Dorothea Wierer, a biatlon divatdiktátora

Nem kell olimpiai bajnoknak lenni ahhoz, hogy valakire a sportág egyik meghatározó alakjaként tekintsünk. Dorothea Wierer februárban hazai pályán, Antholz/Anterselvában búcsúzott el, két hónappal a 36. születésnapja előtt. Az eredeti terve az volt, hogy már 2022-ben, a pekingi ötkarikás játékok után visszavonul, de végül meggyőzte magát arról, hogy ott vonuljon vissza, ahol biatlon-pályafutása elkezdődött.

„Talán tizenöt éves lehetett, amikor egyik nap bejött az irodámba tizenkét centiméteres magassarkúban. Már akkor tudtam, hogy nemsokára új éra kezdődik” – emlékezett vissza főszereplőnk magabiztosságára az antholz/anterselvai Südtirol Arena vezetője, Erika Pallhuber a Nemzetközi Biatlonszövetség (IBU) videójában.

Wierer előtt is voltak nagyon jó olasz sílövők, az 1990-es években a férfiszakág néha még a legjobbakkal is felvette a versenyt. Wilfried Pallhuber öt világbajnoki címet nyert – igaz, abból csak egyet (1997-ben sprintben) egyéni számban –, Andreas Zingerle 1993-ban lett az egyéni indításos vb győztese. Azonban női vonalon 2007–2008 telén az összetett-vk-ban a 10. helyen végző Michela Ponzán kívül nemigen volt senki, aki legalább néha bele tudott volna szólni a futamok éremcsatáiba.

„Sportolóként rengeteg mindenre oda kell figyelned, az edzések mellett arra is, mit eszel, mennyit alszol. Az első teljes világkupaidényem alatt, amikor itthon voltam, konkrétan semennyit sem edzettem. Lusta voltam, szerettem eljárni a baráti társaságommal szórakozni, volt, hogy három-négy nap után jöttem csak haza. Csodálatos volt” – mondta mosollyal az arcán Wierer, akinek a tehetsége azért adva volt egy fantasztikus karrierhez.

Az 1990. április 3-án született klasszis már a különböző korosztályos világbajnokságokon szerzett aranyérmeivel felhívta magára a figyelmet. 2008-ban és 2009-ben az ifi-vb-n egy-egy alkalommal ünnepelhetett a dobogó felső fokán, majd már juniorként 2011-ben, Nové Mestóban mindhárom számot, a sprintet, az üldözésest és az egyéni indításost is megnyerte (tömegrajtost nem rendeztek).A világkupában már 18 évesen bemutatkozott, ám csak 2013-ban figyelhettünk fel rá, Nové Mestóban az olasz női váltó első embereként az élmezőnyben adta át a stafétát a vb-n. Aki 22 évesen hibátlanul lő egy ilyen fontos futamban, mindenképpen sokra hivatott – gondolhattuk. Még nem a legsikeresebb éveire jellemző őrült tempóban szedte le a korongokat, de a precizitása már ekkor is figyelemre méltó volt. Stabilitásával a 2014–2015-ös évadban a 7. helyet szerezte meg a vk-sorozatban, majd a következő télen rögtön megnyerte a nyitó futamot. Östersundban éppen abban a számban állhatott fel a dobogó tetejére, amiben a legtöbbet ér a precizitás: az egyéni indításosban négy lövészet van, a hibák itt nem büntetőkörrel járnak, hanem egy perc időbüntetéssel. Hiába feküdt neki talán ez a leginkább, ő mégis az üldözésest kedvelte a legjobban – test a test elleni csaták négy lövészettel, megannyi fordulattal. Ebben a műfajban láthattuk tőle először azokat a géppuska-gyorsaságú, mégis pontos sorozatait, amelyekkel forradalmasította a lövészetet. Napjainkban ha nem végzel gyorsan a lőtéren, jelentős hátrányba kerülsz, a legjobbak szinte kivétel nélkül pillanatok alatt leszedik a táblát – ám ez Wierer előtt nem volt mindig így.

Ahogyan egyre sikeresebb lett a lövészetben, úgy kezdett el a pályán is gyorsulni. Karrierje csúcsán, 2018 és 2020 között még a legerősebb sífutókkal, a norvégokkal és a svédekkel is képes volt felvenni a versenyt. A 2015–2016-os idényben már harmadik lett az összetett világkupában, de még főként a precizitásának köszönhette az áttörést.

A 2018–2019-es télen megnyerte a világkupát, amihez kellett némi „segítség” Lisa Vitozzitól is. A nála öt évvel fiatalabb honfitársa a Holmenkollenen megrendezett döntő hétvégére óriási előnnyel érkezett meg, azonban nem bírta el a nyomást. A sprintben ötször hibázott, így csak 68. lett. Ezzel amellett, hogy nullázott, az üldözésesben sem indulhatott el. Eközben Wierer sem volt meggyőző, de 11. és 12. helyével mégis megelőzte Vitozzit. Aztán következett a mindent eldöntő tömegrajtos, amiben mindketten ötször rontottak, Vitozzi a 11. lett, öt másodperccel később Wierer is célba ért, így ő vihette haza Oslóból a nagy kristálygömböt.

