Megállíthatatlan bajor gépezet – íme, a Bayern München teljesítményének háttere

Megállíthatatlanul menetel a Bayern München a 2025–2026-os idényben, játékára kevés riválisának van ellenszere. Amellett, hogy a bajorok 41 tétmeccsükből 35-öt megnyertek, összesen már 139 szerzett gólnál járnak, ami teljességgel felfoghatatlan 3.4-es mérkőzésenkénti gólátlagot jelent. Eredményes futball az övék, ráadásul szemet gyönyörködtető játékkal párosul – de vajon mi a titkuk, mitől ennyire jók? Cikkünkben ennek jártunk utána.

A „végy egy jó kapust” futballalaptézis helyett kezdjünk a vezetőedzővel, Vincent Kompanyval, akinek 2024-es kinevezésekor rengeteg kételyt, ellenvéleményt fogalmaztak meg, sőt botrányról is lehetett hallani, viszont most, másfél évvel később egyenesen telitalálatnak tűnik. A Bayern München több mint egy évtizedes bajnokicím-sorozata az előző vezetőedző, Thomas Tuchel alatt szakadt meg, aki már a 2022–2023-as évad végén – a csapatot tavasszal átvéve Julian Nagelsmanntól – úgy tudta csak megszerezni a „salátástálat”, hogy az utolsó fordulóban a Borussia Dortmund váratlanul megbotlott. Ezt követően jött a Xabi Alonso vezette Bayer Leverkusen veretlen menetelésétől hangos évad, amelyben a Bayern Münchent „végre” letaszították a trónról, de szégyenszemre még az ezüstérem sem jött össze neki, hiszen a második helyen a VfB Stuttgart végzett. A Bayern vezetőségében hatalmas vita alakult ki, ki kövesse a vezetőedzői poszton Tuchelt, a német sportsajtó a klub elmúlt húsz esztendejének legszörnyűbb mélypontjáról írt, egyáltalán nem volt biztos, hogy sikerül olyan jelöltet találni, aki újra az elvárt eredményeket szállítja. Főleg úgy, hogy a már említett Na­gelsmann-nal a Bayern vezetősége eredetileg hosszú távon számolt, olyannak vélte, akire akár egy évtizeden keresztül is számíthat, ehhez képest jó másfél idényt élt meg a kispadon. Ehhez jött hozzá a Bayern München történelméhez méltatlan „kikosarazási hullám”, a sajtóban folyamatosan arról lehetett olvasni, ki miért utasította el a forró müncheni kispadot. Állítólag Nagelsmann visszahívása is szóba jött, de a Crystal Palace-t irányító osztrák Oliver Glasner vagy éppen a Stuttgarttal akkor ezüstérmes Sebastian Hoeness is ajánlatott kapott. Végül eljutott a vezetőség Vincent Kompanyhoz, aki sokadikként a sorban elfogadta az ajánlatot. Az nem volt kérdéses, miért jó ez a szinte pályakezdő belga szakembernek, az már inkább, mekkora rizikót vállal a Bayern egy olyan edzővel, aki csapatával, a Burnley-vel éppen akkor esett ki tükörsimán a Premier League-ből.

Emiatt is rengetegen kritizálták a kinevezést, ugyanakkor nem csak utólag érvelhetünk amellett, miért volt ráció a döntésben. Vincent Kompany már játékoskorában, majd edzőként is Pep Guardiolától tanult, játékfilozófiája hasonlít a Manchester Cityt – és korábban a Bayernt is – irányító szakemberéhez, a pozíciós futball, az igazi „nagycsapatos” felfogás képviselője, az pedig már a futballkarrierje során, belső védőként is kiderült róla, hogy az öltözőben vérbeli vezér, fantasztikus motivátor, ráadásul remekül beszél németül. Kompany a Burnley kispadján azért égett meg, mert egy Premier League-szinten gyenge képességű keret mellett sem volt hajlandó lemondani a filozófiájáról, a nagyok ellen is laposan akarta kihozni a labdát, bátran futballozott, el is verték emiatt sokszor. A Bayern vezetősége viszont nem azt a PL-idényt, sokkal inkább a korábbi Championship-szereplést tanulmányozta, amikor újdonsült edzőjét kereste benne, hiszen akkor a Burnley a másodosztályból kiemelkedő kerettel tarolta le a mezőnyt pazar futballal. Kockázatos lépés volt, de utólag már mondhatjuk, hogy bejött – akkor is, ha a most futó évad előtt még csak a német Szuperkupát nyerték meg a bajorok. Kompany első idényében újra német bajnok lett a Bayernnel meggyőző teljesítménnyel, de sem a Német Kupa-, sem a Bajnokok Ligája-cím nem jött össze – utóbbi sorozatban a későbbi döntős Inter elleni negyeddöntő jelentette a végállomást. Kompany az öltözőben eddig remekül helytáll, tudja kezelni a sztárok egóját, nincsenek klubházon belüli balhéi, jól kommunikál a sajtóval. Csapatával a pályán magasan támad le, eleve magasan húzza meg a védelmi vonalat, így adott esetben kontralehetőséget nyit az ellenfélnek, de játékosai annyira precízek, hogy erre ritkán kerül sor. Ami pedig a támadójátékot illeti… Valódi mestermű, ám ehhez már nemcsak a 39 éves belga edző zsenialitása kell, hanem egy fantasztikus keret is, ami nem bő ugyan, de az – egyik – legerősebbnek tűnik a világon.

