Az első 100-szorosok 13. rész: Karel Poborsky – lehetett volna belőle Sir Karel is

Sorozatunkban törekszünk mindenképpen helyet adni azoknak az országoknak, amelyek világbajnoki döntőben szerepeltek, így nem maradhat ki Csehország, illetve Csehszlovákia sem. Utóbbi néven 1934-ben és 1962-ben is vb-ezüstérmes volt északi szomszédunk, 1976-ban pedig Európa-bajnokságot nyert. De a jogutód Csehország is eljutott Eb-döntőbe, 1996-ban. A csehszlovák időkben senki sem érte el a 100 válogatottságot, a legtovább Zdenek Nehoda, a ’76-os csapat oszlopos tagja jutott 90 válogatottsággal, őt követi Marián Masny és Ladislav Novák egyaránt 75 szerepléssel.

Csehszlovákia 1993-as felbomlása után, az önálló Csehország színeiben viszont már négyen is eljutottak a százas határhoz. Szimbolikus, hogy elsőként éppen Karel Poborsky, akinek története címeres mezben egyidős magával az önálló cseh válogatottal, hiszen azon a mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti csapatban, amely a Cseh Köztársaság első hivatalos nemzetek közötti találkozója: 1994. február 23-án Isztambulban Törökország ellen. Még csak 21 éves volt, és utána tizenkét esztendőn át kihagyhatatlan lett az együttesből. Részese volt ezáltal a csapat legnagyobb sikerének, az 1996-os, angliai Európa-bajnoki ezüstéremnek is. Mit részese?! A Portugália elleni negyeddöntőben szerzett csodagólját senki sem feledi, aki látta! Hihetetlen helyzetfelismerés után meseszép kivitelezés következett, labdája hulló falevélként pottyant Vítor Baía feje fölött a portugál kapuba. Ez az egy gól esett azon a meccsen, majd az elődöntőben a Zinédine Zidane nevével fémjelzett franciák kiveréséből is kivette a részét, a tizenegyespárbajban értékesítette a maga lövését. Akkor még a prágai Slavia játékosa volt, de a ragyogó angliai Eb-szereplés – a németek elleni döntő elvesztése ellenére is – szigetországi szerződést ért neki, Sir Alex Ferguson és a Manchester United hívására nem is mondott nemet. Bár az Old Traffordban nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, és egy idény után, öt góllal a háta mögött távoznia kellett, utána is neves klubok hívták, három évet a Benficában, egyet a Lazióban töltött, amelyben nagy szerepet vállalt abban, hogy a brazil Ronaldo ne lehessen bajnok az Interrel.

A válogatottal közben nem alakultak a legjobban a dolgai. Mármint az ő játékával nem volt baj, de a csapat az 1996-os bravúr után sem az 1998-as, sem a 2002-es világbajnokságra nem jutott ki, a 2000-es Eb-n pedig már a csoportkör után búcsúzni kényszerült.

Ám a 2004-es kontinenstornán felvillant a remény, hogy ismét nagyot alakít a cseh válogatott. A már 32 éves, újra odahaza, de immár a Sparta Prahában szereplő Poborsky országos csúcstartóként (a csehszlovák időszakot is beleszámítva!), 94-szeres válogatottként kezdte el a portugáliai tornát, s a rajtnál valószínűleg ő maga sem számolgatott, hogy ha esetleg döntőbe jut Csehország, és minden meccsen játszik, akkor éppen a lisszaboni döntőben éri el a százat.

Nem is lehetett még számolgatni, hiszen előzetesen nem sok esély volt arra sem, hogy a csoportból továbbjut Karel Brückner együttese, mivel a kvartett tagja volt Németország és Hollandia is. És már az első, az Eb-újonc Lettország ellen kötelező győzelemnek várt találkozón is igencsak megszenvedtek a csehek, 0–1-ről csak a hajrában sikerült fordítaniuk. De aztán evés közben megjött az étvágy is: Hollandia ellen 0–2-ről nyertek 3–2-re, majd szintén hátrányból visszakapaszkodva legyőzték (2–1) és kiejtették a vb-ezüstérmes németeket. Elsősorban Milan Baros, Pavel Nedved és Jan Koller remeklésének köszönhetően, látványos játékkal lettek csoportelsők, aztán a portói negyeddöntőben átgázoltak a dánokon (3–0). És máris ott tartottunk, hogy a szintén a portói Dragao Stadionban esedékes elődöntő a görögök ellen a torna minden meccsén játszó Karel Poborskynak már a 99. mérkőzése lesz. A mindenkit elbűvölő csehek voltak az esélyesei a mérkőzésnek, a jobbára csak a védekezésre fókuszáló, Otto Rehhagel szövetségi kapitány irányította görögökről kevesen feltételezték, hogy egészen a döntőig juthatnak.

