Armstrong vallott, nem tartott attól, hogy rájönnek

Lance Armstrong Oprah Winfrey műsorában (Fotó: Reuters)

Az első kérdések Oprah-tól. Rögtön a közepébe vágott

– Használt valaha is tiltott szereket?
– Igen.

– Ezen szerek közt volt az EPO is?
– Igen.

– Használt más tiltott szert is?
– Igen.

– Lehetett volna nyerni anélkül, hogy doppingolt volna?
– Ebben a generációban nem. Nem én találtam fel a doppingolás kultúráját, de nem is próbáltam tenni ellene.

Armstrongot arról is faggatta Oprah, hogy milyen méretű doppingprogramban vett részt, kérdésében az 1970-es és '80-as évek keletnémet programjához hasonlítva azt.

„Ezt az összehasonlítást én nem tudom megtenni. Nehéz erről a kultúráról beszélni, senki mást nem akarok bemártani. Azért vagyok itt, hogy elismerjem a hibáimat. Ami történt, megtörtént, de nem mondhatom ki azt, hogy mindenki más doppingolt" – mondta Armstrong, aki eddig mindent tagadott.

„Ebben a kultúrában olyan természetes volt a dopping a szervezetben, mint a víz a kulacsban és a levegő a gumiban."

– Miért most tesz vallomást?
– Nem hiszem, hogy erre jó választ tudnék adni. Tudom, hogy már túl késő, és ez az én hibám. Ez a helyzet egy nagy hazugság, amit számtalanszor elismételtem. Nemegyszer kellett tagadnom, hogy továbblépjek, de tudtam, mi az igazság, ami most ki is jött belőlem.

– Hogyan ment gyakorlatban a doppingolás?
– Nagyon egyszerűen. Volt néhány oxigéntámogató szer, amely segített a kerékpározásban. Az én koktélom az EPO volt, némi vércserével és tesztoszteronnal.

– Nem tartott attól, hogy elkapják?
– Nem, mert a doppingtesztek rendszere azóta átalakult. Régen nem mentek házhoz az ellenőrök, a versenyeken kívül nem vettek mintát. Tudtam, hogy ha a versenyre kitisztul a szervezetem, nem lesz gond, minden a doppingolás menetének időzítésén múlt. Furcsán hangzik. Nem vagyok a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) rajongója, de a biológiai útlevél működik.

– Mit gondolt azokról, akik nem doppingoltak? Bénák voltak?
– Dehogy, ez nem igaz.

A beszélgetés újabb gyors kérdés-válasz fázisa:

– Nem gondolta, hogy rossz, amit tesz?
– Nem. Ez ijesztő.

– Nem érezte rosszul magát emiatt?
– Nem. Ez még ijesztőbb.

– Nem gondolta, hogy csal?
– Nem. Ez a legijesztőbb. Megnéztem, mit jelent a csalás szó: jogosulatlan előnyszerzés a riválissal szemben. Erről azonban itt nem volt szó, azonosak voltak a feltételek.

A csütörtökön a sydneyi olimpia egyéni időfutamában megszerzett olimpiai bronzérmétől is megfosztott Armstrong már csak azért is folytatta a doppingolást, mert nem félt a lebukástól.

„Mindenáron nyerni akartam. Amikor rákkal diagnosztizáltak, túl akartam élni, és ezt a hozzáállást átvittem a kerékpározásba is. Akkoriban is szedtem szereket, de még nem voltam megfélemlítő személyiség."

– A doppingolás során az volt?
– Igen, minden erről szóló megnyilatkozást igyekeztem kontrollálni, azt is szigorúan fogadtam, ha valaki nem azt mondja, amit kellene. De ilyen voltam egész életemben.

– Kirúgott bárkit is azért, mert nem akart részt venni a programban?
– Nem.

A TELJES MŰSORT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG

Armstrong állítja: 2005 óta nem doppingolt, a 2009-es Tour de France-on „tisztán” lett harmadik, de tudja, hogy ez sem mentheti fel. „Életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy megpróbáljak bocsánatot kérni az emberektől, és megpróbáljam visszanyerni a bizalmukat."

Az amerikai szerint sok jó ember is belekeveredett a programba, mint például az élete végéig eltiltott orvos, Michele Ferrari, aki „nem gonoszságból tette, amit tett. Máig úgy nézek rá, mint egy igazán jó emberre."

Armstrong továbbra is azt mondja, hogy élesben egyetlen teszten sem bukott meg.

„Ott helyben egy tesztem sem lett pozitív. Ezekben a mintákban utólag találták meg a doppingolás nyomait. Több száz teszten vettem részt, és egyiken sem buktam meg, mert akkor már tiszta volt a szervezetem. A 2001-es svájci versenyen sem buktam meg, nem is fizettem le senkit. Egy évvel később ajánlottam fel pénzt az UCI-nak, de az nem kenőpénz volt, hanem jótékonysági juttatás. Kérték tőlem" – mondta Armstrong.

Programjának egyik áldozata Emma O'Reilly volt, ő szállította a doppingját. A hölgy 2003-ban megpróbálta feltárni a folyamatot, de Armstrong megfenyítette, és rágalmazásért feljelentette. Akkoriban Armstrong sértően beszélt O'Reillyről, egyszer kurvának is nevezte.

„Emma volt az egyike azoknak, akiket elgázoltunk. Csúnyán viselkedtem vele, ami nagyon bánt. A rendszerünket veszély fenyegette, és védekezésképpen visszatámadtam. Nagyon sajnálom az esetet, ezt Emmával meg is próbáltam tisztázni személyesen" – fogalmazott Armstrong.

Az egész ügyet kirobbantó, a saját Tour-győzelmétől korábban szintén megfosztott Floyd Landisről is beszélt Armstrong.

„Nem tetszett neki, hogy visszatérek, és üzengetett arról, hogy vallani fog. Azt mondtam neki, tegye, amit tennie kell, és mindaddig támogattam ebben, amíg elment a Wall Street Journalhoz, s mindent kitálalt."

– Tudta, hogy eljön ez a nap?
– Csak azt tudtam, hogy a sztorik még eltartanak egy ideig. Kétéves központi nyomozás is volt.

– Amikor ejtették az ügyet, úgy érezte, győzött?
– Igen, azt hittem, kikerültem a sűrűjéből.

A végső csapás George Hincapie terhelő vallomása volt.

„A sorsomat az ő szavai döntötték el. George szavai a leghitelesebbek ebben az ügyben. Nem hibáztatom, máig jó barátok vagyunk. Ha valaki tudja, mi az igazság, ő az."

– Ezek után együttműködik az USADA-val?
– Szeretem a kerékpározást,és tudom, hogy sokan azt gondolják, nem tisztelem ezt a sportágat, a sárga trikót. Nem hiszem, hogy erkölcsös lenne nekem jelentkezni, de ha hívnak, azonnal megyek, és segítek. Ugyanakkor az USADA nem bánt ugyanúgy velem, mint a többi kerékpárossal. Őket korábban behívta meghallgatásra, míg engem a végére hagyott, és a teljes körű idézés a kezében volt.

A két és fél órán át forgatott beszélgetésnek csak az első részét adták le péntek hajnalban. Folytatása következik…