A kerettagok magasztalását kénytelenek vagyunk a rettegett támadósoréval kezdeni, amelynek hatékonyságát korántsem túlzó összehasonlítani a modern kori labdarúgás leggyakrabban emlegetett triójáéval, a Lionel Messi, Luis Suárez, Neymar alkotta szuperhármaséval, amely 2015-ben triplázott az FC Barcelona színeiben. Nos, ami a Bayern trióját illeti, közöttük nincs saját nevelés, sőt, mindenkit drágán hoztak Németországba a Premier League-ből, de szisztematikusan, egyesével, három nyári átigazolási időszak leforgása alatt. Az angol Harry Kane több mint 90 millió euró ellenében szerződött Münchenbe még 2023-ban, másfél éve a Crystal Palace-tól 53 millió euróért vásárolta meg a klub az addig a sérülékenységéről elhíresülő francia Michael Olise játékjogát, a múlt nyáron pedig a kolumbiai Luis Díaz érkezett a bal szélre a Liverpooltól 70 millió euró ellenében. Ha összeadjuk e három összeget, látható, hogy a támadótrió nem volt olcsó, ugyanakkor a Bayern vezetősége – Max Eberl sportigazgatóval kiegészülve – jól osztotta el a terheket, inkább erős, mint bő keretet épített, a legutóbbi nyáron nem is igazolt senki mást – leszámítva persze az utolsó pillanatban kölcsönbe érkező, 16.5 millió euróba kerülő cserecsatárt, a szenegáli Nicolas Jacksont és a Hoffenheimtől szerződése lejártával gyakorlatilag ingyen, 300 ezer euróért érkező német Tom Bischofot. A Bayern támadójátéka Harry Kane 2023-as érkezése óta működik, az angol válogatott gólrekordere elképesztő, emberi ésszel kevéssé felfogható számokat produkál, de Olisével és Díazzal kiegészülve még brutálisabb, hatékonyabb, könnyedebb lett a támadósor, amely sokszor a kilencest is tehermentesíti. Ha pusztán a számokról akarunk beszélni, Kane ebben az idényben már 47 (!) gólnál jár, miközben öt gólpasszt is kiosztott, de Olise és Díaz kanadai pontjai mellett sem mehetünk el szó nélkül: a francia 42, a kolumbiai 40 gól + gólpasszt jegyez a 2025–2026-os évadban – szenzációs! Olise már a múlt idényben is ott volt a világ legkreatívabb játékosai között, rengetegszer juttatja el a labdát a támadóharmadba, „szórja” a kulcspasszokat, a befejezés terén is hatékony, miközben sérülései a múlté, amióta Münchenben focizik, nem szorul folyamatosan a partvonalon túlra. Díaz sokak szerint necces igazolás volt múlt nyáron, mondván, már közel jár a harminchoz, ahhoz képest pedig drága volt, de a sebessége mit sem kopott, jobban feltalálja magát a kapu előtt, mint valaha, a világ egyik legjobb balszélsője, pedig erről Liverpoolban nem mindenki volt meggyőződve. Az ékkő mégis a csatár, Harry Kane, aki amellett, hogy a legjobb, leghatékonyabb gólszerző az egész világon, még elképesztően sokoldalú is. Jóllehet, a védekezésbe már kevesebbet tesz bele, mint korábban, de nemcsak befejez, irányít is, ha kell, tízesként, ha kell, hamis kilencesként, de volt már rá példa ebben az idényben, hogy a középpályáról, hatosként. Sok minden múlik e tekintetben a Bajnokok Ligája-hajrán és a nyári világbajnokságon, de nem lennénk meglepve, ha 2026-ban Kane kapná meg az Aranylabdát.

