A spanyol Alberto Contador lett az Angrilu királya szombaton

Az Angliru. A hegy nevének hallatán minden bizonnyal összerándul a Spanyol körversenyen résztvevő kerékpárosok gyomra. Az emelkedő még csak negyedszer szerepel a viadal programjában, de máris a legendás hegyek közé sorolható. Legnehezebb részein tizennyolc, sőt helyenként huszonhárom százalékos meredekség várt a bringásokra, ráadásul a hatodik és a tizenkettedik kilométere között folyamatosan több mint tizenegy százalék volt a meredekség.

A Spanyol körverseny honlapján úgy jellemzik a hegyet, hogy rendkívül kemény, ha pedig esik az eső, akkor maga a pokol – ugyanezt a szót használta a háromszoros Vuelta-győztes Roberto Heras. A szombati, 209.5 kilométeres etapon sokáig úgy tűnt, a pokol tárt kapukkal várja a bringásokat, az etap nagy részében tizennégy fokos hideg és eső kísérte a versenyzők útját, szerencséjükre azonban 35 kilométerrel és két heggyel a cél előtt kisütött a nap. Az Angliru előtt egy harmadik és három első kategóriás hegyet kellett megmászniuk a kerekeseknek.

A Angrilu előtti utolsó emelkedőn, az Alto del Cordalon már alaposan megnyúlt a sor, ekkor már sokaknak volt elegük a folyamatos hegymászásból, s egyre többen szakadtak le az élbolyról. Az utolsó hegyen pedig nagyon rövid idő alatt alig húszan maradta az Astana által vezetett első csoportban. Nem volt már itt Igor Anton Hernández, aki a lejtmenetben kötött közelebbi ismeretséget a szalagkorláttal, sőt csapattársa, az aranysárga trikós Egoi Martínez is megadta magát.

A közepesen nehéz részt követően az Agnrilu hatodik kilométerétől kezdődött az igazi fekete leves. Eddig az astanás José Luis Ruibiere diktálta a tempót, innentől kezdve viszont néhány száz méteren belül mindössze négyen – Alberto Contador, Levi Leipheimer,, Joaquim Rodríguez és Alejandro Valverde – maradt elől. Rodríguez támadását követően Leipheimer is lemaradt, aki később Carlos Sastre személéyben társat kapott. Az élen álló triót öt kilométerrel a cél előtt Contador próbálta megrántani, Valverdének voltak gondjai, ám ekkor még visszakapaszkodott. Három kilométerrel a befutó előtt ismét az Astana spanyolja robbantott, ez pedig már sok volt a Caisse d'Epargne első számú emberének, de társa, Rodríguez sem bírta sokkal tovább, hamarosan ő is megadta magát.

Contador azonban fáradhatatlan volt. Biztos, hogy ő is szenvedett, de a többiekhez képest könnyedén – időnként kiállva a nyeregből – tekerte feljebb és egyre feljebb, folyamatosan növelve az előnyét. Ennek megfelelően a szakasz győztese nem is lehetett más, mint a Giro- és Tour-győztes spanyol, aki elsőségével összetettben is átvette a vezetést, s ha nem lesz nagyobb hullámvölgye a folytatásában – nem úgy tűnik –, akkor megnyerheti a harmadik nagy körversenyt is.

Valverde végül 42, Rodríguez 58 másodpercet kapott a spanyoltól, csak ők ketten tudták egy percnél kisebb hátránnyal célba érni. A sokáig Sastre mögött utazó Leipheimer a végén ritmust váltott, közel fél percet verve az ide Tour-győztesre. Az aranytrikós Martínez 7:05 perc hátránnyal ért célba.