Bettini helyett Ballan szerezte meg az aranyat az olaszoknak

Napos, bár kissé hűvös idő várta a mezőnyt a 17.35 km hosszú körpályán, amelyen 15-ször kellett végigmenniük a versenyzőknek, így összesen 260.25 km volt a teljes táv.

Két „dombocska" nehezítette a terepet, az 1150 méter hosszú, 6,5% átlagmeredekségű Montello és a 3130 méter hosszú, 4,5%-os Ronchi.

Az első akciót már az első emelkedő meghozta, ez azonban még nem volt lényeges próbálkozás, nem úgy a fél óra utáni szökés. Ebben három kerékpáros vett részt: a luxemburgi Christian Poos, az ukrán Oleg Csuzda és a venezuelai Richard Ochoa.

A vezető triót nem vette túl komolyan a mezőny (amelyben Kusztor Péter, Ivanics Gergely és Cador Rida személyében három magyar induló is volt), így fokozatosan nőtt a szökevények előnye. Két és fél órával a rajtot követően már több mint 17 és fél perc volt a különbség a mezőny és az élen állók között. Ekkor gondolták úgy hátul, hogy ami sok, az sok, és nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak.

Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis nyolc és fél körrel a vége előtt befogták a vezető hármast, így újra szabad volt a vásár. Újból kisebb-nagyobb támadásoknak lehettek szemtanúi a nézők, de sejteni lehetett, hogy 35 km-rel a vége előtt már nem enged el újabb szökést a főmezőny.

Nagy taktikázás kezdődött ezután, s ennek során meglepetésre két nagy esélyes, a sorozatban harmadik vb-címére hajtó olasz Paolo Bettini és a negyedik aranyérmét célba vevő spanyol Óscar Freire Gómez is leszakadt az élmezőnytől.

A befutónak helyet adó Hippodrome lóversenypályára a néhány km-rel a vége előtt robbantó olasz Alessandro Ballan akkora előnnyel érkezett, hogy a sprintbefutó elmaradt, kezeit a levegőbe emelve haladt át a célvonalon és lett világbajnok.

A második helyet honfitársa, Damiano Cunego szerezte meg, és hogy a dobogóra nem kizárólag olasz versenyző léphetett fel, azt a dán Matti Breschel akadályozta meg, aki Davide Rebellint megelőzve végzett a harmadik helyen.