Persze egy jó és egységes csapathoz nem csak remek támadók kellenek, de kétségtelen, hogy a legtöbbször elengedhetetlen alapfeltétel. Fontos kiemelni, hogy mielőtt ez a hármas összeállt, az együttes legnagyobb sztárja a még mindig csak 23 éves Jamal Musiala volt, aki a klubvilágbajnokságon szenvedett súlyos sérülést, amelynek következtében több mint fél évet ki kellett hagynia. A bajorok erősségét jelzi, hogyan teljesítettek nélküle, de a német válogatott tízes azóta visszatért, s bár jelenleg ismét kisebb bokasérüléssel küzd, tizenegy tétmeccsen már pályára lépett. Ha ő is ott lesz folyamatosan a müncheniek kezdő tizenegyében, tényleg jó kérdés, meg lehet-e őket állítani…

Mielőtt továbbmennénk, ki kell emelni a csapatba Musiala sérülése alatt/miatt beépült Lennart Karlt is, a klub ugyancsak saját nevelésű szupertehetségét, aki még csak 18 esztendős, de 16 kanadai pontja már így is van az idényben (8 gól, 8 gól­passz). A belső középpályát jobbára a Joshua Kimmich, Aleksandar Pavlovic duó alkotja – előbbi 31 évesen már legenda Münchenben, de cseppet sem vesztett tehetségéből, utóbbi pedig az ifjú titán, aki szépen lassan a világ egyik legkeményebb hatosává érik.

A védelemben alapvetően már több kérdés akad, de a nyáron ingyen megszerzett német válogatott Jonathan Tah remekül épült be a francia Dayot Upamecano mellé belső védőként, a szélsővédő-posztot pedig sokszor éppen az tölti fel, aki egészséges. A kanadai Alphonso Davies, a sztárbalhátvéd visszatért, majd újra megsérült, de adott esetben a portugál Raphael Guerreiro vagy a horvát Josip Stanisic is jól helyettesíti. Utóbbi a jobb oldalon is feltűnik, ha éppen nem az osztrák Konrad Laimer játszik ott, aki eredetileg ugyan középpályás, de Kompany rendszerében így is kényelmesen fel tud lépni szokott helyére úgy is, ha jobb-bekkben kezd.

A kaput alapesetben a legendás Manuel Neuer őrzi, már ha egészsége engedi 39 évesen, s hozzá kell tenni, már a formája sem a régi, az Arsenal ellen 3–1-re elveszített BL-meccs sokak szerint rajta ment el az alapszakaszban, jó kérdés, mit hoz ezen a téren a rájátszás. De ott van mögötte a 22 éves Jonas Urbig, aki könnyen lehet, hogy a klasszis utódja lesz a bajoroknál.

A Bayern München 26 fordulót követően (tehát nyolc körrel a vége előtt) 9 pontos előnnyel, 70 megszerzett egységgel áll a Bundesliga-tabella élén a Borussia Dortmund előtt úgy, hogy 97–25-ös a gólkülönbsége. A bajorok a Német Kupában a Leverkusennel játszanak elődöntőt április végéhez közeledve, a Bajnokok Ligájában pedig hét győzelmet és egy (már említett) vereséget követően második helyen zárták az alapszakaszt, s az olasz Atalantát 10–2-es összesítéssel küldték haza a legjobb tizenhat között. A negyeddöntőben a rekordbajnok Real Madrid lesz a müncheniek ellenfele, amelynek kiütése annak ellenére is combos feladat lesz, hogy a két csapat formája alapján már-már egyértelműek az esélyek. Az elődöntőben a Liverpool vagy a Paris Saint-Germain jöhet, tehát az út egyáltalán nem könnyű a budapesti BL-döntőig, de ahogy mondani szokás, mindig azt kell legyőzni, aki szembejön, s abban biztosak lehetünk, hogy a Bayern Münchentől minden rivális rettegni fog a tavasz során. Hogy lesz-e triplázás? Egyelőre nem tudni, sok minden történhet még addig, főleg a Bajnokok Ligájában, de az biztos, hogyha utólag a 2020-as bajor csapatra azt mondjuk, megérdemelte azt az eredménysort, mert a teljes Európát letarolta a játékával, a hatékonyságával, akkor a mostaniról is hasonlóképpen vélekednénk, ha sikerülne neki.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 21-i lapszámában jelent meg.)