Az elődöntő előtt a csehek legtöbb nyilatkozatában szóba került Poborsky is, akinek tökéletes jubileumi ajándék lehetne a csapattól a döntőbe jutás.

„Mindannyian meg akarjuk csinálni érte – mondta a nála kilenc évvel fiatalabb középpályás, Tomás Rosicky. – Igazi példakép mindannyiunknak. Milan Barossal is beszéltünk róla, hogy a mi szemünkben ő egy tanár. Elképesztő tapasztalata van.”     

„Ha eléri a századik válogatottságát, nagyszerű jutalom lesz neki a karrierjéért és a hihetetlen motivációjáért – mondta másik csapattársa, Vladimir Smícer. – Az együttes erejét is jól tükrözné, ha el tudnánk őt juttatni még ezen a tornán a száz válogatott mérkőzésig, és bejutnánk a döntőbe, de ehhez persze először még le kell győzni Görögországot.”      

A 22 éves Baros a torna gólkirálya lett, négy mérkőzés után öt gólnál tartott az Eb-n. „Az olyan játékosok, mint ő, megkönnyítik a dolgomat. Ilyen egyszerű: ő adja a gólpasszokat, én pedig szerzem a gólokat” – fogalmazott.

A szintén 22 éves kapus, Petr Cech azt mondta Poborskyról, hogy beírja magát a cseh futballtörténelembe az 1976-os Eb-hős Antonín Panenka mellé, ha bejut a döntőbe, és tornagyőzelemmel vonul vissza a válogatottól. 

„Ha eléri a száz válogatottságot, nem tudom, mi fog történni vele Csehországban – fogalmazott Cech. – Angliában vannak lovagok, de nem tudom, mit kap, mert nekünk nincs királynőnk! Talán szobrot állítunk neki.”     

Maga Poborsky visszafogott maradt a meccs előtt, és a témáról csak ennyit mondott a Reuters szerint: „Nem szeretek másra gondolni, csak a győzelemre, legyen az meccs, edzés vagy bármi más.”     

Azért is foglalkoztunk ilyen sokat a 99. mérkőzésével, mert aztán ebben az esetben az élet nem volt valami fantáziadús forgatókönyvíró. Nem lett meg ugyanis a 100. meccse az Eb-n, mert 0–0-s rendes játékidő után hosszabbításban 1–0-ra, ezüstgóllal nyertek a görögök, akik aztán a házigazda portugálokat is legyőzték a döntőben a világ csodájára. Mivel az Európa-bajnokságon nincs bronzmérkőzés, Poborsky 100. fellépése a csehek kontinenstorna utáni első barátságos találkozójára esett. Amely lekötött meccs volt 2004. augusztus 18-ra Prágába – ki más, mint a friss Eb-győztes görög csapat ellen… A 0–0-s végeredmény tökéletesen kifejezte, mennyi kedve volt a két félnek ehhez a találkozóhoz másfél hónappal az Eb-elődöntőjük után…

Az élet azzal kárpótolta Poborskyt, hogy végül csak eljutott egy vb-re is, a 2006-os németországi tornára. Igaz, ott nem várt fejleményként Csehország kiesett a csoportkörben, de Poborsky pályára lépett mind a három meccsen az Egyesült Államok (3–0), Ghána (0–2) és Olaszország (0–2) ellen, ezt követően intett búcsút a címeres meznek 118-szoros válogatottként. Ennél többször máig is csak Petr Cech viselte a cseh nemzeti együttes dresszét.

 (A következő részben: Olaszország – Dino Zoff)  

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 11-i lapszámában jelent meg.)