hogy a Bournemouth 4–2-re kikapott a Liverpooltól. Amely ugyancsak szerette volna őt megszerezni, és akkor már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb egy élklubban folytatja.

„Ő az egyik legjobb, ha nem a legjobb játékos, akit valaha edzettem – mondta a BBC-nek a Bournemouth spanyol vezetőedzője, Andoni Iraola. – Minden idényben fejlődött, és nemcsak a támadásban, hanem minden területen. Nagyon hiányzik majd az a minőség, ami a sajátja. Sohasem keresett kifogásokat, mindig a maximumot adta. Nagyon megérdemelte, hogy ilyen messzire jusson!”

Semenyo a 42-es mezszámot kapta, amit korábban a szintén afrikai Yaya Touré viselt a Manchester Cityben. Az FC Barcelonával Bajnokok Ligáját nyerő elefántcsontparti középpályás is gratulált a szélsőnek, és sok sikert kívánt neki a manchesterieknél. A csapat újdonsült támadója pedig elmondta, hogy azért választotta ezt a mezszámot, mert korábban ez volt az első, amit kapott a Bristol Citynél, és azóta sokat jelent neki. Mondjuk, akkor aligha gondolta volna, hogy évekkel később a világ egyik legjobb csapatában futballozhat és Pep Guardiolával dolgozhat együtt.

Ha minden jól megy, a nyári világbajnokságon is láthatjuk, Ghána Angliával, Horvátországgal és Panamával szerepel egy csoportban. Antoine Semenyo cikkünk írásakor 32 mérkőzésen három gólt szerzett a nemzeti csapatban, és ott volt a 2022-es vb-n is. Igaz, még nem volt alapember, Portugália ellen (2–3) egyetlen percet kapott, Uruguay ellen (0–2) 18 percet volt a pályán. Most viszont szinte biztosan kulcsszerepet kap. A szélső egyébként Londonban született, és az édesanyja révén a francia nemzeti csapatot is választhatta volna, de neki nem volt kérdéses, hogy a családja, a barátai, és főként a korábban Ghánában futballozó édesapja miatt az afrikai nemzetet képviseli a nagy tornákon. Négy évvel ezelőtt, 2022 májusában kapta az első meghívóját, állítása szerint az édesanyja sírt örömében. A GQ magazinnak adott novemberi interjúban hosszabban beszélt arról, milyen sokat jelent neki a válogatott.

„Angliában születtem, de mindig ghánainak vallottam magam – mondta. – Az összes Afrika-kupa-mérkőzést, az összes világbajnoki találkozót együtt néztük a nagybátyám házában Londonban. A mai napig emlékszem arra, amikor a kétezertízes vb negyeddöntőjében Asamoah Gyan kihagyta a tizenegyest Uruguay ellen. Sohasem éltem át akkora szívfájdalmat. Nagyon várom a nyári világbajnokságot, szeretnénk megismételni a tizenhat évvel ezelőtti menetelést. Ha Isten is úgy akarja, messzire juthatunk. Bízom benne, hogy kulcsszerepem lesz a sikeres szereplésben. Harmincnégymillió embert képviselünk. A célunk, hogy jól érezzük magunkat, sok gólt szerezzünk, és sokat táncoljunk. Ilyenek vagyunk mi.”

Azt is többször elmondta, hogy a családjával rendszeresen járt templomba, a kereszténység, a baptizmus fontos része az életének, és napi szinten gyakorolja a vallást. Olvassa a Bibliát, a mérkőzések előtt találkozik a helyi lelkésszel, minden reggel és este imádkozik.

„Vasárnaponként jártunk templomba, ha nem mentem, nem futballozhattam – mondta a GQ-nak. – Ahogy idősebb lettem, egyre jobban megértettem az egészet. Nagyon hálás vagyok Istennek, nélküle nem tartanék itt.”

Gyerekként Thierry Henry és Didier Drogba volt a példaképe. Mind a ketten megnyerték a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját. És a Cityvel immár Semenyónak is megvan az esélye rá, hogy hasonló sikereket érjen el.