Armstrong a doppingról: Nem volt más esélyünk

„1992-ben kezdődött igazán, ekkor kóstolhattam bele először a profik világába. Az első teljes szezonomat 1993-ban futottam, fiatal srácként is versenyben voltam a nagyobbakkal – mesélt karrierje kezdetéről Lance Armstrong. – Fiatal versenyzőként nem tudtam, a többiek mit csinálnak, de a mi csapatunk hellyel-közzel tiszta volt. Nem is akarok ebbe igazán belemenni, de a kerékpársport hirtelen alacsony oktánszámúból magas oktánszámúvá vált. Nem tudom, ki hozta ezt a változást, ami nálunk, a Motorolánál 1995-ben következett be.”

Armstrong megerősítette, hogy Európába érkezése előtt egyáltalán nem találkozott doppingszerekkel, tesztoszteront pedig először 1996-ban szedett. Azt is megmagyarázta, hogy miért volt erre szükség.

„Úgy éreztük, nincs más esélyünk. Persze, volt más választásunk, nemet mondhattunk volna, és hazamehettünk volna, de úgy éreztük, hogy a versenyben maradás érdekében ezt kell tennünk – beszélt őszintén a részletekről Armstrong. – 1994-ben még alacsony oktánszámúak voltunk, végigszenvedtük az évet. Aztán 1995-ben különböző okok miatt úgy döntöttünk, hogy a következő szintre lépünk. Neveket nem akarok emlegetni, nem az a fajta fickó vagyok. Közösen hoztuk meg a döntést, voltak benne más versenyzők és csapatok is, de a legtöbben megúszták következmények nélkül.”

Az interjúból kiderült, hogy az 1998-as Vuelta volt a fordulópont az amerikai sportoló karrierjében. Armstrong összetettben a negyedik helyet szerezte meg, ám arra nem kívánt válaszolni, hogy miben változott a doppingolási szokása ekkoriban. Ezt csak a WADA-nak vagy az UCI-nak hajlandó elárulni. A doppingtesztekről szóló kérdésnél már eleredt a nyelve…

„Mit tehettek volna? Gondoljon bele, hogy ön Hein Verbruggen, és most nem védeni akarom őt, de gondoljon vissza 1994-re vagy 1993-ra. Tudott mindenki róla, mert más sportágakban is létezett ez a jelenség már az 1980-as években is. Ott van, ön a szövetség elnöke, de nincs tesztje, ami kimutatná ezeket a szereket – mit tenne? Tudom, könnyű rájuk mutogatni, de gondoljon bele, ha Verbruggen helyében lett volna 1995-ben. Mi a sz.rt csinált volna? Reménykedik, hogy valakit elkapnak a határon? Nem volt mit tenniük abban az időben. Ahogy az IAAF és a FINA sem tudott mit tenni. Tudtak róla, de nem tudták kimutatni” – beszélt a kilencvenes évekről Amrstrong.

A címeitől megfosztott korábbi kerékpáros szerint a többi sportágban is megvan a doppingprobléma, de ott hátradőlnek, és röhögnek, mivel senki sem figyel rájuk, senki sem kritizálja őket, és senki sem tesz semmit ellenük. De mi a helyzet a labdarúgással vagy az amerikai focival?

„A legnagyobb különbség a foci vagy a tenisz és a kerékpár között, hogy a sportolók szervezetbe tömörülnek. Nekünk nincs szavunk, nem vagyunk egységesek. A többi sportágban nem engedik, hogy ez történjen, a tulajdonosok sem hagyják. Mi eddig a vadnyugaton éltünk. A kerékpárosoknak nincsenek jogaik, az ASO milliókat keres, a csapatok pedig alig kapnak valamit. Csak az van a csapatoknak, amiket maguknak elérnek. Talán vagy egy-két buszuk és egy kamionjuk. Nincs benne érték és saját tőke” – zárta a Cyclingnewsnak adott exkluzív interjú első részét Armstrong.