A következő idényben szintén megvolt a jó rajt, ismét megnyerte az östersundi nyitányt, majd Hochfilzenben is győzött. A norvég Tiril Eckhoff személyében új kihívót kapott, riválisa hét futamot is megnyert, ő hárommal kevesebbszer diadalmaskodott. Minden idők egyik legizgalmasabb szezonhajráját a koronavírus-járvány teljesen átírta, derült égből villámcsapásként az utolsó előtti, kontiolahti forduló lett a befejező állomás, Oslóba már nem utazott el a mezőny. Az IBU döntése Wierernek kedvezett, mert 2020 márciusában Eckhoff volt jobb formában, de az olasz szempontjából jókor ért véget a világkupa, hét pontot megőrzött az előnyéből.

Miközben a világkupában kétszer is a legjobb lett, a világbajnokságokon is felért a csúcsra. 2019-ben Östersundban a tömegrajtost nyerte meg, majd 2020-ban jött a hazai vb-je Antholz/Anterselvában. Wierer már a sportág sztárjaként, ikonjaként mozoghatott a közegben, a rajongók legnagyobb kedvencévé vált.

 „Nem hiszem, hogy ikon lennék, talán néhányan azért tartanak annak, mert ilyen sok időt versenyeztem a világkupában. Sok mindent elértem a pályafutásomban, de még mindig egyszerű átlagembernek tartom magam a saját bizonytalanságaimmal.”  

Antholz a versenynaptár egyik legjobb hangulatú helyszíne, az Alpok szívében, csodálatos hegyek között, 1600 méteren fekszik. A tengerszint feletti magassága miatt legalább annyira nagy kihívást jelent, mint amennyire szép, általában napsütéses környezetben van. Így, hogy Wierer éppen a pályája csúcsán volt és Vitozzi szintén megérkezett az elitbe, az olaszoknak minden adva volt egy sikeres vb-hez.

A vegyes váltóban rögtön ezüstérmesek is lettek, majd Wierer a sprintversenyben elért 7. helyről indulva megnyerte az üldözésest. Két nappal később az egyéni indításosban is aranyérmes lett, majd a tömegrajtosban a vb másik sztárja, a norvég Marte Olsbu Röiseland mögött szintén ezüstérmesként zárt. A női váltóban Michela Carrara ellőtte magát, csak a tizedikek lettek. Az olasz lányoknak így 2023-ig kellett várniuk, hogy egymás oldalán is a dobogó felső fokán ünnepelhessenek: Samuela Comola, Wierer, Hannah Auchentaller és Lisa Vitozzi a nyolc lövészetben csupán kétszer hibázott, így a négyes világbajnok lett.

Wierer mérlege a vb-ken 4 arany, 5 ezüst, 3 bronz, emellett 17 egyéni futamot nyert meg a vk-ban, a két nagy kristálygömb mellett 4 szakági elsőséget szerzett. Ahogyan már említettük, az olimpiákon nem tudott aranyat nyerni, de 2014 és 2026 között négy különböző olimpiáról is éremmel tért haza.

 „Ő mindenképp egy mentor és egy példakép nem csupán azért, ahogyan a biatlonban készül, hanem a hétköznapi életben is jó példát mutat. Amikor kell, keményen dolgozik, de amikor a helyzet úgy kívánja, képes kikapcsolni. Úgy gondolom, hogy a fiatalok ezt mindenképpen megtanulhatják tőle” – mondta róla nemrég Pietro Tutto, aki előbb csapattársaként, majd edzőjeként közelről figyelhette Wierer fejlődését.

Hogy mennyit emelt a sportág népszerűségén, jól bizonyítja, hogy amíg őt 713 ezren követik az Instagramon, a nemzetközi szövetség hivatalos oldalát (Biathlonworld) csupán 304 ezren. Wierer profiljáról már csak azért sem érdemes leiratkozni a visszavonulása ellenére, mert így első kézből láthatjuk, miként válik a kapcsolata egyre szorosabbá a divatvilággal.

 „Mondjuk ki, szerencsés vagyok, hogy immár nyolc-kilenc éve saját ruhakollekcióm van a Sportfulnál. Izgatott voltam, mert szeretek szépen öltözködni, egymáshoz passzoló színű ruhákban megjelenni, egy-egy elegáns fülbevalóval, napszemüveggel, igényes sminkkel és körömmel, és így tovább. Mindig is imádtam a divat világát.”  

A téli olimpia egyik ikonikus pillanata volt, ahogyan az elmúlt évek másik nagy legendájával, a kétszeres világbajnok, világkupa-címvédő, német Franziska Preusszal kéz a kézben becsúsznak a célba. Két korszakos sílövő pályafutása ért véget ugyanabban a pillanatban.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 14-i lapszámában jelent meg.)